Arrows A19

Arrows A19
Gyártási adatok
VersenysorozatFormula–1
GyártóArrows
TervezőMike Coughlan
John Barnard
ElőzőArrows A18
KövetkezőArrows A20
Műszaki adatok
Vázszerkezetöntött szénszálas méhsejt
Első felfüggesztéstolórudas
Hátsó felfüggesztéstolórudas
MotorArrows T2-F1 (Hart 1030) 3L V10 szívó
VáltóArrows 6 sebességes longitudinális szekvenciális
ÜzemanyagElf
GumikBridgestone
Versenyeredmények
Csapat(ok)Danka Zepter Arrows
Pilóták16. Brazília Pedro Diniz
17. Finnország Mika Salo
Első versenyAusztrália 1998-as Formula–1 ausztrál nagydíj
Utolsó versenyJapán 1998-as Formula–1 japán nagydíj
Futott versenyek16
Győzelmek0
Dobogós helyezések0
Edzéselsőségek0
Leggyorsabb körök0

Az Arrows A19 egy Formula-1-es versenyautó, amelyet az Arrows csapat tervezett és versenyeztetett az 1998-as Formula-1- világbajnokság során. Pilótái Pedro Diniz és Mika Salo voltak.

Áttekintés

[szerkesztés]

Az előző idény végén Tom Walkinshaw meggyőzte John Barnard tervezőt, hogy dolgozzon nekik, így az ő iránymutatása mentén készült a kasztni. Külsőre jellegzetes, tiszta fekete festést kaptak az autók, amivel feltűnőek voltak. Walkinshaw megegyezett továbbá Brian Harttal is, így bevásárolta magát a Hart motorgyárba, amivel az Arrows saját magának gyártotta innentől a motorokat. Ez volt 1977 óta az első eset, hogy egy brit csapat saját magának gyártsa a motorokat (akkor a BRM tette ugyanezt)[1]. A cél a költségek csökkentése volt és a mérnöki gárda hadra fogása a fejlesztések érdekében. Csakhogy a Hart abban a korban is már egy kis költségvetésű brigádnak számított, ellentétben a vetélytársakkal, így nem tudtak megfelelően erős motort építeni. Tetézte a bajokat, hogy az autó nem készült el idejében[2] - olyan újdonságok kerültek bele, mint a Barnard által tervezett szénszálas váltómű, amelyről az idény közben derült ki, hogy rengeteg gond van vele. Barnard ráadásul a Prost csapatnak is tervezett egyidejűleg alkatrészeket, ami miatt elmérgesedett a viszonya Walkinshaw-val, és a szezon végén távozott is[3].

A szezon

[szerkesztés]

Különösen az első néhány verseny során az A19-es megbízhatatlan volt - a spanyol nagydíjon egymás után mondták fel a szolgálatot a motorok. Monacóban aztán, ahol a motorerőnek nem volt akkora jelentősége, mindjárt kettős pontszerzést ünnepelhettek. Ettől kezdve azonban az Arrows túl lassú volt és túl gyakran hibásodott meg ahhoz, hogy érdemben harcoljon a bajnokságban, habár a kaotikus belga nagydíjon Diniz szerzett egy negyedik helyet. Ugyanazon a hétvégén Salo két kasztnit is összetört: egyet a szombati szabadedzésen, egyet pedig a rajt utáni tömegbalesetben.

Mivel a Hart motorjai gyengék voltak, Walkinshaw kereste a megoldást, hogyan tudná lecserélni azokat. A Toyotával próbált megegyezni, sikertelenül, és miután Barnard távozott, a csapat Zakspeed részére történő eladása is kútba esett.

Eredmények

[szerkesztés]
Év Csapat Motor Gumik Pilóták 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 Pontok Helyezés
1998 Danka Zepter Arrows Arrows T2-F1 B AUS BRA ARG SMR ESP MON CAN FRA GBR AUT GER HUN BEL ITA LUX JPN 6 7.
Pedro Diniz KI KI KI KI KI 6 9 14 KI KI KI 11 5 KI KI KI
Mika Salo KI KI KI 9 KI 4 KI 13 KI KI 14 KI NI KI 14 KI

Forráshivatkozások

[szerkesztés]
  1. Me and my Arrows: optimistic birth of an F1 team that ended in court (brit angol nyelven). Motor Sport Magazine, 2014. július 7. (Hozzáférés: 2024. november 25.)
  2. Collins, Aaron: F1: The Demise of Arrows Grand Prix & TWR (brit angol nyelven). essaar.co.uk, 2019. január 4. (Hozzáférés: 2024. november 25.)
  3. John Barnard's Finest: Some of the Greatest of Barnard's Design (amerikai angol nyelven). conceptcarz.com. (Hozzáférés: 2024. november 25.)