Aert van der Neer | |
Született | 1600-as évek[1] Gorinchem[2] |
Elhunyt | 1677. november 9.[3][1][4][5][6] Amszterdam[1] |
Állampolgársága | Egyesült Tartományok |
Gyermekei | Eglon van der Neer |
Foglalkozása |
|
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Aert van der Neer témájú médiaállományokat. | |
Aert van der Neer (Gorinchem, 1600-as évek – Amszterdam, 1677. november 9.) Hollandia aranykorának festője. A legkitűnőbb hollandi tájképfestők egyike, hazájának festői falvait, folyóktól, csatornáktól keresztülszelt lapályait ábrázolta.[7] Havas téli tájképekre és holdfényes éjszakai jelenetekre specializálódott.[8] Aelbert Cuyp és Meindert Hobbema kortársa volt, s hozzájuk hasonlóan viszonylag ismeretlen művész volt élete során.
Gorinchem városában[9] született 1603 körül.[10][11] Arnold Houbraken holland történetíró és festő feljegyzései szerint az Észak-Hollandban található városban, Arkelben dolgozott a helyi urak szolgálatában – ez magyarázza, miért nincsenek fiatalkorából ismert festményei.
Amatőr festő lett, valószínűleg miután megismerte Rafael és Joachim Govertsz Camphuysen amszterdami festőket, akiknek a húgát, Lysbeth-et 1629-ben feleségül vette. Hat gyermekük született: Grietje (1629), Eglon (~1635, szintén festőművész lett), Cornelia (1642), Elisabeth (1645), Pieter (1648), és Alida (1650). A család az amszterdami Kalverstraaton élt, öt gyermeket a közeli Nieuwe Kerkben kereszteltek meg.[12]
Élete során nem ismerték el munkásságát, tájképeit nem becsülték nagyra. Sikertelensége miatt nehezére esett eltartani a családját. 1659-ben borozót nyitott, hogy kiegészítse csekély jövedelmét, azonban két év alatt tönkrement az üzlet. Az amszterdami Kerkstraatban halt meg 1677-ben, mélyszegénységben. Tehetségét nem ismerték el, s a halála után képeit olyannyira kevésre tartották, hogy azokat darabonként körülbelül öt shillingre becsülték.[13][12]
Első munkái, melyeken monogramja megjelenik, téli tájképek. Egyik első, kiforratlanan képe az amszterdami Rijksmuseumban található téli tájkép (1639), egy másik a kieli Martins-gyűjteményben (1642) található. 1643-as téli tájképe s 1664-as holdfényjelenete már jelentősebb művek (egykoron Brüsszelben, a Arenberg-ház gyűjteményében voltak megtalálhatóak).[12]
Megélte az 1652-es tűzvészt, melyben megsemmisült az amszterdami városháza.[14] A sorsfordító balesetet két-három képének témájaként is feldolgozta.[15]
Bár feltehetőleg Van Der Neer Amszterdam városában élt, képei arról árulkodnak, hogy jól ismerte a Haarlem és Leiden környéki csatornákat és erdőket, s a Maas és a Rajna folyását. Dordrecht, mely Aelbert Cuyp otthona volt, többször is megjelent képein; több nyomatékos forrás is azt mutatja, hogy a két férfi között barátság állt fenn. Valószínű, hogy együtt is dolgozhattak. A bedfordi és a westminsteri hercegi gyűjteményekben vannak olyan tájképek, amelyeken Cuyp vagy a befagyott folyót ábrázolta heringeket pakoló halászokkal, vagy a folyó vizén fényét visszatükröző holdat – feltehetőleg Van Der Neer ezeket mintaként használva dolgozott. Ugyanaz az érzület és hasonló témák jelennek meg Cuypnál és Van Der Neernél, társulásuk előtt és után, de Cuyp volt a meghatározó zseni. Van Der Neer dordrechti jelenlétét az általuk közösen készített képeken fedezhetjük fel.[12]
Kedvenc témái hazájának folyói és vízfolyásai voltak napnyugtakor vagy sötétedés után. Egyedi tehetsége az áttetszőség megvalósításában mutatkozik meg, amely lehetővé teszi, hogy még az igazán távoli tárgyak is igényesen megjelenjenek a sötétben, meleg barna és acélszürke színváltozatokkal. Szintén jellegzetessége a befagyott víz ábrázolása, és nappal jégtájképei szánkósokkal és halászokkal – ezekből a holdfényképekből hasonlóan számos készült.[12] Európa összes nagyobb gyűjteményeiben képviselve van, kiemelkedően a budapesti Szépművészeti Múzeumban is.[7][16]