Ámen (film)
| Ámen (Amen.) | |
| 2002-es francia–német–román film | |
| Rendező | Costa-Gavras |
| Producer |
|
| Alapmű | A helytartó |
| Műfaj |
|
| Forgatókönyvíró |
|
| Főszerepben |
|
| Zene | Armand Amar |
| Operatőr | Patrick Blossier |
| Vágó | Yannick Kergoat |
| Gyártás | |
| Ország | angol–német–francia–olasz olasz |
| Nyelv | angol |
| Forgatási helyszín | Nagyszeben  Románia |
| Játékidő | 125 perc |
| Forgalmazás | |
| Forgalmazó | Kino Lorber |
| Bemutató |  2002. feb. 13. 2002. feb. 27. .svg){kind=small} 2002. júl. 12.  2002. nov. 14.  2003. okt. 16. |
| További információk | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
 | |
|---|---|
 Nem található szabad kép.(?) | |
  | A film eredeti plakátja |
Az Ámen (eredeti angol címe: Amen.[1]) 2002-ben bemutatott angol–német–francia–olasz filmdráma Costa-Gavras rendezésében, Ulrich Tukur, Mathieu Kassovitz és Ulrich Mühe főszereplésével, Rolf Hochhuth német író 1963-ban bemutatott színműve, A helytartó (Der Stellvertreter) alapján. A filmdráma cselekménye valós eseményeken és dokumentumokon alapul. A történet a nemzetiszocialista Német Birodalomban megindított holokauszt idején játszódik. A bűncselekményt elítélő személyek és csoportok igyekeztek informálni a római katolikus egyház vezetőit, a Vatikán kormányzatát, magát a regnáló XII. Piusz pápát és az Egyesült Államok diplomatáit is. A film azt vizsgálja, vajon a pápa (Isten földi helytartója) eléggé latba vetette-e saját nemzetközi tekintélyét, és lett volna-e esély arra, hogy kiállásával fékezze a tömeggyilkosságokat? Mind a regény, majd a belőle készült film is heves vitákat gerjesztett Németországban is, a nemzetközi kulturális életben is. A kritikusok egy része a film lényeglátását dicsérte, más bírálók az egyház viselkedését védelmükbe vették, és kétségbe vonták az ábrázolt történések hitelességét.
Cselekmény
[szerkesztés]A film nyitójelenetében Štefan Lux zsidó újságíró és politikai aktivista belép a Népszövetség genfi székházának üléstermébe, félbeszakítja az éppen folyó plenáris tanácskozást, figyelmezteti a küldötteket a nemzetiszocialista Német Birodalomban folyó zsidóüldözésre, majd pisztolyával agyonlövi magát, hogy vészjósló üzenetének riasztó súlyt adjon. (Ez a valós esemény 1936. július 3-án történt).
Ezalatt Németországban az ún. „T4-es művelet” keretében megölnek egy csoport szellemi fogyatékos beteget, köztük Kurt Gerstein SS-Obersturmführer unokahúgát is. A katolikus egyház, amikor értesül a bűncselekmény hivatalos indoklásáról, tiltakozik és vizsgálatot követel. Ennek hatására a német hatóságok az „eutanázia-programot” visszafogják.
Gerstein a megszállt Lengyelországban a higiénia és fertőtlenítés szakértőjeként dolgozik, feladata az ehhez szükséges mennyiségű hidrogén-cianid (kéksav) biztosítása. SS-es bajtársai, köztük egy SS-orvos egy megsemmisítő tábort mutatnak neki. A látottak felháborítják Gersteint. Hazautazás közben beszámol lengyelországi tapasztalatairól Otter bárónak, a svéd követség titkárának. Berlinben felkeresi Otto Dibelius evangélikus lelkészt, és kéri, az egyház álljon ki nyilvánosan és gyakoroljon nyomást a német kormányra, a korábbi „eutanázia”-esethez hasonlóan. A lelkész a Gestapo csapdáját gyanítja, és elutasítja Gersteint. A tiszt közvetlenül a pápai nunciushoz fordul, de ő sem hisz neki. Csak Riccardo Fontana, a nuncius titkára, aki véletlen fültanúja a beszélgetésnek, jelentkezik Gersteinnél és hajlandó a Vatikánba utazni, hogy beszámoljon az egyházi felső vezetésnek.
Gerstein közben tovább dolgozik az SS fertőtlenítő intézetében, részt vesz új megsemmisítő technológiák fejlesztésében, melyek gyorsabban és hatékonyabban ölnek. Úgy érzi, ha mást nem tehet, legalább lerövidíti az áldozatok szenvedését. Az SS-orvos összebarátkozik az intelligens és művelt Gersteinnel. Gerstein sorra felkeresi régi, befolyásos barátait is, de segítséget tőlük sem kap: nem hisznek neki, vagy nem akarnak, nem mernek a rendszer ellenében felszólalni.
Hasonló falakba ütközik Ricardo Fontana Rómában. Sem apja, Fontana gróf, sem a pápa tanácsosai nem hisznek sem neki, vagy lekicsinylik, túlzónak minősítik Gerstein megfigyeléseit. Egy ígérettel nyugtatják meg: XII. Piusz pápa karácsonyi beszédében bírálni fogja az Hitler által a népnek okozott szenvedéseket. De ez sem történik meg. Néhány egyházi vezető hitelt ad ugyan Gerstein jelentésének, de stratégiai okokból – elsősorban a németországi katolikus hívők védelmében – ők is ellenzik, hogy a pápa túl militánsan álljon ki a zsidók védelmében. Az USA nagykövete sem érzi szükségesnek sem a táborokhoz vezető vasútvonalak bombázását, sem a zsidók tömegeinek „kiváltását” és befogadását. (A lágerek felé robogó transzport-vonatok képe a filmben rendszeresen ismétlődő, figyelmeztető motívum).
Gerstein és Fontana együtt utaznak a Vatikánba. Közben a németek megszállják Rómát, és ott is elkezdik a zsidók és az áttértek begyűjtését. Ilyen körülmények között a pápa nem fogadja az SS tisztjét. Fontana a szabályokat megszegve bejut a pápához, de ő is elutasítja. Fontana ekkor feltűzi a Dávid-csillagot, és a pályaudvarról induló zsidó transzporthoz csatlakozik. A táborba érve lelepleződik, hogy katolikus pap. Az SS-orvos elé vezetik, aki egy Sonderkommandóba osztja be. A krematóriumoknál kel dolgoznia. Gerstein meghamisítja Himmler birodalmi vezető aláírását, hogy kihozza Fontanát. Az SS-orvos azonban felismeri a hamis aláírást. Fontanát kivégezteti, Gersteint azonban nem tartóztatja le a nyilvánvaló hazaárulásért, hanem cinikusan szabadon elengedi. Ő maga tudatában van a közelgő összeomlásnak, és a Vatikánba utazik, hogy az egyház segítségével külföldre jusson, még a szövetségesek bevonulása előtt.
A német kapituláció után Gerstein feladja magát. A francia megszálló hatóság őrizetében több jelentést ír a megsemmisítő táborokban tapasztalt eseményekről és saját szerepéről. Felelősnek minősítik, vád alá helyezik. Cellájában felakasztva találják. A film nyitva hagyja, hogy öngyilkosságot követett-e el vagy társai megölték. Az utolsó jelenetben a megsemmisítő tábor SS-orvosa, immár egyszerű civilként a Vatikánban Alois Hudal püspökhöz fordul, aki segít neki Argentínába menekülni.
Szereposztás
[szerkesztés]A film készítése
[szerkesztés]A film világpremierjére 2002. február 14-én került sor a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon.[4][5]
A filmben (az alapműhöz hasonlóan) több valós személy szerepel, egyik részük név említése nélkül (pápa, püspök, lelkész, orvos), néhányan valós nevükön, köztük a film fő karaktere, Kurt Gerstein SS-Obersturmführer, orvos-mérnök, az egészségügyi létesítmények fertőtlenítésének szakértője volt az SS-ben. Feladata azonban a megsemmisítő táborok létrejöttével megváltozott: a gázt, amit kifejlesztett, foglyok tömeges megsemmisítésére használták fel. A mélyen vallásos Gersteint megdöbbentették a lágerekben látott bűncselekmények, megkísérelte ezeket a világ tudomására hozni. A katolikus egyházhoz fordult, hogy annak feje, a pápa állásfoglalásának tekintélyével fékezze meg az emberiség elleni bűncselekményeket. Az egyház vezetői és az ekkor még nem hadviselő USA diplomatái azonban óvatosan egyensúlyoznak a lelkiismeret és a politikai realitás között. Gersteint csak néhány magányos személy segíti, eredmény nélkül elbukik.
A külső felvételeket Nagyszebenben forgatták, a filmben román színészek is szerepelnek.
Fogadtatás
[szerkesztés]
Alapmű
[szerkesztés]- Első német kiadás
- Rolf Hochhuth. Der Stellvertreter. Ein christliches Trauerspiel, 1. Ausgabe (német nyelven), Reinbek: Rowohlt (1963). ISBN 978-3-499-10997-3
- Magyarul
- Rolf Hochhuth. A helytartó. Keresztény szomorújáték, ford. Kalász Márton, 2. kiadás (magyar nyelven), Budapest: Európa Könyvkiadó (1966). ISBN 02-490-0259036-6
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Ponttal a végén. Angol nyelvterületeken a pont a cím része.
- ↑ Szereposztás az IMDb.com szerint
- ↑ Ámen (Amen, 2002) 1. szinkron (2003). Active Kommunikációs Kft., megrendelő Budapest Film az Internetes Szinkron Adatbázisban (magyarul)
- ↑ Erste Weltpremieren im Wettbewerb der Berlinale 2002 (német nyelven). Berlinale.de, 2002. február 4. [2015. szeptember 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. február 18.)
- ↑ Constantin Costa-Gavras: Amen (Der Stellvertreter) (Frankreich 2002), Festival Berlinale 2002, Wettbewerb (német nyelven). Jump-cut.de. (Hozzáférés: 2016. február 18.)
További információk
[szerkesztés]- Ámen a PORT.hu-n (magyarul)
- Ámen az Internetes Szinkronadatbázisban (magyarul)
- Ámen az Internet Movie Database-ben (angolul)
- Ámen a Rotten Tomatoeson (angolul)
- Ámen a Box Office Mojón (angolul)
- Amen (francia nyelven). allociné.fr
- Der Stellvertreter (2002) (német nyelven). Filmdienst.de
