A United Airlines 232-es járatának katasztrófája

Ez a szócikk feltüntet forrásokat, de azonosíthatatlan, hol használták fel őket a szövegben. Önmagában ez nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segíts lábjegyzetekkel ellátni az állításokat! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye
United Airlines 232-es járat
Adatok
Dátum1989. július 19.
OrszágAmerikai Egyesült Államok
HelyszínSioux City
OkHajtóműhiba
Indulási állomásStampleton Nemzetközi Repülőtér, Denver, Colorado állam
CélállomásPhiladelphiai nemzetközi repülőtér, Philadelphia, Illinois állam
Halottak112
Sebesültek172
Túlélők184
Repülőgép
RepülőgépMcDonnell Douglas DC-10
ÜzemeltetőUnited Airlines
LajstromjelN1819U
Utasok296
Térkép
United Airlines 232-es járat (Egyesült Államok)
United Airlines 232-es járat
United Airlines 232-es járat
Pozíció az Egyesült Államok térképén
é. sz. 42° 24′ 29″, ny. h. 96° 23′ 02″42.408056°N 96.383889°WKoordináták: é. sz. 42° 24′ 29″, ny. h. 96° 23′ 02″42.408056°N 96.383889°W
A Wikimédia Commons tartalmaz United Airlines 232-es járat témájú médiaállományokat.

A United Airlines 232-es járatát teljesítő, Denverből Chicagóba tartó McDonnell Douglas DC-10-es 1989. július 19-én szenvedett katasztrófát Sioux City-ben. A denveri felszállást követően nagyjából egy órával a farokrészen található hajtómű ventilátorfokozatából lapátok szakadtak ki, melyek károsították a gép hidraulikarendszerét. Az utazómagasságon (kb. 11.000 m) repülő légi jármű emiatt irányíthatatlanná vált. Az irányítás visszanyerését követően a pilóták Sioux City-ben kíséreltek meg kényszerleszállást. Bár a fedélzeten tartózkodó 296 főből 112 életét vesztette, az eset kiváló példa a személyzet tagjai közti együttműködésre, mellyel sikerült megmenteni az utasok csaknem kétharmadának életét.

A baleset

[szerkesztés]

A repülőgép 14 óra 09 perckor szállt fel Denverből. 15 óra 16 perckor egy addig nem észlelt gyártási hiba következtében a 2-es hajtómű ventilátorfokozata szétrobbant, és a szétrepülő alkatrészek megrongálták mindhárom hidraulikarendszert. Ezzel egyidőben a robotpilóta leoldott. William R. Records első tiszt átvette a gép vezetését, míg Alfred C. Haynes kapitány a hajtóműhibával kezdett foglalkozni, és Dudley J. Dvorak fedélzeti mérnök tanácsára elzárta a sérült 2-es hajtómű üzemanyagellátását.

15 óra 29 perckor a személyzet segítségként a pilótafülkébe hívta a járaton utazó Dennis E. Fitch oktatókapitányt. Csakhamar kiderült, hogy a DC-10-es nem reagál a kormánymozdulatokra: a gép jobbra dőlt, és leadta az orrát, melyet a kormányok balra kitérítésével sem sikerült korrigálni. Attól tartva, hogy az utasszállító háthelyzetbe fordul, a pilóták alapjáratra vették vissza a bal szárny alatti hajtómű teljesítményét, míg a jobb oldali hajtómű teljesítményét a maximálisra növelték, ezzel - ha lassan is - sikerült stabilizálni a gépet.

Miután a hajtóművek tolóerejének változtatásával részben sikerült visszanyerni a gép fölötti irányítást, a személyzet Sioux City-ben kísérelt meg kényszerleszállást. A megközelítéskor a vízszintes sebesség az előírt 140 csomó (260 km/h) helyett 220 csomó (410 km/h) volt, míg a gép 9,4 m/s sebességgel süllyedt. Másodpercekkel a földet érés előtt a jobbra dőlés váratlanul erősebbé vált, és a gép leadta az orrát. Dennis Fitch azonnal ütközésig tolta előre mindkét működő hajtómű gázkarját, de a hajtóműveknek már nem volt idejük felpörögni, és a gép földet ért.

Elsőként a jobb szárny ért talajt, a belőle kiömlő kerozin pedig azonnal meggyulladt. Ezzel egyidőben a törzs hátsó szekciója leszakadt, a gép pedig többször elpattant. A becsapódás, a tűz és a füst következtében 112 ember vesztette életét. A túlélők többsége a törzs középső részén foglalt helyet. A pilótafülkében tartózkodók súlyos sérülésekkel túlélték a becsapódást, azonban a mentőegységek csak több mint fél óra elteltével emelték ki őket a roncsok közül.

Források

[szerkesztés]