17-es lüdiai földrengés

17-es lüdiai földrengés
A források által említett kis-ázsiai városok, amelyekben a rengés komoly pusztítást végzett
A források által említett kis-ázsiai városok, amelyekben a rengés komoly pusztítást végzett
Dátumi. sz. 17
Érintett országokRómai Birodalom (Asia provincia)
Károk, áldozatokaz áldozatok száma ismeretlen, de jelentős; súlyos károk legalább 12 településen
Az epicentrum elhelyezkedése
17-es lüdiai földrengés (Törökország)
17-es lüdiai földrengés
17-es lüdiai földrengés
Pozíció Törökország térképén
é. sz. 38° 29′ 24″, k. h. 28° 02′ 24″38.490000°N 28.040000°EKoordináták: é. sz. 38° 29′ 24″, k. h. 28° 02′ 24″38.490000°N 28.040000°E

A 17-es lüdiai földrengés a Római Birodalom Asia provinciájának (ma Nyugat-Anatólia) legalább tizenkét településén pusztított, köztük Szardeiszben, az egykori Lüdia fővárosában. A katasztrófát több történetíró is említi – a kortárs Sztrabón, a nem sokkal később született idősebb Plinius és Tacitus, valamint a 3-4. századi Euszebiosz –, de nagyon kevés adatot közölnek róla, így pontos dátuma sem ismert. Plinius „emberemlékezet óta a legnagyobb földrengésnek” mondta.[forrás?]

A földrengés

[szerkesztés]

A földrengést a kortárs Sztrabón csak említi (Geógraphika hüpomnémata, XII. könyv, VIII. fejezet, 18. szakasz),[1] Tacitus Annalesének II. könyve részletesebb leírást tartalmaz:[2][3]

Ugyanebben az évben tizenkét híres kis-ázsiai város dőlt romba egy éjszakai földrengéstől, így annál váratlanabb és súlyosabb volt a szerencsétlenség. Még az ilyen esetben szokásos menekvés, a szabadba való kirohanás sem segített, mivel a megnyílt föld mindenkit elnyelt. Hatalmas hegyek süllyedtek le, egyszerre fennsíknak látszottak addigi lapályok, a romok közt tüzek csaptak fel, mint beszélik. Az a tény, hogy legszörnyűbben Sardest sújtotta a csapás, a részvétet is elsősorban az ottaniak felé irányította: mert tízmillió sestertiust ígért Caesar, és öt évre elengedte, amivel az államkincstárnak vagy a császári fiscusnak tartoztak. A kár és az orvoslás mértékét tekintve a Sipylos melletti Magnesia lakosai következtek utánuk. A temnosiakat, philadelphiaiakat, aegeaeiakat, apollonisiakat, s kiket mosteneieknek, illetve hyrcaniai macedonoknak neveznek, továbbá Hierocaesariát, Myrinát, Cymét, Tmolust ugyanennyi időre mentesítették az adóktól s elhatározták, senatusi megbízottat küldenek ki, hogy vizsgálja meg a helyzetet és segítsen. Ki is szemelték Marcus Ateiust a volt praetorok közül, hogy consuli rangú asiai helytartó jelenlétében egyenlők között versengés és ebből bonyodalom ne támadjon.
– Évkönyvek, II. könyv § 47, ford. Borzsák István

A Tacitus által felsorolt tizenkettőn kívül más források alapján két további település hozható kapcsolatba a földrengéssel. Egy pergamoni felirat szerint az i.sz 1. századi politikus-diplomata[4] Diodorosz Paszparos szentélye 17-ben megsérült és át kellett építeni.[5] Kaiszareiai Euszebiosz 4. század elején készített Krónikája említi Epheszoszt a 17-es földrengéssel kapcsolatban, de valószínűbb, hogy az itteni károk egy későbbi, i.sz. 23-ban kitört földrengés során keletkeztek,[6] amely a legnagyobb pusztítást Kibyra Maior (ma Gölhisar) városában végezte.[7]

Az epicentrumot a National Geophysical Data Center adatbázisa Epheszosz,[8] az Istituto Nazionale di Geofisica e Vulcanologia adatbázisa (CFTI4MED) Szardeisz,[9] az International Institute of Seismology and Earthquake Engineering katalógusa Magnesia ad Sipylum[10] közelébe teszi.

A katasztrófa után

[szerkesztés]

A katasztrófában érintett lüdiai városok Rómában, Caesar fórumán szoborcsoportot állítottak Tiberius tiszteletére. A nagyméretű főalak magát a császárt ábrázolta, a mellékalakok a városok megszemélyesítései voltak. A 23-as délnyugat-anatóliai földrengés után Epheszosz és Kibyra bővítette ki az emlékművet, amely valószínűleg a fórumon i.sz. 80-ban kitört tűzvészben elpusztult.[11] Az emlékmű i.sz. 30 körül készült másolata ma is látható a városok közül többel is kereskedelmi kapcsolatban álló Pozzuoliban (akkori nevén Puteoli); ezen a mellékalakok csak a császár szobrának talapzatán körbefutó frízen szerepelnek.[12][13] Szardiszban i.sz. 43 körül emeltek szobrot Tiberiusnak, amelynek feliratában „a város alapítójának” nevezik.[14] Egy másik, töredékes szardiszi felirat valószínűleg az érintett városok képviselőtestületei által elfogadott szöveg másolata, amelyben hálájukat fejezik ki a császárnak. A fennmaradt részben nyolc város képviselőjének aláírása található.[15]

Rómában i.sz. 22-23-ban emlékérmeket vertek Tiberius ülő alakjával és a CIVITATIBVS ASIAE RESTITVTIS (Asia közösségeinek helyreállítása) felirattal. Magnesia kis bronz érmét bocsátott ki ΤΙΒΕΡΙΟΝ ΣΕΒΑΣΤΟΝ ΚΤΙΣΤΗΝ (Tiberius Augustus, teremtő) felirattal.[16]

Néhány város a császár tiszteletére megváltoztatta a nevét. Philadelphia Neocaesarea lett; Hierapolisz Hierocaesarea; Kibyra, valamint rövid ideig Szardeisz is a Caesarea utótagot illesztette nevéhez.[17][nincs a forrásban]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Strabo
  2. ↑ Tacitus
  3. ↑ Keitel 2010 238. o.
  4. ↑ Brennan 2009
  5. ↑ Mierse 1999 168. o.
  6. ↑ Murphy-O'Connor 117-118. o.
  7. ↑ Bean 1975
  8. ↑ NGDC
  9. ↑ INGV
  10. ↑ IISEE
  11. ↑ Ando 2000 311. o.
  12. ↑ Ando 2000 311. o.
  13. ↑ Kuttner 1995 75. o.
  14. ↑ Yegül & Bolgil 1986 1. o.
  15. ↑ Buckler & Robinson 1932 28-29. o.
  16. ↑ Kreitzer 2004 83-84. o.
  17. ↑ Ramsay 1904

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]