A Washington State Cougars amerikaifutball-csapata | |
Csapatadatok | |
Székhely | Pullman, Washington, Amerikai Egyesült Államok |
Csapatszínek | karmazsinvörös–szürke[1] |
Kabalafigura | Butch T. Cougar |
Vezetőedző | Mike Leach |
Stadionok | Martin Stadion |
Bajnoki címek | |
Konferencia (4) | Pacific Coast Conference, Pac-12 Conference |
Csoport (1) | Pac-12 North |
A(z) A Washington State Cougars amerikaifutball-csapata honlapja |
A Washington State Cougars amerikaifutball-csapata az NCAA I-es,[2] valamint a Pac-12 Conference North[3] divíziójában képviseli a Washingtoni Állami Egyetemet. A csapat először 1894-ben lépett pályára.
A csapat otthona az 1972-ben megnyílt Martin Stadion, melynek befogadóképessége 33 522 fő.[4]
A futballcsapat első edzője William Goodyear volt; az első, 1894-es szezon eredménye 1–1 volt, első győzelmüket az Idaho Vandalsszal szemben szerezték. Az első fizetett vezetőedző a csapatot az 1900-as és 1902-es szezonokban segítő William L. Allen volt; a csapat eredménye ekkor 6–3–1 volt.[5]
Az 1906–1907 és az 1912–1914 közötti időszakok edzője John R. Bender volt 21–12-es eredménnyel.[6] Az 1915–1917 közötti szezonokban William Henry Dietz volt a vezetőedző, a csapat ekkor kiemelkedő, 17–2–1-es eredménnyel végzett.[7] A futballcsapat 1915-ben a Rose Bowlon legyőzte a Brown Bearst, végső eredményük pedig 7–0; a teljesítményt elismervén Dietzet 2012-ben az egyetemi amerikaifutball-hírességek csarnokába való szerepeltetéssel tüntették ki.[8] 1923 és 1925 között a Cougars edzője Albert Exendine volt, az időszak eredménye 6–13–4.[9]
Babe Hollingbery tizenhét szezonon át volt a csapat vezetőedzője, a 93–54–14-es eredménnyel a WSU történelmének legsikeresebb futballedzője.[10] Az 1930-as Rose Bowlon a csapat az Alabama Crimson Tide-dal szemben vereséget szenvedett, azonban 1926 és 1935 között hazai pályán egy vesztes mérkőzésük sem volt. Az edző tiszteletére a számos egyetemi sportcsapatnak otthont adó épület 1963-ban a Hollingbery Sportcsarnok nevet vette fel.[11] Az edző 1979-től szerepel a hírességek csarnokában.[12] Sok más futballcsapathoz hasonlóan az 1944–1945 közötti időszakban a második világháború miatt a Cougars sem lépett pályára;[13] a következő edző a Lincoln Gimnáziumtól érkező, egykor a WSU-n tanuló Phil Sarboe lett. A Sarboe által vezetett öt szezon végén 17–26–3-as eredmény született.[14]
1949 végétől Forest Evashevski lett az új vezetőedző. A csapat 1951-ben az edzők rangsorában 14., az Associated Press rangsorában pedig 18. lett. Evashevski két szezon során volt a WSU edzője; a 11–6–2-es eredményt[15] követően az edző az iowai Big Ten Conference-hez távozott. A férfi 2000-től szerepel a hírességek csarnokában.[16] A következő edző a korábban helyettesi pozíciót betöltő Al Kircher lett, azonban a négy szezont követő 13–25–2-es eredmény[17] miatt az ötéves szerződését nem hosszabbították meg.[18] Az elkövetkező nyolc szezonban Jim Sutherland lett a vezetőedző, aki 1963-ig tartó megbízatása során 37–39–4-es eredményre vezette a csapatot.[19]
A következő négy szezonban a korábban a Washington Huskies edzőhelyettesi posztját betöltő Bert Clark vezette a csapatot; a végső eredmény 15–24–1 lett.[20] Az 1965-ös szezon volt az edző karrierjének csúcspontja, amikor a „Cardiac Kids” néven elhíresült játékosok 7–3-as eredménnyel három Big Ten Conference-beli csapatot is legyőztek, azonban a Huskiesszal és a Vandalsszal szemben kikaptak. A negyedik szezon végén Clark megbízatását nem hosszabbították meg.[21]
1968-tól nyolc szezonon át a Montana State Bobcatstől érkező Jim Sweeney volt a vezetőedző; a végső eredmény 26–59–1.[22] A férfi WSU-n töltött ideje alatt a csapat egyetlen nyertes szezonja a 7–4-es eredménnyel záruló 1972-es volt. Sweeney 1975-ben visszavonult;[23] utódja a Pittsburg Panthers védőkoordinátora, Jackie Sherrill lett, aki csak egy szezonon át, a 3–8-as eredményű 1976-osban vezette a csapatot,[24] később pedig a Panthers vezetőedzője lett.[25] Az 1977-es évad edzője a Nebraska Cornhuskers edzőhelyettese, Warren Powers volt,[26] aki a szezon végén a Big Eight Conference-hez távozott, ahol a Missouri Tigers vezetőedzője lett.[27]
Jim Walden Powers távozásakor lett vezetőedző. Az általa vezetett kilenc szezon alatt a Cougars egy bowlmérkőzésen vett részt (az 1981-es Holiday Bowl), ahol vereséget szenvedtek a BYU Cougarsszal szemben;[28] az 1931-es Rose Bowl óta 51 év után ez volt a Coguars első bowljátéka (a Pacific-8 Conference szabályai 1975-ig nem tették lehetővé több csapat jelenlétét). Walden 1981-ben és 1983-ban elnyerte a Pac-8 Év Edzője díját.[29] A férfi 1986-ban, az Iowa State Cyclones elleni mérkőzést követően távozott; a WSU-n töltött idejének végén a Cougars eredménye 44–52–4 volt.[30]
Amikor 1987 elején kinevezték vezetőedzőnek, Erickson azt mondta, hogy élete álma teljesült.[31] Az öt éves megbízatásával évente 70 000 dollár fizetést kapott, a médiamegjelenésekből pedig további harmincezer dollárhoz jutott hozzá.[32] Dennis az Idaho Vandals, később pedig egy szezon idejére a Wyoming Cowboys edzője volt.
Az 1987-es szezonban a csapat eredménye 3–7–1 volt, de az 1988-as Aloha Bowlt (a Cougars első bowlgyőzelme 1916 januárja óta) követően ez 9–3-ra javult.[33] Ugyan távozása előtt Erickson azt nyilatkozta, hogy a Cougars kötelékében marad,[34] 1939 márciusától a Miami Hurricanes vezetőedzője lett. A férfi WSU-n töltött idejének végén a Cougars eredménye 12–10–1 volt.[35]
Miután nyolc évig a Utah állambeli Weber State Wildcats vezetőedzője volt, a Cougars egykori játékosa és segítője, Mike Price 1989-ben visszatért Pullmanbe.[36] Price alatt a Cougars nem várt sikereket ért el: az 1997-es és 2002-es Rose Bowlon is részt vehettek (mindkét alkalommal vereséget szenvedtek); a két szezonban a csapat az értékelésekben 9. és 10. helyen szerepelt.[37] Price vezetésével a Cougars a Copper Bowlon, az Alamo Bowlon és a Sun Bowlon is könyvelhetett el győzelmeket; végső eredményük 83–78. Az 1998-as szezont a korábban a San Diego Chargers csapatában játszó Ryan Leaf vezette.[38] A 2002-es szezon alatt az Associated Press értékelésében a WSU harmadik helyet ért el, amely a modern korban elért legjobb helyezésük. Price az utolsó Rose Bowlt követően az Alabama Crimson Tide-hoz távozott, azonban egy pályán kívüli incidens miatt még első játéka előtt elbocsájtották.[39]
Price távozását követően a korábbi védőkoordinátor Bill Doba lett a csapat vezetőedzője.[40] 2003-ban a Cougars 10–3-as eredményében az NCAA értékelésében a kilencedik helyen végzett, azonban 2004-ben eredményük 5–6, 2005-ben pedig 4–7 volt.[41] A 2007-es 5–7 eredményt követően Dobát elbocsájtották;[42] a WSU-n töltött ideje végén a csapat eredménye 30–28 volt.
Doba utódja a Cougars csapatában korábban centerként játszó Paul Wulff lett, aki az Eastern Washington Eaglestől érkezett a csapathoz.[43] Paul WSU-n töltött ideje alatt a Cougars egy szezonban mindössze négy győzelmet szerzett, végső eredményük 9–40 lett;[44] ezzel a Cougars Paul Wulff alatt szerezte legkevesebb győzelmét, így az edzőt a 2011-es szezont követően elbocsájtották.[45]
2011 novemberében bejelentették, hogy a Cougars új vezetőedzője a tíz szezont a Texas Tech Red Raidersnél eltöltő[46] Mike Leach.[47] Az edző 2012-ben új támadási alakzatot vezetett be, 2013-ban pedig a csapat részt vehetett a New Mexico Bowlon, amely tíz év óta az első bowlmérkőzésük.[48] Mivel az edző segítségével a csapat a legjobb eredményét érte el 2006 óta, Leach szerződését két évvel meghosszabbították.[49]
2015-ben a Cougars először nyert bowlmeccset 2003 óta,[50] ugyanezen évben pedig 9–4-es eredményt értek el, és az Associated Press, az edzők és az egyetemi amerikaifutball értékelésében is előkelő helyet szereztek. Leach a Pac-12 Év Edzője,[51] illetve az Associated Press Pac-12 Év Edzője díját is elnyerte.[52] A szezon végén Mike Leach szerződését a 2020-as szezonig meghosszabbították.[53]
A 2016-os szezont a Cougars két vereséggel kezdte és három vereséggel zárta, viszont a szezon közben egymás után nyolc játékot megnyertek, így részt vehettek a Holiday Bowlon, ahol a Minnesota Golden Gophersszel szemben 17–12-es vereséget szenvedtek.[54] 2016-ban a Pac-12 beli eredményük 7–2, a teljes eredményük pedig 8–5 volt.[55] Az Oregon Ducksszal és a Stanford Cardinallel szembeni győzelmekkel ez volt a csapat legeredményesebb szezonja a 2003-as 6–2-es eredmény óta.
Tyler Hilinski quarterback 2018 januárjában öngyilkos lett;[56] helyére a korábban az East Carolina Piratesben játszó Gardner Minshew érkezett. A csapat az Alamo Bowlon 28–26-ra legyőzte az Iowa State Cyclonest;[57] a csapat történelmében először fordult elő, hogy egymás után tizenegy játékot is megnyertek, így a szezont 11–2-es eredménnyel zárták.
A csapat az alábbi konferenciákban játszik:[58]
Szezon | Konferencia[59] | Edző | Eredmény | Végső eredmény |
---|---|---|---|---|
1917 | Pacific Coast Conference | William Dietz | 3–0 | 6–0–1 |
1930 | Babe Hollingbery | 6–1 | 9–1 | |
1997 | Pac-10 Conference | Mike Price | 7–1 | 10–2 |
2002 | 7–1 | 10–3 |
Szezon | Divízió | Edző | Ellenfél | Eredmény |
---|---|---|---|---|
2018 | Pac-12 North | Mike Price | Vesztes kiegyenlítőmérkőzés a Washington Huskies ellen |
A Washington State Cougars eddig tizenöt bowlmérkőzést játszott, eredményük 8–7.[60] A csapat eddig a következő játékokon vett részt: Rose Bowl (1 győzelem, 3 vereség); Holiday Bowl (1 nyeremény, 2 vereség); Sun Bowl (2 győzelem); Alamo Bowl (2 győzelem); Aloha Bowl (1 győzelem); Copper Bowl (1 győzelem) és New Mexico Bowl (1 vereség).[61] Az 1975-ös szezonig a Pacific-8 Conference csak a Rose Bowlon való részvételt engedélyezte.
A 2015–2018 közötti időszakban a Cougars fennállása során egymás után négy bowlmérkőzésen is részt vett. Az időszakban a vezetőedző a pozíciót jelenleg is betöltő Mike Leach volt.
Szezonok | Edző[62] | Eredmény |
---|---|---|
1894 | William Goodyear | 1–1 |
1895 | Fred Waite | 2–0 |
1896 | David Brodie | 2–0–1 |
1897 | Robert Gailey | 2–0 |
1898–99 | Frank Shively | 1–1–1 |
1900 | William L. Allen | 6–3–1 |
1902 | ||
1901 | William Namack | 4–1 |
1903 | James N. Ashmore | 3–3–2 |
1904–05 | Everett Sweeley | 6–6 |
1906–07 | John Bender | 21–12 |
1912–14 | ||
1908 | Walter Rheinschild | 4–0–2 |
1909 | Willis Kiemholtz | 4–1 |
1910–11 | Oscar Osthoff | 5–6 |
1915–17 | William Dietz | 17–2–1 |
1918 | Emory Alvord | 1–1 |
1919–22 | Gus Welch | 16–10–1 |
1923–25 | Albert Exendine | 6–13–4 |
1926–42 | Babe Hollingbery | 93–53–14 |
1943–44 | Második világháború – nincs csapat | |
1945–49 | Phil Sarboe | 17–26–3 |
1950–51 | Forest Evashevski | 11–6–2 |
1952–55 | Jim Sutherland | 37–39–4 |
1964–67 | Bert Clark | 15–24–1 |
1968–75 | Jim Sweeney | 26–59–1 |
1976 | Jackie Sherrill | 3–8 |
1977 | Warren Powers | 6–5 |
1978–86 | Jim Walden | 44–52–4 |
1987–88 | Dennis Erickson | 12–10–1 |
1989–2002 | Mike Price | 83–78 |
2003–07 | Bill Doba | 30–29 |
2008–11 | Paul Wulff | 9–40 |
2012– | Mike Leach | 52–40 |
A WSU és a Washingtoni Egyetem sportcsapatai 1900 óta rendszeresen játszanak egymás ellen. A mérkőzéssorozat 1934-től 1961-ig a „Governor’s Trophy” nevet viselte, azonban 1962-től a washingtoni almatermesztés hagyományaira utalva „Apple Cup” névre keresztelték át.[63] 2018-ig az utolsó hat játék mindegyikét a Huskies nyerte. Manapság a játékra a hálaadást követő pénteken kerül sor.[64]
A WSU és a szomszédos államban fekvő Idahói Egyetem sportcsapatai 1894 novemberétől a „Battle of the Palouse” keretében mérkőznek meg egymással. A mérkőzéssorozatot 1978-tól megszakításokkal rendezték meg,[65] majd 1998 és 2007 között a két csapat évente játszott. Mivel az Idaho Vandals 2018-tól újra az NCAA I-es divízióbeli bajnokságában játszik, a mérkőzéssorozat jövője bizonytalan.[66]
A Heisman-trófea díjazottjainak kiválasztásánál nyolc Cougar-játékos szerepelt az első tíz lehetséges kitüntetett között:[67][68]
Szezon | Játékos | Pozíció | Helyezés |
---|---|---|---|
1978 | Jack Thompson | quarterback | 9. |
1984 | Rueben Mayes | running back | 10. |
1988 | Timm Rosenback | quarterback | 7. |
1992 | Drew Bledsoe | 8. | |
1997 | Ryan Leaf | 3. | |
2002 | Jason Gesser | 7. | |
2005 | Jerome Harrison | running back | 9. |
2018 | Gardner Minshew | quarterback | 5. |
Ezidáig hét WSU-játékos nyerte el az All America megegyezéssel odaítélt díját. Cody O’Connell a kitüntetést kétszer is megkapta; az ő és Jason Hanson esetében a díjazás teljes egyetértés mellett zajlott.[69] A 2017-es szezonig bezárólag a csapat tagjait összesen 39 alkalommal jelölték a díjra.[70]
Játékos | Pozíció | Szezonok | Kitüntetés éve |
---|---|---|---|
Rueben Mayes | running back | 1982–1985 | 1984 |
Mike Utley | guard | 1985–1988 | 1988 |
Jason Hanson | kicker | 1988–1991 | 1989 |
Rien Long | tackle | 2000–2002 | 2002 |
Jerome Harrison | running back | 2004–2005 | 2005 |
Cody O’Connell | offensive tackle | 2013–2017 | 2016 |
2017 | |||
Hercules Mata’afa | defensive end | 2015–2017 | 2017 |
A következő négy játékos szerepel a főiskolai amerikaifutball-hírességek csarnokában:
Játékos | Pozíció | Szezonok | Kitüntetés éve |
---|---|---|---|
Mel Hein[71] | center | 1929–1931 | 1954 |
Turk Edwards[72] | tackle | 1975 | |
Rueben Mayes[73] | running back | 1982–1985 | 2008 |
Mike Utley[74] | guard | 1985–1988 | 2016 |
Az elismeréssel három edzőt is kitüntettek:
Edző | Szezonok | Kitüntetés éve |
---|---|---|
Babe Hollingbery[75] | 1926–1942 | 1979 |
William Dietz[76] | 1915–1917 | 2012 |
Dennis Erickson[77] | 1987–1988 | 2019 |
A következő két játékos szerepel a profi amerikaifutball-játékosok hírességének csarnokában:[78]
Játékos | Pozíció | Szezonok | NFL-csapat | NFL-ben eltöltött évek |
Kitüntetés éve |
---|---|---|---|---|---|
Mel Hein | center | 1927–1931 | New York Giants | 1931–1945 | 1963 |
Turk Edwards | tackle | 1929–1931 | Washington Redskins | 1932–1940 | 1969 |
A következő négy játékos szerepel a kanadai amerikaifutball-játékosok hírességének csarnokában:[79][80]
Játékos | Pozíció | Szezonok | CFL-csapatok | CFL-ben eltöltött évek |
Kitüntetés éve |
---|---|---|---|---|---|
Byron Bailey | running back | 1949–1951 | B.C. Lions | 1954–1964 | 1975 |
George Reed | 1959–1962 | Saskatchewan Roughriders | 1963–1975 | 1979 | |
Brian Kelly | wide receiver | 1975–1977 | Edmonton Eskimos | 1979–1987 | 1991 |
Hugh Campbell | wide receiver, edző, igazgató | 1959–1962 | Edmonton Eskimos Saskatchewan Roughriders |
1964–2006 | 2000 |
A csapat következő két mezszámát vonultatták vissza:[81]
Mezszám | Játékos | Pozíció | Aktív évek |
---|---|---|---|
7 | Mel Hein | center | 1927–1931 |
14 | Jack Thompson | quarterback | 1974–1978 |
Az American Football Coaches Association Év Edzője díját évente ítélik oda a kiválasztott személynek. Mike Leach az első és ezidáig egyetlen Cougars-edző, aki ezen díj birtokosa; a kitüntetést csapata 11–2-es eredményéért 2018-ban kapta meg.[82]
A díjjal ezidáig a csapat öt edzőjét tüntették ki összesen nyolc alkalommal:[83]
Edző | Év | Eredmény |
---|---|---|
Jim Walden | 1981 | 8–3–1 |
1983 | 7–4 | |
Dennis Erickson | 1988 | 9–3 |
Mike Price | 1997 | 10–2 |
2001 | 10–2 | |
Bill Doba | 2003 | 10–3 |
Mike Leach | 2015 | 9–4 |
2018 | 11–2 |
A csapatot 2019-ben az alábbi személyek segítik:[84]
Név | Pozíció | Szezon |
---|---|---|
Mike Leach | Vezetőedző, támadókoordinátor | 8. |
Darcel McBath | Védőkoordinátorok | 2. |
Roc Bellantoni | ||
Ken Wilson | Linebacker | 5. |
Kendrick Shaver | Safety | 1. |
Steve Spurrier Jr. | Outside receiver | 1. |
Dave Nichol | Inside receiver | 2. |
Mason Miller | Offensive line | 1. |
Jeff Phelps | Defensive line | 2. |
Matt Brock | Outside linebacker | 1. |
Eric Mele | Runing back | 3. |
Dave Emerick | Személyzeti vezető | 6. |
Antonio Huffman | Műveleti igazgató | 6. |
Tyson Brown | Erőnléti edző | 1. |
Price Ferguson | Támadások minőségbiztosítója | 3. |
Darcel McBath | Defensive back | 2. |
Ez a szócikk részben vagy egészben a Washington State Cougars football című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.