Aviatik B.I | |
Német Aviatik B.I | |
Funkció | felderítő repülőgép |
Gyártó | Aviatik, SAML |
Gyártási darabszám | 1200 db |
Személyzet | 2 fő |
Szolgálatba állítás | 1914 |
Szolgálatból kivonva | 1916 |
Méretek | |
Hossz | 7,97 m |
Fesztáv | 13,97 m |
Magasság | 3,3 m |
Tömegadatok | |
Szerkezeti tömeg | 850 kg |
Tömeg üzemanyaggal | 1088 kg |
Hajtómű | |
Motor | hathengeres, vízhűtéses Mercedes D.I motor |
Teljesítmény | 75 kW (100 Le) kW |
Repülési jellemzők | |
Max. sebesség | 100 km/h |
Hatótávolság | 400 km km |
Legnagyobb repülési magasság | 5000 |
Repülési időtartam | 4 óra |
Fegyverzet | |
Beépített fegyverzet | nincs |
A Wikimédia Commons tartalmaz Aviatik B.I témájú médiaállományokat. |
Az Aviatik B.I német gyártmányú fegyvertelen, kétfedelű, felderítő repülőgép volt, amelyet az első világháború során használtak.
Az Aviatik B.I-et a mülhauseni Automobil und Aviatik AG fejlesztette ki az első világháború előtt, 1913-ban. A gyár addig csak francia licencek alapján készített repülőgépeket és a típust versenyekre szerették volna küldeni, de a világháború kitörése közbeszólt. Géppuskát nem szereltek fel rá, a személyzet karabéllyal vagy pisztollyal lőtte az ellenséges repülőket. A német légierő felderítőként alkalmazta egészen 1916-ig, amikor az újabb modellek (köztük az erősebb motorral felszerelt és egy géppuskával is felfegyverzett Aviatik B.II) kiszorították a használatból.
A típus sajátossága volt, hogy az egymás mögött elhelyezett két ülés közül az elsőben a megfigyelő, a másodikban a pilóta ült; fordítva mint a többi kétszemélyes gépben. Az elhelyezés nem vált be, mert a megfigyelő ugyan többet látott, de a pilótának nehézségeket okozott az, hogy túlságosan hátul ült.
Az Aviatik B.I terveit az olasz Società Aeronautica Meccanica Lombardia (SAML) is megvásárolta és 410-et le is gyártott belőle.[1] Későbbi saját SAML S.1 és SAML S.2 típusaik is a B.I továbbfejlesztett, Fiat motorokkal felszerelt változataik voltak.