A–91
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. (2024 januárjából) |
| A–91 | |
 | |
| Típus | gépkarabély |
| Ország |  Oroszország |
| Tervező | KBP tervezőiroda |
| Gyártó | KBP tervezőiroda |
| Alkalmazás | |
| Használó ország | Oroszország |
| Műszaki adatok | |
| Űrméret | 7,62 mm 5,56 mm |
| Lőszer | 7,62×39 mm 5,56×45 mm |
| Tárkapacitás | 30 töltényes szekrénytár |
| Működési elv | gázelvezetéses, forgó zárfejes reteszelésű |
| Tömeg | 3,97 kg |
| Fegyver hossza | 660 mm |
| Elméleti tűzgyorsaság | 700–800 lövés/perc |
| Irányzék típusa | nyílt, távcső |
 A Wikimédia Commons tartalmaz A–91 témájú médiaállományokat. | |
Az A–91 egy orosz gyártmányú bullpup elrendezésű gépkarabély, melyet a KBP fejlesztett ki. A fegyver tartozéka az integrált 40 mm-es gránátvető, melyet a cső alá rögzítettek (korai modelleken még a puskacső fölé szerelték a gránátvetőt). A fegyver hasonló az OC–14 Groza gépkarabélyhoz, amely szintén egy orosz modell.
Történet és leírás
[szerkesztés]Az A–91 gépkarabélyt (ismert még az A–91M megjelölés is) az 1990-es évek alatt fejlesztette ki a tulai KBP tervezőiroda, mint az A–91 kompakt gépkarabélycsalád leszármazottját. Míg az A–91 megtartotta a gázműködtetésű, forgó zárfejes reteszelésű működési elvet és az elsütőszerkezetet, melyet a 9A–91 gépkarabélyhoz terveztek, újításként bullpup elrendezésűre tervezték, illetve ellátták egy integrált 40 mm-es egylövetű gránátvetővel, melyet a puskacső alá szereltek. A legelső prototípusokon a gránátvetőt a cső fölé szerelték, a cső alá pedig egy elülső pisztolymarokatot helyeztek; a jelenlegi modelleken a gránátvető alul kapott helyet, így elülső ágyként is szolgál. Az A–91 egy elülső kivetőrendszert alkalmaz, melyet eredetileg Tulában fejlesztettek ki az 1960-as évek elején. Ennél a rendszernél a hüvelykivetőnyílás a pisztolymarkolat felett található és előrefelé nyitott. Az üres töltényhüvelyek a zárfejből egy rövid kivetőcsövön keresztül kerülnek a kivetőnyílásba, majd onnan esnek ki, távol a lövész arcától. Ez a rendszer jól jön a bal vállból való tüzeléskor is. Napjainkban az A–91 gépkarabélyt csak kis számban gyártják és valószínűleg csak néhány különleges rendfenntartóerő alkalmazza Oroszországban.
A fegyveren két elsütőbillentyű található (az elülső a gránátvetőé, a hátsó a gépkarabélyé) és egy nagy tűzváltó/biztosítókar a tok jobb oldalán, a tölténytárfoglalat felett. A gépkarabély elsütőbillentyűjét egy további automata ravaszbiztosítóval is ellátták. A felhúzókar a tok felett, a hordfogantyú alatt helyezkedik el és mindkét kézzel könnyen elérhető.
A hordfogantyú tetejének alakja hasonlít a Weaver-típusú szereléksínre, így irányzékok és optikák széles választékát fel lehet rá illeszteni. A gránátvető lehajtható irányzékát a cső elejére szerelték.
Eredetileg a 7,62×39 mm-es lőszerhez és a szabványos AK tárakhoz tervezték a fegyvert, de jelenleg elérhető a fegyver 5,56×45 mm-es NATO-lőszert tüzelő változata is, amelyhez saját 30 töltényes polimer tölténytárát használják.
Lásd még
[szerkesztés]Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben az A-91 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
[szerkesztés]- Modern Firearms Archiválva 2010. szeptember 14-i dátummal a Wayback Machine-ben