Arcellidae | ||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Arcella sp.-héj felülnézetből
| ||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||
| ||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Arcellidae témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Arcellidae témájú kategóriát. |
Az Arcellidae az Amoebozoa héjas amőbákból álló, általában édesvízben és mohákban, ritkán talajban vagy sós vízben élő kládja.[1] Közös jellemzője a kerek héj, középen lyukkal, ahonnan az ujjszerű állábak kiindulnak. Az egyik legnagyobb héjasamőba-klád.
Az Arcellát és az Arcellidae kládot Christian Gottfried Ehrenberg írta le 1832-ben.[2] Deflandre hozta létre 1928-ban az Antarcella és Euarcella alnemzetségeket az egy-, illetve többmagvú fajokhoz, majd nemzetséggé emelte Antarcella és Arcella néven,[3] a két nemzetségről azonban kiderült, hogy egymásba átalakuló formák csoportjai, vagyis életszakaszcsoportok.[3] Később azonban a héjmorfológiát használta rendszertanában a magszám figyelembe vétele nélkül, így például az Arcella amphorát az Arcella apicata szinonimájaként írta le, és 4 formatagozatot hozott létre Vulgares, Carinatae, Aplanatae és Altae néven.[3] Ezek közül az első és a harmadik fordul elő a nyugati palearktikus vizekben, a negyedik csak a nyugati palearktikus területen kívül található meg.[3]
Egykor a héjas amőbákkal együtt a Thecamoebia parafiletikus csoportba sorolták.[4]
2016-ban Kosakyan et al. a Sphaerothecina csoportba sorolták, melyet Lahr et al. 2019-ben az akkor létrehozott Glutinoconcha kládba sorolt.[5]
A Galeripora nemzetséget 2021-ben írták le González-Miguéns et al. morfológiai és mitokondriális genetikai , ugyanekkor igazolták, hogy Deflandre négy formacsoportja nem monofiletikus.[3] 2023-ban Useros et al. 3 szárazföldi Galeripora-fajt fedeztek fel.[1]
Általában kitintartalmú esernyő, kör vagy félgömb alakú héja van egy központi nyílással, melyből a mozgáshoz használt állábak kinyúlnak.[6] A héj változó méretű és alakú hatszögletű egységekből áll, orális-aborális oldalán szemcséi lehetnek, és a nyílás körüli pórusok mérete és száma is taxonómiai értékű lehet, továbbá a héj és nyílása mérete is állandó a populációkon belül, lehetővé téve több mitokondriális klád morfológiai megkülönböztetését.[3] A kitintartalmú héjon belül szilícium-dioxid lehet, legalább egy faj nem rendelkezik vele.[4] A Galeripora-fajokban a nyílást pórusgyűrű, a héjat szerves réteg veszi körül.[3] Héja átmérője maximum 300 μm, fiatal példányokban átlátszó vagy világossárga, az idő előrehaladtával a folyamatos vas- és mangánvegyület-lerakódás hatására barnul.[2] Bár a héj összesített morfológiája nem használható mély filogenetikára, a populációkon belül állandó, tehát taxonómiai megkülönböztetésre használható.[3]
Az Arcella 1–200 magvú fajokból áll: az Arcella hemisphaerica 1, az Arcella megastoma akár 200 magvú, de a legtöbb faj kétmagvú.[2] Számos kontraktilis vakuóluma van, és szén-dioxidból vakuólumokat hozhat létre a vízfelszínre kerüléshez,[2] lehetővé téve a planktonban való mozgást – egy 2000-es kutatás szerint az Arcellinidae 26 Brazíliában azonosított taxonjából 21 megtalálható volt plankton- és vízinövény-mintákban.[7]
Morfológiailag sokszínű – például az Arcella dentata fogazott héjú, az Arcella intermedia héján nagy lyuk található –, de molekuláris biológiailag kevéssé tanulmányozott.[1]
Egyes fajok, például az Arcella vulgaris képes héj nélkül túlélni és új héjat készíteni.[8]
Életciklusa összetett, az egymagvú sejt időleges életszakasz kétmagvú állapottá való visszaalakulásuk előtt. Mignot és Raǐkov 1992-ben az Arcella vulgaris életciklusában meiózist találtak, ahol két mag az első meiotikus osztódás után lebomlott, és a kariogámia később, de a cisztából a haploid testvérmagok egyesülésével való kilépés előtt történt, ami egymagvú diploid állapotra utal. Így az egy- és többmagvú állapot az egyed életciklusa folyamán váltakoznak, így érvénytelenítették González-Miguéns et al. az Euarcella és Antarcella csoportokat.[3]
Kovamoszatokat, egysejtű zöldmoszatokat vagy egyszerű heterotróf eukariótákat, például csillósokat eszik.[9]
Legtöbb fajuk édesvízi tavakban, eutróf vizekben, lápokban, mohákon, nedves leveleken és árterekben él, néhány faj parthoz közeli szikes mocsarakon, anchialin társulásokban és brakkvízben is él.[1][10] 2023-ban Useros et al. atalasszohalin vízben élő Arcellidae-fajokat találtak.[1] Mohalakó fajai elsősorban tőzegmohákon élnek.[1]
Gyakran ökológiai specialista szűk környezetváltozás-tűréssel, így környezete egészsége bioindikátora,[1] de az Arcella excavata szennyezett vizekben is él, így Snegovaya feltételezésével ellentétben nem hasznos bioindikátor.[11] Utolsó közös őse feltehetően vízben élt. Csak a Galeripora egyes levezetett fajai – például a Galeripora arenaria és testvérfajai – kizárólag szárazföldiek.[1]
Legtöbb faja kozmopolita,[1] de vannak Dél-Amerikában endemikus fajai is. Euri- és sztenohalin fajai is vannak.[1] Sótűrő fajok élnek hipohalin part menti lagúnákban és lápokban is.[1]
Az Amazonas, az Araguaia, a Pantanal és a Paraná ártereiben jelentős planktonikus fajai vannak.[12]
Legalább 3 édes- és sós víz közti átmenet történhetett, de csak 1 vízi-szárazföldi átmenet ismert.[1]
Az Arcella uspiensis és az Arcella salobris citokróm c-oxidáz, I. alegységének (COI) egy része 96,2%-ban hasonló, ez nagyobb távolság a legtöbb fajon belüli távolságnál az Arcella guadarramensis kivételével, mely szintén fajkomplexum része lehet.[1]
Az Arcella nemzetség parafiletikus lehet, mivel Useros et al. 2023-as tanulmánya szerint az A. euryhalina a Galeripora testvérfaja annak szünapomorfiái, vagyis a héjnyílás körüli pórusok és a szájoldalt legalább részben fedő szerves mátrix nélkül, azonban nem teljesen igazolt e helyzete.[1]
Jelentős álrejtett diverzitást mutat, vagyis sok faj hasonlóan néz ki, de morfometriailag vagy héjdíszminták alapján megkülönböztethető.[3]
Az alsó és felső permből és az alsó triászból ismertek fosszíliái.[13]
Ez a szócikk részben vagy egészben az Arcella című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.