Ariel–5

Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont!
Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját!
Ariel–5
Űrügynökség
  • Science and Engineering Research Council
  • NASA
GyártóMarconi Electronic Systems
Típusműhold
Indítás dátuma1974. október 15.
Indítás helyeLuigi Broglio űrrepülőtér
HordozórakétaScout B
Tömeg130,5
COSPAR azonosító1974-077A
SCN07471
Sablon • Wikidata • Segítség

Ariel–5 (UK–5) angol műhold, ionoszféra kutató műhold.

Küldetés

[szerkesztés]

Feladata a saját tervezésű és gyártott műhold technikai berendezéseivel (működést biztosító, mérőeszközök) mikrogravitációs körülmények között vizsgálni az ionoszférát. Folytatni, mérési összehasonlító adatokat szolgáltatni az Ariel–program előző műholdjainak adataihoz.

Jellemzői

[szerkesztés]

Készült a Brit Nemzeti Űrkutatási Bizottság megbízásából, a Tudományos és Műszaki Kutatási Tanács közreműködésével az British Aircraft Corporation keretében.

Megnevezései: UK–5 (United Kingdom/Egyesült Királyság); COSPAR: 1974-077A; Kódszáma:7471.

1974. október 15-én a San Marco-programról (Kenya) egy Scout B-1-F (S187C) hordozórakétával állították alacsony Föld körüli pályára (LEO = Low-Earth Orbit). Az orbitális pályája 94,9 perces, 2,9 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 504 kilométer, az apogeuma 549 kilométer volt.

1959-ben az USA felajánlotta több baráti országnak, hogy a tudósaik által készített műholdakat pályára állítja. Anglia élt a lehetőséggel, megkötötték a szerződéseket.

A hat kutatási, mérési programjából egy amerikai volt. Szolgálati idejét 5 évre tervezték. Forgás-stabilizált, Napra irányított űreszköz (10 fordulat/perc). A központi műszertartály formája henger alakú, felületét téglalap formájú napelemtömbök fedik. A mért adatokat fedélzeti magnetofon rögzítette, majd vételi pozícióban a földi vevő állomásokra továbbította. Átmérője 70 centiméter. Tömege 129 kilogramm. Az űreszköz felületét napelemek borították, éjszakai (földárnyék) energiaellátását kémiai akkumulátorok biztosították.

1980. március 14-én 1977 nap (5,41 év) után belépett a légkörbe és megsemmisült.

Források

[szerkesztés]
  • Ariel–5. lib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. április 3.)
  • Ariel–5. nasa.gov. (Hozzáférés: 2014. április 3.)
  • Ariel–5. astronautix.com. (Hozzáférés: 2014. április 3.)
  • Ariel–5. astronautix.com. (Hozzáférés: 2014. április 3.)
  • Ariel–5. skyrocket.de. [2014. április 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. április 4.)
  • Ariel–5. nasa.gov. [2013. december 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. április 4.)

Elődje:
Ariel–4

Ariel-program
1962–1979

Utódja:
Ariel–6