Andrzej Bursa | |
A lázadó költő | |
Született | 1932. március 21.[1][2][3] Krakkó[4] |
Elhunyt | 1957. november 15. (25 évesen)[1][2][3] Krakkó[4] |
Állampolgársága | lengyel |
Foglalkozása | |
Iskolái | Jagelló Egyetem |
Halál oka | betegség |
Sírhelye | Rakowicki temető |
A Wikimédia Commons tartalmaz Andrzej Bursa témájú médiaállományokat. | |
Andrzej Bursa (Krakkó, 1932. március 21. – Krakkó, 1957. november 15.) lengyel költő, író, drámaíró, újságíró. A lengyel irodalom kiemelkedő képviselője az úgynevezett „1956-os generációban”.
Andrzej szülei, Maria és Felix Bursa, a második világháború után ideológiai különbségek miatt váltak el. Apja meggyőződéses kommunista volt, anyja betartotta a katolikus hagyományokat. A kitartóan anti-marxista Andrzej állandóan összecsapott az apjával.
1945-től az egyik krakkói középiskolában tanult. Később a Jagelló Egyetemen újságíró szakra járt, de három hónappal később a filológia karra került, és bolgár szakon folytatta a tanulmányait. Három évvel később nehéz pénzügyi helyzete miatt félbehagyta az iskolát.
1952 februárjában feleségül vette Ludwiką Szemioth-ot, a Krakkói Képzőművészeti Akadémia hallgatóját. Ebből a házasságból fia (Michael) született.
1954 és 1957 között Krakkóban dolgozott a Dziennika Polskiego újságnál riporterként. Szövegei a cenzúrázás ellenére is felismerhetők voltak. Maga sem rejtette véka alá, hogy kizárólag a pénz kedvéért dolgozott. Ugyanezen anyagi okokból csatlakozott a Lengyel Egyesült Munkáspárthoz, de hamarosan elhagyta a pártot. Az anyja örökségével, a katolikus egyházzal is szakított, töröltette a nevét az egyházi plébániatemplomból.
Röviddel a halála előtt kilépett az újság szerkesztőségéből, a cenzúra ellen tiltakozott, miután versgyűjteményét nem tették közzé. A könyv csak 1958-ban jelent meg, a szerző halála után, ez akkor a lengyel költészet fontos eseménye volt.
1957. november 15-én meghalt veleszületett szívbetegségben. Sok éven keresztül azt hitték, hogy öngyilkosságot követett el. A Rakowicki temetőben temették el.
1954-ben publikálta első versét, életében 37 verset és egy novellát tett közzé a különböző folyóiratokban. Bursa alkotói pályafutása csak három évig tartott, de ez is elegendő volt ahhoz, hogy a munkássága fennmaradjon a lengyel költészetben.
Munkáját nagyrészt a lázadás, a brutalitás és a cinizmus töltötte be; a verseit a naturalizmus és az esztétika küzdelme jellemezte. A tartós humanista értékeket és az igazságokat kereste az emberről és önmagáról. Alkotásai tökéletesen leírták a kortárs valóságot leleplező és kompromisszumok nélküli világot, ugyanakkor telítették rejtett dalszöveggel.
A társadalmi élet normáival, a romantikus hagyományokkal, az egyezményekkel és az erkölccsel szembeni lázadás Bursa munkájának csak felületes olvasata. A költő észrevette a gonoszt maga körül, és megfelelő irodalmi eszközökkel fejezte ki, de munkáiban egyértelmű igény mutatkozott a jóval való közösség iránt.
A versek mellett Bursa írta a Karbunkuł című színdarabot (Jan Güntner a társszerzője) és a fantasztikus A sárkány sztorit.