Adolf Knigge

Adolf Knigge báró
Élete
Született1752. október 16.
Bredenbeck, Németországi Szövetségi Köztársaság
Elhunyt1796. május 6. (43 évesen)
Bréma, Németországi Szövetségi Köztársaság
SírhelyBremen Cathedral
Nemzetiségnémet
SzüleiApja báró Carl Philipp Knigge volt, anyja Louise Wilhelmine
GyermekeiPhilippine Eregine Knigge
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)értekezés
Fontosabb műveiAz emberekkel való bánásmód (Über den Umgang mit Menschen)
A Wikimédia Commons tartalmaz Adolf Knigge báró témájú médiaállományokat.

Báró Adolph Franz Friedrich Ludwig Knigge (Bredenbeck, Hannover mellett, 1752. október 16. – Bréma, 1796. május 6.) német író és a felvilágosodás híve. Elsősorban Az emberekkel való bánásmód című művével vált ismertté. Neve tévesen helyettesíti a mai német köznyelvben az illemtankönyvet, aminek Knigge – a felvilágosodás értelmében vett – szociológiai irányvételű művéhez semmi köze nincs.

Élete

[szerkesztés]

Származása, ifjúsága és iskolái

[szerkesztés]
Kúria, 1825-ben épült a korábbi brémai kastély területén. Itt született Adolf Knigge

Ősi nemesi, alsó-szászországi család sarja volt. A nemes Knigge család már elszegényedett a születése előtt. Születési helyén Hermann Knigge lovagnak 1338-ban volt egy kastélya a Deister keleti partján fekvő Bredenbeckben. Hercegi engedéllyel ezt a Calenberger Land leghatalmasabb vízivárává építették ki. A vár 1550-ben leégett és ezután megerősített formában újra felépítették.

Apja báró Carl Philipp Knigge volt, anyja Louise Wilhelmine, a weimari báró Friedrich Wilhelm Knigge lánya. Knigge Bredenbeckben nőtt fel, neveltetése megfelelnt a nemesi hagyományoknak. Tizenegy évesen meghalt anyja, három évvel később pedig apja. Öröksége 130 000 birodalmi tallér volt. A hitelezők a házukat felügyeletük alá vonták és adtak neki évi 500 tallér ellátást. Tizennény éves korában az árvát gyámja Hannoverbe küldte magántanári nevelésre. 1769-től 1772-ig jogtudományt és számvitelt hallgatott Göttingenben. A göttingeni hallgatói éveiben – mint a hallgatók törzskönyve bizonyítja – a szétválaszthatatlan Concordia rend Gusztáv-páholyához (Gustav-Loge im unzertrennlichen Concordienorden) tartozott, ami a „Concordia et Taciturnitas“ hallgatói renddel kapcsolatba állt. A páholyon belüli neve „Philo“ volt.[1]

A „von“ a nevében

[szerkesztés]

Híven a nemesi Knigge család hagyományaihoz eredetileg von Knigge volt a neve, de mivel a Francia forradalomnak elkötelezett híve volt, ezért amint a forradalom vívmányaként a nemesi kiváltságokat megszüntették, lemondott a „von“ használatáról, ugyanúgy mint a nemesi rend késői generációjához tartozók többsége.[2]

Az előzőek miatt nevének különböző írásmódját találjuk meg aszerint, hogy mikor jelent meg egy-egy műve és aszerint is, hogy ki volt a kiadója.

Nemesi volta, az állítólagos „von“ és Knigge bárói rangja

[szerkesztés]

A Kniggék az alsó-szászországi ősi nemességhez tartoztak, soha nem volt azonban a nevük előtt "von". 1665. június 19-én I. Lipót császár emelte nemesi rangra Jobst Hilmar Knigge és Friedrich Knigge testvéreket ("von" nélkül). 1670. szeptember 20-án mindketten megkapták a választófejedelemtől (Kurfürst) nemesi rangjuk hivatalos elismerését. Emiatt Adolf Knigge neve helyesen: "Adolf Knigge báró (Adolf Freiherr Knigge)". Így van bejegyezve a Német-Római Birodalom nemeseinek genealógiai kézikönyvébe, mely a nemesi jog szerint egyedül hivatalos dokumentum.

Adolf Knigge sírköve a brémai dómban

[szerkesztés]

Adolf Knigge sírköve a brémai dómban nevét az egyetlen helyes nemesi formában tartalmazza: "Báró Adolf Knigge (Adolf Freiherr Knigge)" (a "von" tehát nincs benne).

Szakmai tevékenysége

[szerkesztés]

Friedrich II. von Hessen-Kassel grófja 1771-ben kinevezte a kasseli területi hivatal hivatalnokának. Mivel nem egészen elfogadható hivatali és társasági viselkedésével lehetetlenné tette önmagát, emiatt csak rövid ideig maradhatott. 1773 feleségül vette Henriette von Baumbachot, Philippine von Brandenburg-Schwedt grófnő udvarhölgyét. Állítólag a grófnő kikényszerítette a házasságot, ugyanis korábban Knigge az udvarhölgyet az egész udvar előtt lehetetlenné tette azzal, hogy tréfából ellopta annak cipőjét. Knigge feleségével és az 1775 született lányával Philippine Auguste Amalie-vel, aki felnőttként maga is írónő lett, a Nentershausenben lévő Baumbach birtokra költözött. 1776-ban megint hercegi udvar alkalmazta Kniggét, Karl August, Sachsen-Weimar hercegének weimari hivatalnoka lett. Szívesen látták az udvarnál, ahol kedvelt udvaronc volt. Ez az udvaronci lét Knigge szabad szellemével ütközésbe került. Az 1785-ben megjelent szatirikus regényében , a Peter Clausen történetében (Geschichte Peter Clausens) gúnyolja a „szánalmas udvari hízelgőket“ és az egész „visszataszító udvari bagázst“.

1780-tól kezdve Knigge Frankfurt am Mainban élt, hogy írással és a különféle páholyokban, titkos társaságokban végzett munkával foglalkozzék. 1783-ban Heidelbergbe költözött át, később pedig visszatért Hannoverbe, hogy gondoskodjék birtokairól. 1790-től egészen haláláig Bréma városában lakott, ahol pénz szűkében hivatali állást volt kénytelen vállalni a hannoveri-brit kormánynál. Részt vett a város kulturális életében, támogatott egy műkedvelő színházat is. 1795-től ideglázban szenvedett és epekő miatt az ágyat kellett nyomnia.

Knigge sírköve a brémai Szent Péter dómban

1796-ban negyvennégy évesen meghalt anélkül, hogy fia lett volna neve továbbviteléhez. Sírja a Brémai dómban van. Kniegge levesteri rokonai vették birtokba a várat, amely mint udvarház van Knigge ma élő rokonai birtokában.

Páholyok és rendek

[szerkesztés]

Knigge 1773-ban belépett a Strikte Observanzba, de – mivel csak szerény anyagi lehetőségekkel rendelkezett – nem sikerült neki az elit rend felső köreibe bejutnia. Kasselben felvették a Koronás oroszlánhoz nevű szabadkőműves páholyba. Hanauban a Wilhelmine Caroline páholy tagja volt. Eques a cygno (lat.: hattyú-lovag) név alatt levelezett e páholy és a rózsakeresztesek vezetőivel. A szabadkőművesség szolgálatában sokat utazott. A Strikte Observanz braunschweigi, wolfenbütteli és wilhelmsbadi konventjein reformokért küzdött. Marquis Constanzo segítségével 1780-ban „Philo“ álnéven csatlakozott a radikális felvilágósító illuminátus rendhez.[3] Knigge azt a feladatot kapta, hogy a rendet Észak-Németországban építse ki. A fáradhatatlan és ügyes szervezői képességeivel mintegy 500 új tagot, főként nemeseket és intellektusokat nyert meg a rendnek. Ezek között volt Johann Christoph Bode, sőt Johann Wolfgang von Goethe is. Heves hatalmi harcokba bonyolódott Bodéval és Adam Weishaupttal, a rend alapítójával. Ennek nyomán Kniggét már 1784-ben kizárták a rendből. Visszatekintve az volt a gondolata, hogy az általa remélt „megújulás a nemzet szellemi életében (Erneuerung des geistigen Lebens der Nation)“ a rend révén nem volt keresztülvihető. Ezen kívül részt vett az eklektikus szabadkőművesség nagy anyapáholyának alapelvei megalkotásában is. Knigge egész életében különböző egalitárius férfi- és baráti körök projektjeivel foglalkozott; még röviddel halála előtt, 1795-ben megfogalmazta egy hazafias szövetség manifesztumát. Sokoldalú tevékenysége, de leginkább az illuminátus rendben, (amit röviddel a rendből való távozását követően feloszlattak) betöltött prominens szerepe miatt a francia forradalom után gyanússá vált az államhatalom szemében. Veszélyes demokratának és jakobinusnak számított. 1796-ban a bécsi titkosrendőrség Aloys Blumauer nevében hamis leveleket küldött Kniggének remélve, hogy a válaszlevelek bepillantást fognak adni a francia forradalom német híveinek hálózatába.

Az emberekkel való bánásmód (Über den Umgang mit Menschen)

[szerkesztés]
Az emberekkel való bánásmódról (Über den Umgang mit Menschen)

1788-ban jelent meg a talán legismertebb műve Az emberekkel való bánásmód (ma a német köznyelvben egyszerűen „Knigge“). A mű célja a felvilágosítás tapintat és udvariasság tárgyában, amikor generációkkal, foglalkozásokkal, karakterekkel bánunk, hogy így megóvjuk magunkat a csalódottságtól. Lehet ezt a művet, benne az átgondoltságot és világi ismereteket tükröző magyarázatokat alkalmazott szociológiaként is értékelni. Mindez világossá válik a Bánásmód a gyermekekkel, Bánásmód az orvosokkal, Bánásmód a feldühödtekkel, Hogyan bánjunk gazemberekkel és nem utolsósorban Hogyan bánjunk önmagunkkal fejezetek olvasásakor.

Az emberekkel való bánásmód írásmű megértésében beálló változások

[szerkesztés]

A könyvet később tévesen úgy értelmezték, mint illemtant, mert sokan ezt állították róla. Már maga a kiadó is rásegített erre a félreértésre, amennyiben a kötetet Knigge halálát követően kiegészítette viselkedési szabályokkal. Az is ismert, hogy átlag minden évtizedben megjelenik a mű újabb kiadása – főként az öltözködés illemtanával. Ma azt várjuk el egy illemtankönyvtől, hogy útmutatást adjon, hogyan kell vörösborhoz, fehérborhoz a poharakat a terített asztalra helyezni. Knigge ezekkel a kérdésekkel nem foglalkozott.

Báró Moritz Knigge, Knigge utódja 2004-ben attól indíttatva, hogy az ismert műnek időszerű, modern formát adjon megjelentette a Játékszabályok hogyan kellene egymással bánnunk (Spielregeln. Wie wir miteinander umgehen sollten) című könyvét.

2010 májusában a Wallstein-Verlag (kiadó), Göttingenben, válogatott írásaiból jelentetett meg könyvet Werke (Művek) ISBN 978-3-8353-0410-9. Az egy dobozban forgalmazott négy kötetet a Német Nyelvészeti és Költészeti Akadémia (Deutsche Akademie für Sprache und Dichtung), Darmstadt és a Wüstenrot Stiftung (Alapítvány) közreműködésével állították össze és Sibylle Lewitscharoff írta a bevezetőjét.

Művei

[szerkesztés]

Írásai

[szerkesztés]
  • Allgemeines System für das Volk. Zur Grundlage aller Erkenntnisse für Menschen aus allen Nationen, Ständen und Religionen in einem Auszuge heraus gegeben. Nicosia. 1873, [o. O. 1778]
  • Der Roman meines Lebens, 1781-1887, 4 Bände
  • Geschichte Peter Clausens, 1783-1785, 3 Bände
  • Über den Umgang mit Menschen, 1788, Google Books vollständiges Buch
  • Geschichte des armen Herrn von Mildenburg, 1789
  • Benjamin Noldmann's Geschichte der Aufklärung in Abyssinien, oder Nachricht von seinem und seines Herrn Vetters Aufenthalte an dem Hofe des großen Negus, oder Priesters Johannes. Göttingen 1791, 2 Bände gutenberg.spiegel.de Onlineausgabe
  • Des seligen Herrn Etatsrats Samuel Konrad von Schafskopf hinterlassene Papiere, 1792
  • Die Reise nach Braunschweig, 1792
  • Josephs von Wurmbrand, Kaiserlich abyssinischen Ex=Ministers, jezzigen Notarii caesarii publici in der Reichsstadt Bopfingen, politisches Glaubensbekenntniss, mit Hinsicht auf die französische Revolution und deren Folgen, Frankfurt am Main/Leipzig 1792
  • Reise nach Fritzlar im Sommer 1794, 1795
  • Über Eigennutz und Undank: Ein Gegenstück zu dem Buche: Ueber den Umgang mit [den] Menschen, Bremen 1795, Google Books vollständiges Buch

Zeneművei

[szerkesztés]
  • Konzert für Fagott, Streicher und Basso continuo F-Dur, 1776
  • Sechs Sonaten für Klavier, 1781
  • Zwei Klavierlieder: Der stille Abend kömmt herbei und Ergreift das Werk, ihr guten Kinder, 1785/86

Műve fordításban

[szerkesztés]
  • Le Voyage de Brunswick / roman comique, d'après l'original allemand du Baron de Knigge par J[ohann] B[aptist] Daulnoy. – 1806. Digitalizált kiadás Düsseldorfban, az egyetemi és tartományi könyvtárban

Magyar nyelvű fordítások

[szerkesztés]
  • Az emberekkel való társalkodásról, 1-3.; szabadon ford. Kis János; Streibig Ny., Győr, 1798
  • Knigge Adolf, báróː Érintkezés az emberekkel (ford. Nagy István). 2 köt. (274, 271 l.) Franklin, Bp., 1875

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Adolph Knigge című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Stammbuch Rüling, S. 205 und S. 136, Handschriftenabteilung der SUB Göttingen.
  2. ↑ Archivált másolat. [2011. szeptember 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. január 16.)
  3. ↑ Eugen Lennhoff, Oskar Posner, Dieter A. Binder: Internationales Freimaurer Lexikon. 5. überarbeitete und erweiterte Auflage. Herbig, München 2006, ISBN 3-7766-2478-7.

További információk

[szerkesztés]