Ajtay Andor , született Ajtay Kovács Andor (Fogaras , 1903 . július 25. – Budapest , 1975 . május 9. ) Kossuth-díjas magyar színész , rendező.
1927-ben végzett Rákosi Szidi színiiskolájában. 1927 és 1929 között a szegedi Városi Színház tagja volt. 1932-ben szerződött a Vígszínházhoz , 1943-ban a Nemzeti Színház színésze lett. 1945-ben a Fővárosi Operettszínházhoz került, ahol rendezett is. 1951-től 1959-ig a Magyar Néphadsereg Színháza (ma Vígszínház ) tagja volt, 1956-tól 1959-ig rendezett is. 1959 és 1963 között a Jókai Színház , 1963 és 1972 között a Madách Színház tagja volt.
Pályája végén ismét láthatta a szegedi közönség. A Naplemente előtt című előadás rendezője és főszereplője is volt. A színháztörténeti előadás bemutatója: 1970 . november 8. Partnerei voltak: Bángyörgyi Károly , Papp János , Stefanik Irén , Lelkes Dalma , Nagy Attila , Lőrinczy Éva , Kovács János , Mentes József , Kormos Lajos , Máriáss József , Csizmadia László , Gémesi Imre , Szekeres Ilona , Molnár Piroska , Kovács Gyula , Károlyi István és Szalay Zsigmond .
»Fény és árny váltakozik a lelkemben. Mennyország tiszta fénye és a sötét éjszaka borzalmas mélye. Miért ne idézném Goethét?« – mikor az ő költői lelke fejezi legjobban az én érzéseimet. Ha ez a mennyei fény áraszt el, akkor a kék eget látom és téged. Tűzpiros liliomokat és téged… S az áradó szavak igazsága könnyeket csal a többnyire fiatal publikum szemébe. Ezt a Clausen-monológot sokak szerint csak a legnagyobbak mondhatják el úgy, hogy az igaz legyen. A szegedi előadás varázsát olyan nagyságok is előidézik, mint a költői Inket játszó Molnár Piroska, Klamrothot formáló Nagy Attila, vagy a Geigerként látható Máriáss József. Akkor és ott Szegeden »döbbenetes csend tud lenni« egy-egy sűrű színpadi pillanat visszhangjaként. Az előadás végén »már-már nem is gyanúsan csillognak a szemek.«
– Dalos László: Helyszíni beszámoló, „Film Színház Muzsika”
Élete utolsó szerepét 1972-ben, az Operettszínházban (Noszty Pál) játszotta.
Ajtay Andor és Perényi László Shaw: Nem lehessen tudni című darabjában
A Slágermúzeum című revüfilmben
Rád bízom a feleségem (1937) – Tamás, orvos
Úrilány szobát keres (1937) – Dr. Bognár Miklós, orvostanár
Döntő pillanat (1938) – Tőrös Ferenc
Megvédtem egy asszonyt (1938) – Horváth Dezső, huszártiszt
Két lány az utcán (1939) – Csiszár István
A gorodi fogoly (1940) – Balogh Tamás főhadnagy
Ismeretlen ellenfél (1940) – Marton László
Néma kolostor (1941) – A karthausi
Az éjszaka lánya (1942) – Dr. Horváth Bálint
Férfihűség (1942) – Cserháti János, ügyvéd
Fráter Loránd (1942) – Bálint, főszolgabíró
Jelmezbál (1942) – Agáth, orvosprofesszor
Keresztúton (1942)
Menekülő ember (1943) – Vedres Sándor, festő
Boldog idők (1943) – Péter, Éva férje
Fény és árnyék (1943) – Déry Gábor
Jómadár (1943) – Terebessy István, földbirtokos
Orient Express (1943) – Szilágyi Péter, filmrendező
Ragaszkodom a szerelemhez (1943) – Dr. Bajor Kálmán, ügyvéd
Madách: Egy ember tragédiája (1944) – Meskó Miklós
Beszterce ostroma (1948)[ 3] – Pongrácz István gróf
Kis Katalin házassága (1950) – Gortvai
Gyarmat a föld alatt (1951) – Pápay
Állami áruház (1952)
Erkel (1952) – Bartai András, a Nemzeti Színház igazgatója (Ajtai Andor nevén)
A harag napja (1953) – Máriáss Károly tanár (1955-ben újravágták)
Kiskrajcár (1953) – Mikola
Leszámolás (1953; rövid játékfilm)
A 9-es kórterem (1955) – Láng professzor
Különös ismertetőjel (1955) – Bajcsy-Zsilinszky Endre
Melyiket a kilenc közül? (1956) – Gazdag ember
A tettes ismeretlen (1957) – Schneider doktor
Két vallomás (1957) – Bíró
Áprilisi riadó (1961) – Holló Döme
Különös tárgyalás (1961; rövid játékfilm)
Egy ember, aki nincs (1963) – Alezredes
Oldás és kötés (1963) – Ádámfy professzor
Harlekin és szerelmese (1966) – Joe bácsi, az Álomhajó tulajdonosa (Ajtai Andor nevén)
Sok hűség semmiért (1966) – Andorka
Sellő a pecsétgyűrűn 1–2. (1967) – Káldy professzor
Alfa Rómeó és Júlia (1968) – Koltay Tamás professzor
Imposztorok (1969) – Balassa professzor
Az oroszlán ugrani készül (1969) – Dr. Otto Klauberg professzor
Herczeg Ferenc: A dolovai nábob lánya (1937)
Bibó Lajos: A csodadoktor (1938)
Madách Imre: Az ember tragédiája (1938)
Vitéz Miklós: B. Nagy Gergely (1938)
Bodai Jenő: Ha az ember szerelmes (1941)
Tóth Kálmán: A király házasodik (1941)
Michail Szvjetlov: Mese (1948)
Anatole France: A 64-es (1949)
Hunyady József: A nép tudósa (1953)
Háy Gyula: Gát a Tiszán (1955)
Thomas Mann: Mario és a varázsló (1955)
Vészi Endre: Szélvihar Kőszegen (1955)
Alois Jiràsek: Husz és Zsiska (1956)
Kovács János: Heine - emlékezés a költőre (1956)
Teknős Péter-Munkácsi Magdolna: Kempelen Farkas (1958)
Maeterlinck, Maurice: A kék madár (1961)
Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma (1961)
Nyikolajeva-Geraszimov: Útközben (1961)
Akszjonov, Vaszilij: Kollégák (1962)
Jókai Mór: A kőszívű ember fiai (1962)
Mauriac, Francois: Viperafészek (1962)
Moravecz Imre: Egy trabant legendája (1962)
Nyekraszov, Viktor: Hazatérés (1962)
Shaw, Irvin: Hazafiak (1962)
„Szeretlek, kedvesem…” (1962)
Szimonov: Aki a negyedik volt (1962)
Verne, Jules: A Begum 500 milliója (1962)
Ingeborg Bachmann: A tücskök (1963)
Heinrich Böll: Meghívás teára (1963)
Szabó Magda: A hallei kirurgus (1963)
Wolfgang Hildesheimer: Bartschedel feltalálása (1964)
A bűnbak (1964)
Gyárfás Miklós: A hűség útvesztőiben (1964)
Csop, Karel: Egy ember, akit figyelnek (1964)
Kármán József: Fanni hagyományai (1964)
Móricz: Aranyos öregek (1964)
Bokor Péter: Elloptak egy Nobel-díjat (1965)
Felkai Ferenc: Hannibál (1965)
Miller, Kenneth: Az eltemetett ügy (1965)
Max Gundermann: Határidőnapló (1965)
Németh László: Eklézsia-megkövetés (1965)
Miroslav Krlezsa: Areteus (1965)
Forester, William: Őfelsége kapitánya (1966)
Gáspár Margit: Az égbolt nem felel (1966)
Takács Tibor: Az ezeres kapitány (1966)
Thornton Wilder: Szent Lajos király hídja (1966)
Wolfgang Schreyer: A Walkür-akció (1966)
Dickens, Charles: Dombey és fia (1967)
Dürrenmatt, Friedrich: A szamár árnyéka (1967)
Shulz, Karel: A kőbe zárt fájdalom (1967)
Gyárfás Miklós: Tanuljunk könnyen és gyorsan drámát írni! (1968)
Stanislaw Dygat: A Bodeni tó (1968)
Zoltán Péter: A legendás szalmakalap (1968)
Karinthy Frigyes: Lepketánc (1969)
Rolf Schneider: Anglia ezt kívánja Öntől... (1969)
Sós György: Aranycsont (1969)
Németh László: II. József (1970)
Remenyik Zsigmond: Jordán Elemér első hete a túlvilágon (1970)
Dosztojevszkij: A Karamazov testvérek (1971)
Marlowe, Christopher: Doktor Faustus tragikus históriája (1971)
Babits Mihály: Kártyavár (1973)
Csetényi Anikó: A középső királyfi (1973)
Karl Grünberg: Arany a tajgán (1973)
Kolin Péter : A vaslovag (1974)
Király László: Kék farkasok (1976)
Ajtay Andor sírja Budapesten , a Farkasréti temetőben . (Farkasréti temető: 25-1-79)
A emlékdíjat Ajtay Andor alapította, amely a halála után értékesített balatoni nyaraló árának évi kamata, minden évben az a két vígszínházi színész kapja, akik abban az évben a legjobb alakítást nyújtották. A pénz két színész (egy férfi, egy nő) közt osztódik el (400 000-400 000 Ft).