Acanthostega

Acanthostega
	Evolúciós időszak: Késő devon
	Az Acanthostega gunnari rekonstruált rajza
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Család:	Acanthostegidae;
Nem:	Acanthostega;
Faj:	A. gunnari;
Tudományos név
	Acanthostega gunnari; Jarvik, 1952
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Acanthostega témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Acanthostega témájú kategóriát.

Az Acanthostega kihalt négylábú nemzetség, egyike az első gerinceseknek, amelyeknek felismerhető végtagjai voltak.

A késő devon famenni korszakában jelent meg, mintegy 365 millió évvel ezelőtt. Anatómiailag átmenetet képezett a bojtosúszójú halak és az első szárazföldi életmódra képes négylábúak között.^[1]

Leírása

Hossza mintegy 60 centiméter lehetett. Fosszíliái folyóüledékekből kerültek elő.

Mindkét első végtagján nyolc, a hátsókon legalább nyolc ujja volt, amelyeket hártya kötött össze. Nem volt csuklója és általában kevéssé alkalmazkodott a szárazföldre való kijáráshoz. Válla, első végtagja erősen halszerű volt. Hosszú, uszonnyal ellátott farka volt.^[2]

Első végtagjai nem hajlottak könyökben, ezért nem tudta súlyt cipelő pozícióba állítani őket, sokkal alkalmasabbak voltak az evezésre vagy a vízinövények megragadására. Tüdeje volt, a bordái azonban túl rövidek voltak ahhoz, hogy a vízen kívül megtartsák a mellüreget. Ugyanakkor volt kopoltyújuk is, amelyek a halakéhoz hasonlóan fedettek voltak, nem úgy, mint a szinte teljesen vízi életmódhoz szokott mai kétéltűek némelyikének külső kopoltyúja.^[1]

Mindezek miatt, a paleontológusok úgy vélik, sekély, vízinövények beszőtte mocsarakban élhetett és a lábai más okból fejlődtek ki, nem azért, hogy a szárazföldön járjon velük. Jennifer A. Clack interpretációja szerint az Acanthostega elsődlegesen vízi élőlény volt, halaktól származott, amelyek soha nem hagyták el a vizet, és a négylábúak a vízben fejlesztettek ki olyan tulajdonságokat, amelyek később a szárazföldi életben hasznosnak bizonyultak, nem pedig úgy, hogy kikúsztak a partra és így fejlődtek ki a lábaik, ahogyan azt korábban gondolták.

Ez volt az az időszak, amikor nagy tömegben megjelentek a lombhullató növények és a sekély, oxigénszegény vizekbe hulló lomb olyan élőhelyeket hozott létre, amelyben a nagyobb halak már nem boldogultak.

Felfedezése

Fosszíliái jól megőrződtek. A fosszíliát, amelynek alapján felismerték a nem jelentőségét, Jennifer A. Clack találta Grönland keleti részében 1987-ben. (A koponya egyes darabjait már 1933-ban megtalálta Gunnar Säve-Söderbergh és Erik Jarvik.)

Rokon fajok

A gerincesek késő devon idején történt specializálódása folyamán a pelagikus bojtosúszójú halak, mint az *Eusthenopteron* több különböző környezethez adaptálódtak:

A *Panderichthys* a sáros, sekély vizekhez
A *Tiktaalikot* végtagszerű uszonyai kivihették a szárazföldre
A korai négylábúak a növényzet benőtte mocsarakban, mint:

az *Acanthostega*
vagy a végtagokkal rendelkező *Ichthyostega*

A leszármazottak közé tartoznak az olyan bojtosúszós halak, mint a Cœlacanthus fajok

Jegyzetek

↑ ^a ^b Jennifer A. Clack, Scientific American, Getting a Leg Up on Land Archiválva 2007. október 18-i dátummal a Wayback Machine-ben Nov. 21, 2005.
↑ "Acanthostega gunneri Archiválva 2010. január 10-i dátummal a Wayback Machine-ben," Devonian Times.

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[scientificamerican-1] Jennifer A. Clack, Scientific American, Getting a Leg Up on Land Archiválva 2007. október 18-i dátummal a Wayback Machine-ben Nov. 21, 2005.

[2] "Acanthostega gunneri Archiválva 2010. január 10-i dátummal a Wayback Machine-ben," Devonian Times.

[1]

[2]