Artur Adson

Artur Adson
Artur Adson (balról második ülve) a Siuru mozgalom társtagjaival 1917-ben
Született	1889. február 3.[1][2][3][4] Tartu
Elhunyt	1977. január 5. (87 évesen)[1][2][3][4] Stockholm[5]
Állampolgársága	orosz észt svéd
Házastársa	Marie Under (1924–1977)
Foglalkozása	költő újságíró író színikritikus színműíró cenzor
Iskolái	Tartui Egyetem
Kitüntetései	Fehér Csillag érdemrend IV. osztálya
Sírhelye	Skogskyrkogården (Kvarter 23 gravnummer 408)
A Wikimédia Commons tartalmaz Artur Adson témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Artur Adson (született Karl Arthur Adson; Tartu, 1889. február 3. – Stockholm, 1977. január 5.) észt költő, író és színházi kritikus.

Élete

Korai évek

Tartuban született 1889. február 3-án, kisgyermekként a rokonainál nőtt fel. Az árvák alapfokú iskolájába járt Tartuban és Sännában. Võruban a megyei iskolát, Pszkovban a földmérőképző iskolát (1910) végezte el. A diploma megszerzése után először Pszkovban dolgozott földmérnökként. 1925–26-ban irodalmat tanult a Tartui Egyetemen. Újságíró és színházi kritikus is volt Észtországban és Oroszországban. 1913-ban találkozott jövendőbeli feleségével, Marie Underrel, akivel 1927-ben házasodtak össze. 1935-től az Észt Művelődésügyi Minisztérium propagandaosztályán dolgozott. 1939-ben elnyerte az Észt Köztársaság Fehér Csillag érdemrendjének IV. osztályát.

Irodalmi karrier

1917-ben jelent meg első verseskötete, melyet még hat követett. Ugyanettől az évtől kezdve a Siuru irodalmi mozgalom tagja volt, amely nagy befolyást gyakorolt az észt irodalomra. Később szintén aktívan tevékenykedett a Tarapita mozgalomban. Ezen felül az egyik legkiemelkedőbb költő volt, aki dél-észt nyelvjárásban írt, ő lett az észt nyelvjárási líra úttörője. Mint konzervatív színházi és irodalomkritikus befolyást gyakorolt az Észt Köztársaság kulturális életére. A két világháború közötti észt drámairodalom jelentős alakja.

Száműzetés

1944-ben, Észtország szovjet megszállásakor Artur Adson és felesége száműzetésbe menekült Svédországba. Ott talált levéltárosi állást magának. Mindketten továbbra is érdeklődtek az észt irodalom iránt. Adson 87 éves korában Stockholmban halt meg. A feleségével közös sírban a Skogskyrkogården temetőben nyugszanak.

Művei

Versek

• Henge palango (1917) A lélek tüze
• Vana laterna (1919)
• Roosikrants (1920)
• Kaduvik (1927)
• Katai, kibuvits Nink Kivi (1928)
• Pärlijõgi (1931)
• Lehekülg ajaraamatust (1937)
• Värsivakk (1959) Versvéka
• Rahumäe kannel (1973)
• Luuletused (1990)

Artur Adson és Marie Under sírja Stockholmban

Drámák

• Läheb mööda (1923)
• Toomapäev (1928)
• Neli Kuningat (1931)
• Lauluisa yes Kirjaneitsi (1930) Dalapó és a Költőlány
• Iluduskuninganna (1932)
• Elav kapital (1934)
• Karu läheb mee lõksu (1936)
• Üks tuvi lendab merele (1937)

Emlékiratok

• Käsikivi (1922)
• Neli veskit (1946) Négy malom
• Väikelinna moosekant (1946) Egy kisváros ízei
• Ise idas – silmad läänes (1948) Önmaga kelet - szem a nyugaton
• Siuru-raamat (1949, 2007) Siuru-könyv
• Reisiraamat (1950) Utazási könyv
• Lahkumine (1951, 1990, 1994) Kilépés
• Kadunud maailm (1954) Az elveszett világ

Jegyzetek

1. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
2. BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
3. Eesti biograafiline andmebaas ISIK (észt nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
4. Czech National Authority Database. (Hozzáférés: 2019. november 23.)
5. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben az Artur Adson című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

• Világirodalmi lexikon I. (A–Cal). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1970. 68. o.  

További információk

• Artur Adson (angolul)

• Irodalomportál
• Észtország-portál