Arcadia (együttes)

Ez a szócikk az együttesről szól. Hasonló címmel lásd még: Arcadia (egyértelműsítő lap).
Arcadia
Információk
EredetEgyesült Királyság
Alapítva1985
Aktív évek1985–1986
Műfajszintipop, new wave, art rock
KiadóEMI, Atlantic Records, Parlophone
Kapcsolódó előadókDuran Duran, The Power Station
Korábbi tagok
Simon Le Bon
Nick Rhodes
Roger Taylor
Sablon • Wikidata • Segítség

Az Arcadia brit new wave együttes volt, amit Duran Duran-tagok, Simon Le Bon, Nick Rhodes és Roger Taylor alapítottak 1985-ben, mellékprojektként, amíg korábbi együttesük szünetelt.[1] Az Arcadia 1985-ben és 1986-ban volt csak aktív, amely időszakban egy albumot adtak ki, a So Red the Rose-t, amely platina minősítést kapott a RIAA-tól. Roger Taylor csak néhány fényképezésen jelent meg és egyetlen videóklipben se az együttessel és elmondta, hogy csak a felvételekben volt érdekelt (szintén részese volt a Duran Duran többi tagja által alapított The Power Station projektnek).[2]

Az együttes nevét Nicolas Poussin Et in Arcadia ego (latinul: "Én is Árkádiában vagyok") festménye inspirálta.

Karrier

[szerkesztés]

So Red the Rose (1985)

[szerkesztés]

Az együttes csak egy albumot vett fel, a platinalemez So Red the Rose-t. 30. helyig jutott a UK Albums Charton és 23-ig a Billboard 200-on. Szerepelt az albumon a top 10-es "Election Day", illetve a Top 40-es "The Promise" és a "Goodbye Is Forever".

Simon Le Bon azt mondta, hogy a So Red the Rose "minden idők legbizakodóbb albuma",[3] míg az AllMusic "a legjobb Duran Duran album, ami soha nem készült el"-nek nevezte.[4] Több zenész is részt vett az album elkészítésében, mint David Gilmour (Pink Floyd)[5] és Carlos Alomar gitáros, Herbie Hencock zongorista, Sting (a "The Promise"-on), Grace Jones (az "Election Day"-en),[1] Mark Egan basszusgitáros (Pat Metheny Group), Masami Tsuchiya és David Van Tieghem.

Egy videókollekció megjelent az album mellett, amelyen szerepeltek a videóklipek, amelyeket Roger Christian, Marcelo Anciano, Russell Mulcahy, és Dean Chamberlain rendeztek. Az együttes szintén felvette és kiadta a "Say the Word"-öt a Hotel Rock and Roll filmhez, amely az albumon végül nem szerepelt.

Az EMI újra kiadta az albumot 2010 áprilisában díszdobozként.

Stílus

[szerkesztés]

Az Arcadia folytatta a Duran Duran imidzs tradícióját. Le Bon, Rhodes és Roger Taylor gót stílusú fekete szmokingokat és csokornyakkendőket hordtak, illetve mindhárman befestették a hajukat feketére, amely az 1985-ös Live Aid koncerten mutatkozott meg Philadelphiában, ahol Duran Duran-ként szerepeltek. Mikor a "The Flame" kislemez videóklipje megjelent, Rhodes megváltoztatta. a hajszínét aranybarnára és Le Bon pedig visszatért korábbi hajstílusához.

További megjelenések

[szerkesztés]

A csoport többször is szerepelt televízióban, de sose turnéztak. Amikor a Duran Duran kiadta a Notorious albumot és elkezdtek turnézni, az "Election Day" és a The Power Station "Some Like it Hot" dala is gyakran elhangzott. Roger Taylor az együttes felbomlása után 15 évre elhagyta a zeneipart, de 2001-ben visszatért, amikor a Duran Duran eredeti felállása újra összeállt.

Tagok

[szerkesztés]

Diszkográfia

[szerkesztés]
Stúdióalbumok
Év Részletek Slágerlisták Minősítés
UK US AUS

[6]

SWE

[7]

NZ

[8]

CAN
1985 So Red the Rose 30 23 35 48 22 14
Kislemezek
Év Kislemez Slágerlisták Album
UK

[11]

US US

Dance

AUS

[6]

NZ NOR NL SWI IRE
1985 "Election Day" 7 6 29 13 4 7 12 18 5 So Red the Rose
"Goodbye Is Forever" — 33 — 77 — — — — —
1986 "The Promise" 37 — — 94 — — — — 24
"The Flame" 58 — — — — — 38 — 29
"Say the Word" — — — — — — — — — Hotel Rock and Roll (film)

Videógráfia

[szerkesztés]
Videóalbumok
Év Cím Kiadó For.
1987 Arcadia Picture Music International (MVP 9911382) [12]
The Videos Castle Communications (CMV 1054) [13]
Videóklipek
Year Title Director
1985 "Election Day" Roger Christian
"The Promise" Marcelo Anciano
1986 "Goodbye Is Forever"
"The Flame" Russell Mulcahy
"Say the Word"

(a Hotel Rock and Roll főcímdala)

"Missing" Dean Chamberlain

Források

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Larkin, Colin. Encyclopedia of Popular Music, 49. o. [1997]. ISBN 1-85227-745-9 
  2. ↑ Facebook; Show more sharing: LE BON FINDS HIS VERSION OF ARCADIA (amerikai angol nyelven). Los Angeles Times, 1985. november 17. (Hozzáférés: 2020. december 9.)
  3. ↑ direct, artist: News. ARTISTdirect. [2020. október 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. december 9.)
  4. ↑ „So Red the Rose - Arcadia | Songs, Reviews, Credits | AllMusic” (amerikai angol nyelven). 
  5. ↑ David Gilmour: The Rightful Heir? - Q Magazine, Sep 1990 - All Pink Floyd Fan Network. web.archive.org, 2011. szeptember 27. [2011. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. december 9.)
  6. ↑ a b Kent, David. Australian Chart Book 1970–1992, 19. o. [1993]. ISBN 0-646-11917-6 
  7. ↑ swedishcharts.com - Swedish Charts Portal. swedishcharts.com. (Hozzáférés: 2020. december 9.)
  8. ↑ charts.org.nz - New Zealand charts portal. charts.nz. (Hozzáférés: 2020. december 9.)
  9. ↑ Gold & Platinum (amerikai angol nyelven). RIAA. (Hozzáférés: 2020. december 9.)
  10. ↑ Gold/Platinum (amerikai angol nyelven). Music Canada. (Hozzáférés: 2020. december 9.)
  11. ↑ Roberts, David. British Hit Singles & Albums, 27. o.. ISBN 1-904994-10-5 
  12. ↑ Arcadia (3) - Arcadia (angol nyelven). Discogs. (Hozzáférés: 2020. december 9.)
  13. ↑ Arcadia (3) - Arcadia (angol nyelven). Discogs. (Hozzáférés: 2020. december 9.)