Alois Blumauer | |
Aloys Blumauer, egy névtelen metsző alkotásán | |
Élete | |
Született | 1755. december 21. Steyr |
Elhunyt | 1798. március 16. (42 évesen) Bécs |
Pályafutása | |
Jellemző műfaj(ok) | líra, dráma |
A Wikimédia Commons tartalmaz Alois Blumauer témájú médiaállományokat. |
Alois Blumauer (Steyr, 1755. december 21. – Bécs, 1798. március 16.) osztrák író.
Az osztrák felvilágosodás és rokokó irodalmának jellegzetes alakja a jezsuita rend tagja volt, a rend feloszlatása után pedig tanár. 1781 és 1793 között udvari cenzorként élt, majd haláláig a bécsi Gräffer könyvkiadó és könyvkereskedés vezetőjeként. Az ő szerkesztésében jelent meg a Wiener Musenalmanach (Bécsi Múzsaalmanach). Írói tevékenységével a jozefinizmus eszméit szolgálta. Írásai a német felvilágosodás, kivált Christoph Martin Wieland hatását tükrözik. Elsősorban mint lírikus és balladaköltő jelentős, de írt drámákat is, és kiváló mestere volt a travesztálásnak (szatirikus hatás kedvéért anakronisztikus módon átkölt). Cinizmusra hajló hangvételével és mindent népi gúnnyal bíráló írói attitűdjével népszerű írója volt a jozefinista Bécsnek. Népszerűségét Csokonai Vitéz Mihályra és más magyar kortárs költőkre gyakorolt hatása is bizonyítja. Arany János is példaképének tekintette. A nagyidai cigányok irodalmi előzményének nevezte Alois Blumauer: Travesztált Aeneis (1783–86) című művét. A kor jellegzetes Voltaire-iánus bécsi íróinak sorába tartozott, akik közül a leghíresebbek Eybel és Rautenstrauch voltak.