Az utolsó tréfa | |
Szerző | Philip K. Dick |
Eredeti cím | The Man Who Japed |
Ország | Egyesült Államok |
Nyelv | amerikai angol |
Téma | disztópikus fikció |
Műfaj | sci-fi |
Kiadás | |
Kiadó | Ace Books |
Kiadás dátuma | 1956 |
Magyar kiadó | Agave Könyvek |
Magyar kiadás dátuma | 2019 |
Fordító | Pék Zoltán |
Média típusa | könyv |
Oldalak száma | 198 |
ISBN | ISBN 9789634196235 |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Az utolsó tréfa (The Man Who Japed) Philip K. Dick 1956-ban megjelent tudományos-fantasztikus regénye.
Dick egyik kevésbé ismert alkotása, de számos olyan ötletet és témát tartalmaz, amelyek későbbi munkáiban is visszatérnek. A regény egy morbid poénnal kezdődik, egy szobor szokatlan lefejezésével.
Alább a cselekmény részletei következnek! |
A cselekmény 2114-ben kezdődik, egy pusztító huszadik századi korlátozott nukleáris háború után egy dél-afrikai (Afrikaans Birodalom) katonai túlélő, Streiter tábornok 1985-ben globális forradalmat indított el, amely bevezette a totalitárius kormányt. A főszereplő, Allen Purcell meglátogatja Japán északi szigetét, Hokkaidót. A helyszín még mindig egy elhagyatott pusztaság, amely nem tért magához az 1972-es nukleáris bombázás után, a könyvben említett globális háború utolsó évében.
A rendszer – a Morális Megújhodás („Momeg”) – szigorú ideológiája uralja a posztapokaliptikus világot. Streiter egyik leszármazottja, Ida Pease Hoyt az egyik legfőbb vezető. A Momeg egy ultrakonzervatív és puritán társadalmat hozott létre, amely elnyomja és elítéli polgártársait. A büntetendő bűncselekmények közé tartozik többek között az enyhe nyilvános szitkozódás, a nem házastárssal való csókolózás, a közösségi találkozókról való távolmaradás. Létezik azonban a virágzó feketepiac, ahol bárki megvásárolhatja a Dekameront, James Joyce Ulysses-ét, ihat finom spanyol bort.
A földi emberek számos más bolygórendszert is elfoglalnak. Vannak emberi kolóniák a Bellatrixon, a Szíriusz 8-on és 9-en. Ezeken a világokon intenzív munkára van szükség a túléléshez szükséges mezőgazdasági és ipari termékek biztosításához. Az egyik bolygót „menedékként” használják a társadalmi összeomlások veszélyének elkerülésére.
A nemzet atyjának, Streiter őrnagynak a szobrát megrongálták. Valaki nagyon rossz tréfát követett el. A hatóságok, a sajtó, a polgárok is tudni akarják, ki tette. Allen Purcell rémülten szembesül azzal, hogy a szobrot ő csonkította meg. A férfinek csak homályos, torz és széttagolt emlékei vannak a tettéről, és nem érti a saját motivációját. Kinevezésre vár: a Telemédia, az erkölcsökért felelős szervezet igazgatói posztját kínálták fel a számára.
Purcell később bajba került, mert egy konkurens cég leleplezte a Gretchen Malpartóval való kapcsolatát. Allen ezután – lemondatása árnyékában – kreál egy morbid történetet Streiter tábornokról, ahol egy élő televíziós adásban hamisan állították, hogy Streiternek az volt a politikája, hogy a rendszere ellenségeit lemészároltatta, és utána ételként szolgáltatta fel a családjának és magának. A műsorban Ida Pease Hoyt is azzal vádolták, hogy folytatta a kannibalizmust.
Purcell és felesége hamarosan menekülni kényszerült a Momeg igazságszolgáltatása elől, de a férfi az űrrepülőtéren mégis úgy döntött, hogy a Földön marad, és szembenéz tetteinek következményeivel. Megígérte a feleségének, hogy egyszer ellátogatnak Myron Mavis távoli bolygójára.
Anthony Bucher amerikai tudományos-fantasztikus szerkesztő „elsietett és frusztráló” próbálkozásnak nevezte a regényt.[3]
Az utolsó tréfa sok hasonlóságot mutat George Orwell 1949-ben írt 1984 című regényével. Mindkét történet egy disztópikus jövőben játszódik. Mindkettő egy totalitárius rezsimről beszél, amely az egyént abszolút ellenőrzése alatt tartja. Orwell-lel ellentétben Dick iróniát és humort mutat be, ellentétben a szélsőséges puritanizmussal, amelyben a társadalom elmerül.
Ahogy az Ray Bradbury Fahrenheit 451-ében is szerepel, az irodalom itt is betiltott, és csak a bolygó szennyezett területein maradt fenn a tisztelete és a szeretete.