A Tizenhármas Csoport (lengyelül: Trzynastka, jiddisül: Das Draitzental) egy zsidó kollaboráns szervezet volt a varsói gettó területén Lengyelország megszállása idején a második világháború során. A Tizenhármas nemhivatalos nevét varsói székhelye Leszno u. 13. alatti címéről kapta. A csoportot 1940 decemberében hozták létre, vezetője Abraham Gancwajch volt,[1] a Hasomér Hacair szocialista-cionista cserkészmozgalom korábbi łódzi helyi vezetője.[2] A szervezetet, melyet a Zsidó Gestapo[3] néven is emlegettek, a Sicherheitsdienst (SD) hozta létre[4] és közvetlenül a német Gestapo alárendeltségébe tartozott.[5]
A csoport a Zsidótanács (Judenrat) vetélytársa volt a gettó ellenőrzéséért folyó küzdelemben[3] és beépült a gettóbeli zsidó ellenállásba.[5] A csoport legfontosabb szervezeti egysége A Varsói Zsidónegyed Uzsora- és Feketézés Elleni Hivatala volt.[6] Elvileg a feketepiac ellen harcolva valójában nagy összegeket szedtek be védelmi pénz címén, zsarolás és kényszerítés útján.[3][4] A csoport saját börtönnel is rendelkezett. Összesen három-négyszáz egyenruhás zsidó tisztje volt, akik zöld szalagos sapkát viseltek.[6] 1941 júliusában a 13-as Csoport alulmaradt a Zsidótanáccsal szemben a politikai küzdelemben és a Hivatal beolvadt a Zsidó Gettórendőrségbe.[3]
A Hivatal bezárása után a 13-as Csoport aktív tagjai Gancwajch körül csoportosultak, és formálisan egy egészségügyi mentőszolgálatot hoztak létre (az 1941 májusában alapított ún. Mentőszolgálatot, vagy Elsősegély-állomást), melynek eszközeit valójában főleg csempészésre használták.[3][4] Rendelkeztek egy bordéllyal is a Britannia szállóban.[3] Szinte teljesen ellenőrzésük alatt tartották a gettó lovaskocsijait és egyéb szállítóeszközeit.[4]
1941 közepén, nem sokkal a Hivatal bezárása előtt szakadás történt a csoport vezetésében, amikor Morris Kohn és Zelig Heller szakított Gancwajch-hal és saját szervezeteket hozott létre.[3] Kohn és Heller később túlélték a csoportot. Végzetük csak a gettó lakosságának a treblinkai megsemmisítőtáborba történő tömeges deportálásakor érte el őket a Großaktion Warschau során.[4] A csoport felemelkedése és bukása valószínűleg összefüggött a német katonai és hivatali szervezet különböző érdekcsoportjai közötti hatalmi harcokkal, melyek saját anyagi hasznuk érdekében a gettón belül különböző klikkeket támogattak.[4]
1942 áprilisában a 13-as Csoport sok vezetőjét kivégezték a németek a Reinhard-művelet során.[3] Gancwajch és a csoport túlélő tagjai később magukat zsidó földalatti harcosoknak kiadva bukkantak fel, miközben valójában rejtőzködő zsidókra és őket bújtató lengyelekre vadásztak. A Zsidó Gestapo megszüntetése után Gancwajch Varsóban a gettón kívül tartózkodott, ahol továbbra is a náciknak dolgozott.[3] Azt híresztelték róla, hogy 1943 körül meghalt,[1][3] a háború utáni, NKVD-vel való kollaborációjára vonatkozó feltételezéseket nem sikerült igazolni.