Amos Milburn | |
Életrajzi adatok | |
Született | 1927. április 1.[1][2][3] Houston |
Elhunyt | 1980. január 3. (52 évesen)[1][2][3] Houston |
Sírhely | Houston National Cemetery |
Pályafutás | |
Műfajok | rhythm and blues |
Hangszer | zongora |
Tevékenység |
|
Kiadók |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Amos Milburn témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Amos Milburn (teljes nevén Joseph Amos Milburn, Jr. (Houston (Texas állam), 1927. április 1. – Houston (Texas állam), 1980. január 3.) afroamerikai rhythm and blues, boogie-woogie és jump blues énekes és zongorista volt. Igazán az 1940-es és 1950-es években volt népszerű.[4]
Houstonban született, egy tizenhárom gyermekes családban. Ötéves korában kezdett zongorázni. 15 éves korában az USA haditengerészetéhez került és a Fülöp-szigeteknél 13 csillagos elismerésben részesült. miután visszatért Houstonba, egy 16 tagú együttest alakított és éjszakai klubokban játszott. Menedzserei William & Geneva Church voltak. 1946-ban felkeltette a Los Angeles-i Aladdin Records lemezkiadó figyelmét, amelynél 8 éven át jelentek meg a lemezei, szám szerint több, mint 75. Figyelemre méltó az 1946-os "Down the Road a Piece című felvétele,[5] amely a blues és texasi boogie-woogie keveréke volt. Az erős beat Milburn több más felvételeit is (pl. Chicken Shack Boogie) a rock and rollhoz közelítette.[6] Milburn korai felvételei nem váltak népszerűvé, míg 1949-ben 7 kislemeze me nem jelent az R & B-listákon. A "Hold Me Baby" és a "Chicken Shack Boogie" a 8. és 9. helyen landoltak a Billboard 1949-es évi sikerlistáján.[7] Ezt követően Los Angelesben a Central Avenue-n szerepelt sikerrel. Sokat turnézott és több elismerést kapott, mind Down Beat magazintól (Best Blues and Jazz Star), mind a Billboard magazintól (Top R&B Artist).[8] 1950 folyamán Milburn "Bad, Bad, Whiskey" című felvétele az R&B lemezlisták élén állt. Bár ő maga nem volt alkoholista, ezt követően sikerre vitte Rudy Toombs több dalát, amely az ivással foglalkozott. Ezek közül kiemelkedik a One Scotch, One Bourbon, One Beer (1953), a "Thinking and Drinking" és a "Trouble in Mind". Milburn hamarosan feloszlatta a combóját és 1956-ig tartó szólókarrierbe kezdett, illetve Charles Brownnal együtt lépett fel. 1957-ben azonban Milburn felvételei az Aladdin Records-nál nem fogytak jól és a kiadó – egyéb problémái miatt – megszűnt. Más kiadóknál (pl. Ace Records) próbálta visszanyerni népszerűségét, de láthatóan az idő eljárt felette. d[9]
Milburn kétszer szerepelt az R&B Yuletide-n: először 1949-ben "Let's Make Christmas Merry, Baby", című dalával (kiadta: Aladdin Records), második alkalommal 1960-ban a "Christmas (Comes but Once a Year)" című dallal (kiadta: King Records). Ez a dal egyébként megjelent Brown klasszikus karácsonyi dalának, a "Please Come Home for Christmas"-nak a b-oldalaként is..[8][10]
Milburn a legutolsó lemezeit Johnny Otisszal készítette el 1972-ben – Milburn stroke-on esett át és a bal kéz szólamát Otis játszotta régi barátja helyett. A második stroke után amputálni kellett az egyik lábát keringési problémák miatt. A harmadik stroke következtében, 52 éves korában hunyt el.[10]
Milburn az egyik volt a második világháborút közvetlenül követő években a legjobb texasi blues- és boogie-woogie előadóknak. .[11] Milburn az egyike volt az elsőknek, akik áttértek a kifinomultabb dzsessz-hangszerelésről a harsányabb jump blues hangzásra.[12] Energikus stílusa nagy hatással volt Little Willie Littlefieldre, Floyd Dixonra és tanítványára, Fats Dominóra.[13]