Az árokrendszer a vegyes választási rendszerek egy fajtája, amelyben a képviselőket legalább két egymástól független rendszerben választják meg egy testületbe. Az árokrendszert angol nyelvterületen párhuzamos szavazásként (angolul: parallel voting) ismerik, ezzel szemben a magyar kifejezés a német Grabenwahlsystem kifejezéssel azonos. Az árokrendszer a nem kompenzációs vegyes választási rendszer, leggyakoribb típusait vegyes többségi képviseleti rendszernek is nevezik.
Az árokrendszer leggyakoribb fajtája ötvözi a relatív többségi szavazást és a pártlistás arányos képviseletet. Ezt a rendszert nemzeti parlamentek és a helyi önkormányzatok megválasztásához alkalmazzák például Japánban, Tajvanon, Oroszországban és Argentínában. Európában Andorra listás blokkszavazással, Litvánia kétfordulós rendszerrel, Olaszország pedig egyszavazatos változatban használja. A listás helyek aránya az összes mandátumhoz viszonyítva széles skálán (általában 20%-80%) mozog, ettől általában az árokrendszer arányossága nagyban változó[1]
Az árokrendszert (általában vegyes többségi rendszer) megkülönböztetik a vegyes választási rendszerek másik családjától, az úgynevezett kompenzációs választási rendszerektől. Ennek egy fajtáját a vegyes arányos képviseletnek (MMP) nevezik, ahol a pártlistás eredmény határozza meg, hogy az egyes pártok mennyi mandátumot kapnak összesen a törvényhozásban (ehhez figyelembe kell venni az egyéniben megszerzett mandátumokat, míg az árokrendszerek ezt nem teszik). Míg az egyszerű többségi és pártlistás arányos rendszer kombinációja a leggyakoribb párosítás az árokrendszerekben, bármilyen más kombináció is lehetséges.
Magyarországon az árokrendszert az 1990-es önkormányzati választáson használták a 10 000 főnél több lakosú településeken, itt a törvény "két szavazatos" választási rendszerként hivatkozott rá.[2] Az egyéni választókerületekben egy-egy képviselőt választottak kétfordulós (de nem abszolút többségi – az első fordulóban elég volt 25%-ot szerezni) rendszerben, és mellette a szavazók külön adhattak le pártlistás szavazatot. Az 1994-es választásra már egy egyszavazatos, egyfordulós, kompenzációs vegyes választási rendert írt elő a törvény.[3]
Ország | Testület | Egyéni mandátumok száma | % | rendszer | Pártlistás (arányos) mandátumok száma | % | rendszer | Egyéb mandátumok száma | % |
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Andorra | Völgyek Általános Tanács | 14 | 50% | listás blokkszavazás | 14 | 50% | pártlistás arányos | ||
Argentína | Cordoba provincia törvényhozó testülete | 26 | 37% | relatív többségi | 44 | 63% | pártlistás arányos | ||
Rio Negro provincia törvényhozó testülete | 24 (3 mandátumos kerületek) | 52% | pártlistás arányos | 22 | 48% | pártlistás arányos | |||
San Juan provincia törvényhozó testülete | 19 | 53% | relatív többségi | 17 | 47% | pártlistás arányos | |||
Santa Cruz provincia törvényhozó testülete | 14 | 58% | relatív többségi | 10 | 42% | pártlistás arányos | |||
Grúzia | Parlament | 30 | 20% | kétfordulós | 120 | 80% | pártlistás arányos | ||
Guinea | Nemzetgyűlés | 38 | 26% | relatív többségi | 76 | 74% | pártlistás arányos | ||
Kínai Köztársaság (Tajvan) | Törvényhozó gyűlés | 73 | 65% | relatív többségi | 34 | 30% | pártlistás arányos | 3 | 5% |
Kirgizisztán | Legfelsőbb Tanács | 36 | 40% | relatív többségi | 54 | 60% | pártlistás arányos | ||
Japán | Képviselőház | 289 | 62% | relatív többségi | 176 | 38% | pártlistás arányos | ||
Felsőház | 147 | 60% | SNTV | 98 | 40% | pártlistás arányos | |||
Litvánia | Parlament | 71 | 50% | kétfordulós | 70 | 50% | pártlistás arányos | ||
Nepál | Képviselőház | 165 | 60% | relatív többségi | 110 | 40% | pártlistás arányos | ||
Oroszország | Állami Duma (képviselőház) | 225 | 50% | relatív többségi | 225[4] | 50% | pártlistás arányos | ||
Szenegál | Nemzetgyűlés | 105 | 64% | relatív többségi | 60 | 36% | pártlistás arányos | ||
Fülöp-szigetek | Képviselőház | 253 | 80% | relatív többségi | 63 | 20% | pártlistás arányos | ||
Tádzsikisztán | Képviselőház | 41 | 65% | kétfordulós | 22 | 35% | pártlistás arányos | ||
Tanzánia[5] | Nemzetgyűlés | 264 | 67% | relatív többségi | 113 (női listák) | 29% | pártlistás arányos | 16 | 4% |
Venezuela[6] | Nemzetgyűlés | 113 | 68% | relatív többségi | 51 | 31% | pártlistás arányos | 3 | 2% |
Ország | Testület | Egyéni mandátumok száma | % | rendszer | Többségi képviseleti mandátumok száma | % | rendszer | Egyéb mandátumok száma | % |
Új Zéland | Niue Országház | 14 | 70% | relatív többségi | 6 | 30% | relatív többségi blokkszavazás | ||
Brit tengerentúli területek | Anguilla | 9 | 69% | relatív többségi | 4 | 69% | relatív többségi blokkszavazás | ||
Turks és Caicos Szigetek | 10 | 48% | relatív többségi | 5 | 24% | relatív többségi blokkszavazás | 4 kinevezett + 2 ex officio | 28% | |
Brit Virgin Szigetek | 9 | 69% | relatív többségi | 4 | 69% | relatív többségi blokkszavazás |
Ez a szócikk részben vagy egészben a Parallel voting című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.