Anton Aškerc
| Anton Aškerc | |
 | |
| Élete | |
| Született | 1856. január 9. Globoko pri Rimskih Toplicah |
| Elhunyt | 1912. június 10. (56 évesen) Ljubljana |
| Sírhely | Navje |
| Nemzetiség | szlovén |
| Pályafutása | |
| Jellemző műfaj(ok) | versek, epikus költemények |
| Irodalmi irányzat | realizmus |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Anton Aškerc témájú médiaállományokat. | |
Anton Aškerc (írói álnevén Gorazd) szlovén költő, katolikus pap. 1856. január 9-én született Globoko pri Rimskih Toplicah községben, 1912. június 10-én halt meg Ljubljanában.
Élete
[szerkesztés]Paraszti családból származott. A celjei gimnázium elvégzése után beiratkozott a maribori szemináriumba. 1880-ban szentelték pappá. 17 évi szolgálat után 1898-ban idő előtt vonult nyugdíjba az egyházi hivatalokkal történt összetűzések miatt. Ettől kezdve haláláig a ljubljanai városi archívum vezetője volt. 1912-ben halt meg, sírja a ljubljanai Navje temetőben található.
Életműve
[szerkesztés]Aškerc a szlovén realizmus legjelentősebb lírikusa.[1] Életműve rendkívül gazdag. Tizenkét verseskötete jelent meg, de kísérletezett a drámaírással is. Első versét (Trije popotniki – Három utazó) 1880-ban publikálta a Ljubljanski Zvon című lapban Gorazd álnéven. Korai szakaszában lírai verseket, 1882-től főleg epikus költeményeket írt. Lírájában elsősorban a hazaszeretet, a szerelem és a hitbéli bizonytalanság témakörei jelennek meg. Balladáiban és románcaiban szláv és szlovén történelmi, valamint bibliai és népköltészeti témákat dolgoz fel. Erősen jelen van költészetében a szociális problematika is. Első kötete 1890-ben jelent meg Balladák és románcok (Balade in romance) címmel.
Aškerc pesti útjának emlékét őrzi a Petőfi szobra előtt (Pred spomenikom Petőfijevim) című vers:
Hát itt állasz, költőm,
Itt, ebben a parkban,
Rajong férfi és nő
Érted, halhatatlan.
Nem testi valódban,
Ez szobor, ez réz csak.
Nemzeted szivében
Te örökké élsz, vagy!
Daloltál szerelmet,
Daloltad a hont, hogy
Legyen nemzetednek
Minden fia boldog.
Énekeltél édes
Sajgó csalogánydalt,
Máskor meg dalod, mint
Harci ének, szárnyalt.
S nem hiába zengett
Szabadság dalodban.
Nemzeted a többi
Szabad nép közt ott van.
De ha most lelátna
Szellemed e tájra,
Bronz szobrodnak akkor
Szóra nyilna szája.
Jós próféta szóval
Nemzetedhez szólna:
Nem lehet szabad nép
Más nép rabtartója!
(Petőfi szobra előtt – (Lator László fordítása)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Kos, J: Pregled slovenskega slovstva, 174. old. Državna založba Slovenije, 1992.
Források
[szerkesztés]- Boršnik, Marja: Anton Aškerc. Ljubljana, 1981
További információk
[szerkesztés]
- Lukács István, Mladen Pavičić: A szlovén irodalom története[1]
