Akheiropoiéton

Az edessai mandylion (’nem emberi kéz csinálta dolog’) a római pápa magánkápolnájából

Az akheiropoiéton (többes számban: akheiropoiéta; görög betűkkel: αχειροποίητον; jelentése szó szerint: ’nem kéz csinálta dolog’) olyan képet jelöl a görögkeleti teológiában, amit nem emberi kéz készített. Ennek a középkori teológiában különösen nagy jelentősége volt, így érthető, hogy a szó egyben a kheiropoiéton (emberkéz alkotta dolog) ellenfogalom-párja is volt. Ez utóbbi a bibliában ugyanis a bálvány megfelelője (Jesaja 12,9). Mivel egy akheiropoiéton keletkezése csodának köszönhető, ezért kizárólag ezen képek tudják Jézus Krisztus mindkét természetét megjeleníteni. Az akheiropoietonról készült másolatok ikonok, amelyeket a keleti keresztény egyházakban kultikus tisztelet övez, úgy mint csók, proszkinézis, virág- és tömjénadományok.

A kezek nélkül készült Megváltó képe: hagyományos ortodox ikonográfia Simon Usakov (1658) értelmezésében.

Ezek általában Jézus vagy Szűz Mária képei. A legnevezetesebb példák, amelyeket a hívők körében a hagyományok szerint a keleti egyházban a Mandilion,[1] más néven Edesszai kép, és a Hodegetria, valamint több orosz ikon, nyugaton pedig a Torinói lepel, a Veronika fátyla, a Guadalupei Miasszonyunk és a Manoppello-kép. A kifejezést használják azokra az ikonokra is, amelyeket csak egy csodával határos módon létrehozott eredeti archetípus normális emberi másolatának tekintenek.

Bár a leghíresebb akheiropoiétonok ma már többnyire fatáblára festett ikonok, léteznek más hordozókon is, például mozaikok, festett csempék és szövetek. Ernst Kitzinger két típust különböztet meg: "Vagy olyan képek, amelyekről azt hiszik, hogy nem közönséges halandók keze készítette őket, vagy pedig azt állítják, hogy az eredeti mechanikus, bár csodás lenyomatai." [2] Az ilyen képekbe vetett hit csak a 6. században vált kiemelkedővé, amelynek végére mind a Mandylion, mind a Camuliana-kép jól ismert volt. A piacenzai zarándok Piacenzai Antoninus az 570-es években az egyiptomi Memphiszben egy Veronika fátyla típusú ereklyét mutatott.[3]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Guscin, Mark. id=wSX5DAAAQBAJ&pg=PA137 Az edesszai kép hagyománya (angol nyelven). Cambridge Scholars Publishing, 137. o. (2016. február 8.). ISBN 9781443888752 
  2. ↑ Kitzinger, 113. o.
  3. ↑ Kitzinger, 113-114. o.

Források

[szerkesztés]
  • Ernst Kitzinger, "The Cult of Images in the Age before Iconoclasm", Dumbarton Oaks Papers, Vol. 8, (1954), pp. 83–150, Dumbarton Oaks, Trustees for Harvard University, JSTOR
  • Büttner, Frank / Gottdang Andrea: Einführung in die Ikonographie. München 2006
  • Ludger Alscher: Acheiropoieta. In: Lexikon der Kunst. Első kötet. Seemann Verlag, Leipzig 1975, S.12.
  • Hans Belting Bild und Kult, eine Geschichte des Bildes vor dem Zeitalter der Kunst. Beck, München 1990, 2000. ISBN 3-406-37768-8
  • Martin Büchsel: Die Entstehung des Christusporträts. Bildarchäologie statt Bildhypnose.Zabern, Mainz 2004. ISBN 3-8053-3263-7
  • Nikolaus Thon: Ikone und Liturgie. Paulinus, Trier 1979. ISBN 3-7902-1403-5