Asleep at the Wheel | |
Ray Benson | |
Információk | |
Alapítva | 1970 |
Műfaj | country |
Kiadó | DreamWorks Records |
Tagok | |
Lucky Oceans | |
Az Asleep at the Wheel weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Asleep at the Wheel témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Az Asleep at the Wheel amerikai western swing együttes, amelyet a nyugat-virginiai Paw Pawban alapítottak. Az együttes 1970-es megalakulása óta kilenc Grammy-díjat nyert, több mint húsz albumot adott ki, és több mint 21 kislemez szerepelt a Billboard listáján. Legsikeresebb kislemezük, a „The Letter That Johnny Walker Read” 1975-ben a 10. helyen végzett.
Az Asleep at the Wheelt 1969 végén alapította Ray Benson énekes, gitáros és Leroy Preston, dobos és Reuben Gosfield, steelgitáros Paw Pawban, West-Virginiában. Kicsit később csatlakozott hozzájuk Chris O'Donnel gitáros, énekes. 1971-ben felvették Floyd Domino billentyűst is.
A zenekar San Franciscoba költözött, ahol a Berkeley's Long Branch Saloon szerződtette fel őket. Miután helyben hírnevet szereztek, a csoport 1972-ben szerződést kötött a United Artists Recordsszal. Az első, sikertelen album megjelenése után 1974-ben a texasi Austinba költöztek. A második album 1974-ben jelent meg az Epic Recordsnál. A Choo Choo Ch'Boogie című kislemezük már listasiker lett.
Miután további két zenész, Lisa Silver és Bobby Womack csatlakozott a csapathoz, 1975-ben a Capitol Recordsra váltottak. A Texas Gold albumról több sikeres kislemez is megjelent, amelyek közül a The Letter That Johnny Walker Read a legjobb 10-be került. A következő album, a Wheelin' And Dealin ', magas eladási mutatókat ért el. A Route 66 című dalt már Grammy-díjra jelölték. A zenekar népszerű élőszereplővé vált, és számos turnén vett részt.
1978-ban a One O'Clock Jump Grammy-díjat nyert.
1980-ban jelentős személyi átalakulás után azonban egy hosszú sikertelen időszakot kellett leküzdeni, ami egészen az 1980-as évek közepéig tartott. A túlélés érdekében a zenekar kénytelen volt reklámokat és filmzenét készíteni. 1987-ben, az Epic kiadóra váltás után tudott az együttes talpra állni. A House of Blue Lights kislemez bekerült a legjobb 20 közé, és a zenekar ismét Grammy-díjat kapott egy instrumentális számért.
A Western Standard Time című albumuk is Grammy-díjat kapott. 1989-ben az Asleep at the Wheel részt vett a londoni Wembley Fesztiválon. Aztán alapító tagok közül Reuben Gosfield és Chris O'Donnel is kiszállt. Csak Ray Benson maradt az eredeti zenészgárdából. 1995-ben, a 25. évforduló alkalmából Austinban rendeztek nagykoncertet, amelyen számos egykori zenekari tag is részt vett.
Az évek során körülbelül 80 zenész volt az Asleep at the Wheel tagja.
Ez a szócikk részben vagy egészben az Asleep at the Wheel című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.