Atypus | ||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
A. karschi
| ||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
Típusfaj | ||||||||||||||
Atypus piceus Sulzer, 1776 | ||||||||||||||
Fajok | ||||||||||||||
és még sok más faj | ||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||
A Wikimédia Commons tartalmaz Atypus témájú kategóriát. |
Az Atypus a négytüdős pókok (Mygalomorphae) alrendjébe, a torzpókfélék (Atypidae) családjába tartozó póknem. Eurázsiában fordul elő, kivétel egy észak-afrikai (A. affinis) és egy USA-beli (A. snetsingeri) faja. A 26 fajból mindössze 3 fordul elő Európában, egyben Magyarországon is: A. piceus, A. affinis and A. muralis – mindhárom faj védett, természetvédelmi értékük 2000 Ft.
A Déli-Kárpátokban az Atypus-fajok lakócsövét felvágva, a benne lévő hálót sebek befedésére használták fel. A pókháló, valószínűleg antiszeptikus hatásánál fogva elősegítette a sebgyógyulást.[1]
A családra jellemzően a 8 egyszerű szem egy ovális foltban, a fejtor elülső szegélyén csoportosul. Meglehetősen nagy csáprágóik vannak, valószínűleg innen kapták magyar elnevezésüket. A csáprágók alapízei a fejtor síkjában előre mutatnak, igen vaskosak. Feltűnően hosszú csípőkarmait szinkron működteti, nyugalomban rásimulnak a fejtor hasi oldalára, támadáskor páros zsebkésként, felülről lefelé lendülve hatolnak a zsákmány – elsősorban a talaj felszínén mozgó ízeltlábúak, akár ezerlábúak (főleg vaspondrók) – testébe.
Az Atypus-fajok függőleges tárnákat ásnak, akár fél méter mélyre is. Ezt sűrűn szövött lakócsővel bélelik, ami a talajszintre érve a talaj felszínével párhuzamosan futó zárt folyosóként folytatódik. Ez a harisnyaszerű hálódarab a vadászatban segíti; a lakócsőhöz érő ízeltlábúra a háló rezgései felhívják a pók figyelmét, a prédát a hálón keresztül megszúrja, majd a hálót elvágva a lakócsőbe húzza azt. A maradványokat és a levedlett bőrt az ilyenkor átmenetileg felnyitott cső végén pakolja ki.
Jellemző rájuk a kolóniaalkotás; megfelelő élőhelyen akár 10 példányt is találhatunk négyzetméterenként.
Sok esetben az európai fajokból kettő, néha mindhárom előfordul ugyanazon sziklagyepben.
A három európai faj nagyon hasonlít egymásra – a hímek koromfeketék, méretük a csáprágók nélkül 7–10 mm, a nőstények és a fiatal példányok sötétbarnák, a nőstények mérete csáprágók nélkül 10–15 mm –, még az ivarszerveik alapján sem lehet egykönnyen megkülönböztetni őket. A hátsó fonószemölcs alapján lehet őket elkülöníteni: ez a kövi torzpóknál négyes, a tölgyestorzpóknál hármas tagolású, a szurkos torzpók esetében pedig felülről hármas, alulról vagy oldalról négyes tagoltságot mutat.