| A 6 sramana világnézete a páli kánonban (a Samannaphala-szutta alapján1) | |
| Kérdés: "Lehetséges rámutatni a szerzetesi élet gyümölcseire, amely itt és most látható?"1 | |
| sramana | világnézet (ditthi) |
| Púrana Kasszapa |
Erkölcstelenség: tagad minden jutalmat vagy büntetést a jó és a rossz cselekedetekért. |
| Makkhali Goszála |
Fatalizmus: nincs hatalmunk; a szenvedés előre meg van írva. |
| Adzsita Keszakambalí |
Materializmus: halálkor minden megszűnik. |
| Pakudha Kaccsájana |
Eternalizmus: Az anyag, az öröm, a fájdalom és a lélek végtelen és egymáshoz semmi közük. |
| Nigantha Nátaputta |
Önmegtartóztatás: ruházd fel magad, tisztítsd meg magad és vond be magad minden gonoszság elkerülésével.2 |
| Szanydzsaja Belatthaputta |
Agnoszticizmus: "Nem hiszem. Én nem úgy gondolom vagy máshogy. Nem gondolom, hogy nem vagy nem nem." Az ítélkezés felfüggesztése. |
| Jegyzetek: | 1. DN 2 (Thanissaro, 1997; Walshe, 1995, pp. 91-109). 2. DN-a (Ñāṇamoli & Bodhi, 1995, 1258-59. o., n. 585). |
Adzsita Keszakambalí (kínai: 無勝髮褐, pinjin: Wúshèng Fàhè) ősi, indiai filozófus volt az i.e. 6. században, akit az indiai materializmus első alakjának tartanak. Valószínűleg a történelmi Buddha és Mahávíra kortársa volt. Sokan úgy tartják, hogy a lokájata iskola tanainak jelentős része Adzsita tanításaiból ered.
A lokájata tanokhoz hasonlóan semmi nem maradt fent írásban Adzsita tanításaiból sem, csupán utalások léteznek a más mesterekkel vívott vitáiról. Adzsita filozófiájának vázát az őt körülvevő homályos legendákból kell kibontani.
Egy buddhista legenda szerint Adzsita emberi hajból készült párnát viselt (szanszkrit: keszakambali - „a hajpárnával”), amelyet a legszörnyűbb díszítésnek neveztek. Hideg időben hideg volt, melegben meleg volt, büdös volt és kellemetlen tapintású.[1] Az Adzsita név jelentése „meghódítatlan”, amely arra utal, hogy szeretett vitázni.[2]
Egy korai buddhista forrás szerint Adzsita így érvelt:
Nem létezik olyan, hogy alamizsna, vagy áldozat vagy felajánlás. Nincs se gyümölcse, se eredménye a jó vagy a rossz cselekedeteknek... Az embert négy elem építi fel. Amikor meghal a földrésze visszatér a földhöz, a folyadék része a vízhez, a hője a tűzhöz, a szele a levegőhöz és a szervei átalakulnak térré. A négy tartó, az ötödiken keresztül elviszi a halott testet, amíg el nem érik az égő földet; az emberek dicshimnuszokat zengnek, de ott a csontjait kifehérítik és a felajánlásaik porba vesznek. Bolondok tana csak az ajándék. Csak hazugság, butaság, amikor jussról beszélnek. Bolond és bölcs teste egyaránt elenyészik, megszűnik és nincs a halál után.[3]
A Brahmadzsala-szutta szerint Adzsita felvetése az uccsedaváda (a halál utáni megsemmisülés tana) és a tam-dzsivam-tam-szariram-váda (a lélek és test identitásának tana), amely tagadta az örök lélek önálló létezését.[1]