A legrövidebb nap (Il giorno più corto) | |
1963-as olasz film | |
![]() | |
Raimondo Vianello és Virna Lisi a filmben | |
Rendező | Sergio Corbucci |
Producer | Goffredo Lombardo |
Műfaj |
|
Forgatókönyvíró |
|
Főszerepben | |
Zene | Piero Piccioni |
Operatőr | E.B. Clucher |
Vágó | Mastroianni Ruggero |
Díszlettervező | Carlo Simi |
Gyártás | |
Gyártó | Titanus |
Ország | ![]() |
Nyelv | olasz |
Játékidő | 91 perc |
Forgalmazás | |
Forgalmazó | Titanus |
Bemutató | 1963 |
További információk | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz A legrövidebb nap témájú médiaállományokat. | |
A legrövidebb nap (eredeti cím: Il giorno più corto) a Bud Spencer–Terence Hill-filmek révén ismertté vált Sergio Corbucci 1963-ban bemutatott komédiája, a főszerepekben Ciccio Ingrassiával és Franco Franchival. A film a normandiai partraszállást feldolgozó 1962-es A leghosszabb nap paródiája (bár az első világháborúban játszódik).
A maffiával kapcsolatot tartó szicíliai utcai árus, Francesco Coppola a maffiafőnök halálos ágyánál kénytelen örökbe fogadni a szellemileg sérült, ügyetlen Franco Lo Grugnót, akivel merész kalandokba keveredik, miközben ennivalóra próbálnak némi pénzt összegyűjteni.
Tévedésből besorozzák őket az Olasz Királyi Hadseregbe, amikor éppen a fronton harcolók számára küldött ajándékcsomagokat akarják megdézsmálni. Véletlenül a két főhős kiélezett harci helyzetben felrobbantja az osztrákok 420 mm-es ágyúját, aminek következtében legyőzik az osztrákokat a csatában.
A két főhőst az olasz hadbíróság ismét tévedésből vád alá helyezi. Egy őrült ügyvéd védi őket, aki azért kéri a kivégzésüket, hogy szentté váljanak. Végül az árulás vádját a bíróság ejti, mivel bebizonyosodik, hogy akaratlanul segítették az olasz ellenállást.