Çiçek Pasajı | |
Cité de Péra | |
Çiçek Pasajı az İstiklal sugárúton | |
Korábbi nevek: Hristaki Pasaji Sait Paşa Pasaji | |
Település | Isztambul |
Cím | İstiklal sugárút, Beyoğlu, Isztambul |
Építési adatok | |
Építés éve | 1876 |
Megnyitás | 1876 |
Rekonstrukciók évei | 2005 |
Tervező | Zanno |
Hasznosítása | |
Felhasználási terület | commercial gallery |
Tulajdonos | Hristaki Zoğrafos Efendi (megnyitásakor) Sait pasa (1908) |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 41° 02′ 02″, k. h. 28° 58′ 40″41.033944°N 28.977917°EKoordináták: é. sz. 41° 02′ 02″, k. h. 28° 58′ 40″41.033944°N 28.977917°E | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Çiçek Pasajı témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A Çiçek Pasajı (jelentése: ’virágos átjáró’, franciául: Cité de Péra) egy passzázs[1] Isztambul történelmi sugárútján, az İstiklal sugárúton, Beyoğluban, az egykori Perában.
A passzázst 1876-ban nyitották meg, eredetileg a Naum Színház volt a helyén, melyet Abdul-Aziz és II. Abdul-Hamid szultán is szívesen látogatott, és ahol Giuseppe Verdi Il Trovatore című operáját előbb mutatták be, mint Párizsban.[2] A színház az 1870-es nagy perai tűzben megsemmisült.[2]
A tűz után az épületet a helyi görög bankár, Hristaki Zoğrafos Efendi vásárolt meg, a mai épületet az olasz építész, Zanno tervezte. Az épület neve eredetileg Cité de Péra vagy Hristaki Pasaji volt. Yorgo'nun Meyhanesi volt az első borház, mely itt nyitotta meg kapuit. 1908-ban az oszmán nagyvezír, Szait pasa vásárolta meg, ekkor a neve Sait Paşa Pasaji lett.
Az 1917-es oroszországi forradalmak után tömegével érkeztek elszegényedett orosz nők Isztambulba, akik a Çiçek Pasajıban árultak virágot.[2] Az 1940-es évekre a passzázsban leginkább virágüzletek voltak, innen kapta mai nevét. Az 1988-as felújítás után nyitotta meg újra kapuit, éttermek és kocsmák sokaságával. Legutoljára 2005 decemberében renoválták.
A passzázs egyik jellegzetessége, hogy az étteremben fasil zenét, azaz török roma zenét hallhatnak a betérők.