Aether | |
Fejlesztő | Edmund McMillen, Tyler Glaiel |
Kiadó | Armor Games |
Motor | Adobe Flash |
Platformok | Flash Player támogatással rendelkező platformok |
Kiadási dátum | 2008. szeptember 3. |
Műfaj | Kalandjáték, puzzle |
Játékmódok | Egyjátékos |
Adathordozó | Digitális terjesztés, böngésző |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Az Aether egy Edmund McMillen és Tyler Glaiel által tervezett videójáték, amit az Armor Games tett közzé. 2008. szeptember 3-án jelent meg, ingyenesen játszható online, vagy letölthető offline játék. A játékos egy polipszerű szörnyön ülő kisfiút irányít, a lény hátán különböző bolygókra jut el, ahol feladatokat kell megoldania, visszaállítva az ottani egyensúlyt. A páros az űrön keresztül utazik, felhőkön vagy aszteroidákon lengedezve a szörny hosszú nyelvének segítségével. Más égitesteken keresnek élet után.
McMillen és Glaiel készítette a játékot, és 14 napig fejlesztették. A két fejlesztőnek nagy érdeke volt, hogy a program megjelenjen Wii játékkonzolon a WiiWare online szolgáltatáson keresztül. Az Aether sok pozitív visszajelzést kapott a játékblogokon egyedi hangulata és stílusa miatt. Egyes vélemények szerint a végtelenített háttérzenén és (kiemelten) az irányításon még javíthattak volna a kiadás előtt.
Az Aether egy űrben játszódó kalandjáték tiszta pasztellszínekkel, és egyszerű zongorás vagy egyéb ütőhangszeres háttérzenével.[1][2] Négy monokróm, visszafogott színvilágú bolygó vár felfedezésre.[3] A játékos egy félénk kisfiút irányít, aki polipszerű barátja fején ül.[1] A szörny nyelvét csáklyaként használva juttatja el a fiút az űrön keresztül más égitestekre. Minden bolygó vagy hold gravitációs vonzást gyakorol a játékosra, ilyenkor nagyobb lendületet kell vennie, hogy kijusson a hatóköréből. A szörnynek először egy a bolygó felett lebegő felhőbe kell kapaszkodnia, majd nagy erővel fel kell lendülnie. Így felhőről felhőre lehet lengedezni, majd ha elég távol kerülünk az égitest vonzásától, az ég elsötétül, és a felhőket kisebb csillagocskák és aszteroidák váltják fel. Az űrben a gravitáció hiányával könnyebb a helyváltoztatás, a játékos egy irányba sodródik; és ha változtatni akar az irányon, csak más felé kell húznia magát egy másik objektumba kapaszkodva.[4]
Amikor a játékos az űrben utazik, rögtön egy bolygó vonzásába kerül, ha annak a közelébe jut.[3][4] Minden égitest helyét egy színes (nyílszerű) jelzés mutatja, és ha megoldották az ottani küldetést, a jelzés eltűnik. A játékos különböző lényekkel találkozik, akiken a feladat megoldásával segíthet. Minden égitest (a Földön kívül) rendelkezik saját küldetéssel.[5] A polip-szörny nyelvkiöltő képessége sok feladatnál hasznosnak bizonyul. Például a Gravida üreges bolygónál az a feladat, hogy a föld alatt található (az égitestet gyűrűként körülvevő) kristályokon végiglengedezünk anélkül, hogy egyet kétszer érintenénk meg, vagy hogy megszakítanánk a láncot. Minden küldetés megoldását fehér villanás követi, és a monokróm bolygón visszafogott, derűs pasztellszínek jelennek meg.[6][7][8]
A játék megpróbálja bemutatni egy gyerek érzelmeit és szorongásait.[9] Miután a fiú összebarátkozik a szörnnyel, a hátára ülve elhagyja a földet, és elkezd más lényeket keresni a galaxisban. Reménykedik benne, hogy találkozik valakivel, aki megérti.[10][11] Például a Gravida bolygó felszínén egy bohókás teremtmény hasi fájdalmakra panaszkodik.[12] Ezt a nagyobb lényt több kicsi követi, melyek közül néhány a hátán lovagol. Az egyik ilyen kis őslakos beesett a bolygó belsejébe. Bár elszigetelt és magányos, örül, hogy így senki sem árthat neki.[13] A Malasius bolygót víz fedi, és egy mogorva hal úszkál benne több kisebb hallal. Arra kéri a játékost, hogy hagyja békén.[14] A Bibulon bolygónak van egy boldog és egy mérges arca. Az égitesten egy kétfejű lény sétálgat, az egyik feje boldog, a másik mogorva.[15] A Bibulont négy hold veszi körül, mindegyik más véleményt vall a kétarcú bolygóról.[16] Ha a játékos felkeresi a Debasa bolygót, láthatja, hogy (halottarcú) zöld köd veszi körül. A felhőn belül igen intenzív a gravitáció. Négy mosolyogva keringő műhold fújja ki magából a ködöt, csapdába ejtve két (a főszereplőhöz nagyon hasonlító) fiút.[17] A Föld minden egyes megoldott feladatnál kisebbre zsugorodik. Miután minden bolygón segítettünk, a játék befejeződik, ha visszatérünk a Földre.[6] A Föld addig zsugorodik, amíg alig lesz nagyobb a polip-szörnynél; és összeroppan ha a két főszereplő landol rajta. Mindketten keresztülrepülnek a törmelékeken, majd átszállnak a Holdra, ahol a fiú már szabadon alakíthatja a jövőjét.[18]
Az Aethert Edmund McMillen és Tyler Glaiel készítette. McMillen tagja az önálló fejlesztési stúdiónak a Cryptic Sea-nek, és társalkotója a díjnyertes Gish-nek. Glaiel-nek van egy saját stúdiója a Glaiel Games, és Flash játékokat fejleszt a játék és animáció megosztó oldalnak a Newgroundsnak.[19][20] A játék grafikája és története McMillen-nek köszönhető, míg Glaiel programozta, és írta a zenéjét. A játékot 14 napig fejlesztették;[21] A project gyorsan elkészült, mivel McMillen és Glaiel jól megértették egymást. "Ha az emberek kreatívak és kockáztatnak a céljaik elérésében, az mindig inspirál engem, ahogy az őszinteség és a művészet is." mondta McMillen.[22]
McMillen gyerekkori élményeit és félelmeit is felhasználta, a játék témája a magány, az idegesség és a félelem legyőzése vagy elutasítása. Az űrben való utazás a gondolatokba való merülést, a bolygók a félelmeket, az őslakosok MyMillen gyerekkori démonait jelképezik.[23] Először nem volt benne biztos, hogy ki akarja adni az Aether-t, mivel személyes tapasztalatokon alapult, gyengének tüntethette volna fel.[21] Glaiel készítette a játék bolygóit és játékmenetét, ő tervezte meg az égitestek elhelyezkedését, de nem tudta, melyik világ mely érzelemhez kapcsolódik. Úgy érezte a játék célja a hangulat javítása, mivel a fejlesztés nem volt kezdettől fogva megtervezve.[22] Mindkét fejlesztő szerette volna a programot átültetni a WiiWare szolgáltatáson keresztül a következő Wii videójáték-konzolra.[22] Az Aether-ből lett kiadva McMillen képregény és játék CD-je a This is a Cry For Help 2008 novemberének elején.[23][24]
A játékot pozitívan fogadták a játékblogok, de a vélemények megoszlottak az irányításról. A története hasonlít Antoine de Saint-Exupéry A kis herceg című 1943-as novellájára.[3][25] Az Aether grafikáját dicsérték leginkább a látogatók. Alec Meer a Rock Paper Shotgun oldalán azt írta, hogy „csodálatos nézni”,[9] Justin McElroy szerint a Joystiq-ból a játék egy „egyedi vizuális stílussal” rendelkezik, és szerinte a pasztell színek nagyon hatásosak,[1] és Peter Cohen szerint a Macworldtól a játéknak egyedi megjelenést adnak „aranyos karakterek néha groteszk képi világgal”.[11] StaceyG a Jay Is Games-től relaxálónak tartotta a zenét, és hozzáfűzte „valóban lenyűgöző élmény csodás hangulattal”.[3] Meer-nek is tetszett a játék, de irritálónak tartotta a végtelenített zongoraszót.[9] Nate Ralph, a Wired kritikusa úgy fogalmazott a játékról, hogy „kísértetiesen gyönyörű, habár rövid”.[5]
A látogatók megjegyezték, hogy a feladatok megoldása nem volt egyértelmű,[4][9] ezt tovább nehezíti, hogy a bolygólakók beszéde nem változik miután megoldódott a bolygó feladata.[3][4] Szerintük a nyelv meghajtó ereje nagyon ügyetlen StaceyG-vel, így még nehezebb elhagyni egy bolygót, és navigálni az űrben.[3] Meer és StaceyG szerette űrutazás szempontjából a játékot,[3][9] valamint Derek Yu a TIGSource weboldalról úgy vélekedett az irányításról, hogy "néha tökéletesnek érezte, máskor meg úgy tűnt, nem válaszol vagy zavaró."[25] Patrick Dugan Play This Thing-től sok lehetőséget látott a nyelvenlengő játékmenetben, de hozzá tette, hogy olyan, mintha Aether egy kezdetleges széria tagja lenne. Több űrbeli elemet javasolt bele, például csillagködöket, feketelyukakat, amiktől az űrutazás izgalmasabb lenne.[2] McMillen szerint az Aether „csak az előjátéka egy nagyobb élménynek”,[25] miközben Yu szerint egy nagyobb játék tökéletesített irányítással „jobb lehet a nagyszerűnél”.[25]