A segítség (Van egy álmom) | |
Szerző | Kathryn Stockett |
Eredeti cím | The Help |
Ország | Amerikai Egyesült Államok |
Nyelv | angol |
Műfaj | regény |
Kapcsolódó film | A segítség |
Díjak | Goodreads Choice Award for Best Fiction (2009) |
Kiadás | |
Kiadó | Penguin Books |
Kiadás dátuma | 2009. február 10. |
Magyar kiadó | Európa Könyvkiadó |
Magyar kiadás dátuma | 2010 |
Fordító | Pálmai Katalin |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A segítség[1] Kathryn Stockett amerikai írónő 2009-ben megjelent regénye. Cselekménye az 1960-as évek elején játszódik, a déli Jackson (Mississippi) városban; főhősei a fehér háztartásokban dolgozó színes bőrű cselédek. Az USA Today cikke szerint 2009 nyarának egyik meglepetésszerű sikere volt.[2] A The New York Times recenziója szerint Stockett érdeklődése alapvetően "a látszólag legszemélytelenebb háztartási kapcsolatok alatt eltemetett ragaszkodás és meghittség" felé irányul, és megelőlegezi, hogy a regény féktelen sikert fog aratni.[3] Az Atlanta Journal-Constitution véleménye a könyvről: "Ez a szívszorító történet egy tehetséges író döbbenetes bemutatkozása".[4]
A regény Stockett első alkotása, amelyet öt éven át írt, és hatvan irodalmi ügynök visszautasította, mielőtt Susan Ramer vállalta volna az írónő képviseletét.[5][6] A segítség azóta 35 országban jelent meg három nyelven.[7] 2011 augusztusáig ötmillió példányban kelt el és több mint száz hétig szerepelt a The New York Times bestseller listáján.[8][9]
Alább a cselekmény részletei következnek! |
A segítség cselekménye az 1960-as évek elején játszódik Jackson városában, Mississippi államban. Formáját tekintve három nő (Aibileen, Minny és Skeeter) szemszögéből, egyes szám első személyben meséli a történetet. Aibileen afro-amerikai cseléd, aki fehér családoknál takarít és felügyel a gyermekekre. Miután saját huszonnégy éves fia munkabalesetben meghalt, a Leefold családnál vállalt háztartási munkát, valamint a kis totyogó Mae Mobley gondozását. Minny Aibileen barátnője, aki gyakran szembesíti a munkaadóit azzal, amit róluk gondol, így már tizenkilenc helyről küldték el. Minny legutóbbi munkaadója Mrs. Walters, Hilly Holbrook anyja. Hilly a város elitjéhez tartozik, a Junior League vezetője, a három főszereplő végzete.
Eugenia "Skeeter" Phelan előkelő gazdálkodó családból származik, ahol a birtokon és a háztartásban számos afro-amerikai dolgozik. Skeeter nemrég fejezte be tanulmányait, és azzal a titkos szándékkal tért haza, hogy író legyen. Anyjának ezzel szemben az a vágya, hogy lánya férjhez menjen. Skeeter nem érti, hova tűnt el Constantine, aki felnevelte: az egyetemi évek alatt levélben tartották a kapcsolatot és Constantine meglepetést ígért Skeeternek, amire hazajön. Skeeter családja azt állítja, hogy Constantine váratlanul elment, és chicagói rokonainál él. Skeeter nem hiszi el, hogy Constantine szó nélkül elment volna, és folyamatosan kérdezősködik utána mindenkinél, akiről feltételezi, hogy tud valamit, de senki nem hajlandó erről beszélni.
Constantine életén gondolkozva Skeeter rádöbben, hogy barátnői egészen másképp kezelik a cselédeket, mint a fehéreket. Ekkor elhatározza, hogy könyvet ír arról, mit jelent színes bőrű cselédnek lenni Mississippi államban. Skeeter nehezen jut el addig, hogy kommunikálni tudjon a cselédekkel, és elnyerje bizalmukat: az 1960-as évek déli államaiban szókimondó könyvet írni az afro-amerikaiakról veszélyes vállalkozás.
Ida E. Jones, az Association of Black Women Historians igazgatója nyílt levélben bírálta a könyvet, mivel „annak ellenére, hogy a könyvet és a filmet a faji igazságtalanság feletti győzelem haladó történeteként próbálják eladni, A segítség eltorzítja, figyelmen kívül hagyja, és trivializálja a fekete házimunkások tapasztalatait.” A kutatók azzal vádolták a könyvet és a filmet, hogy részvétlenül ábrázolja az amerikai színes bőrűek dialektusát, hogy a fekete férfiakat egyöntetűen részegesnek és kegyetlennek írja le, és nem foglalkozik azzal a szexuális bántalmazással, amelyet a fekete nőknek a fehér családoknál kellett elszenvedniük. Jones így fejezi be: "Az Association of Black Women Historians elfogadhatatlannak tartja, hogy ez a könyv vagy a film lemond a fekete nők életének történelmileg pontos ábrázolásáról a szórakoztatás kedvéért."[10]
A segítség-ből készült filmet 2011-ben mutatták be. A forgatókönyv írója és rendező Stockett gyermekkori barátja, Tate Taylor volt.[11]
Abilene Cooper, aki Stockett fivérénél dolgozott bejárónőként, azzal vádolta az írónőt, hogy ellopta az ő életének történetét, és nehezményezte azt is, hogy a könyvben bőrének színét a csótányéhoz hasonlítja. Kártérítésként 75 000 dollárt követelt.[12][13] A bíró elévülés miatt elutasította az ügy tárgyalását. Stockett elutasította a vádat, és azt állította, hogy csak futólag ismerte Coopert.