Bakonyoszlop | |||
Bakonyoszlop légifotója | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Közép-Dunántúl | ||
Vármegye | Veszprém | ||
Járás | Zirci | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Wolf Ferenc (független)[1] | ||
Irányítószám | 8418 | ||
Körzethívószám | 88 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 439 fő (2024. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 29,44 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 14,2 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 47° 20′ 40″, k. h. 17° 55′ 33″47.344361°N 17.925781°EKoordináták: é. sz. 47° 20′ 40″, k. h. 17° 55′ 33″47.344361°N 17.925781°E | |||
Bakonyoszlop weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Bakonyoszlop témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Bakonyoszlop (németül: Oßlipp) község Veszprém vármegyében, a Zirci járásban.
A hegyektől övezett település az Északi-Bakonyban, a Dudari-patak völgyében fekszik Zirctől mintegy 10 kilométerre északra. Főutcája a 8219-es út, amely Dudar keleti szélén ágazik ki a 8216-os útból, annak 9. kilométere után, és Bakonyszentkirályig vezet, ahol a 82-es főútba torkollva ér véget kevéssel a 35. kilométere előtt. Vasútvonal nem érinti a települést.
Első írásos említése 1392-ből ismert (Ozhlop névalakban), ekkor Csesznek várához tartozott. A név az 'oszlop' szó helynévi alkalmazása, de személynévi eredetű is lehet: egy középkori adat szerint 1250-ben egy férfit Szelemennek (gerenda) hívtak, fiát pedig Oszlopnak. A település 1913-ig viselte az Oszlop nevet.
A 15. század végén Szapolyai István birtokolta. A török hódoltság idején elnéptelenedett, bár egyes részeit 1543-ban még lakták. Ezután majdnem két évszázadon át puszta, prédium volt. Cseszneket 1655-ben az Esterházyak szerezték meg. Az adománylevélben felsorolták Oszlop-pusztát is.
A falu helyét és határát hosszú lakatlansága idején benőtte az erdő. Az 1714-ben érkezett új telepesek hamarosan továbbálltak, és 1719-ben katolikus vallású német ajkúak (sziléziaiak, osztrákok stb.) telepedtek le. Az erdő egy részét kiirtották, s ezzel két nyomásra való szántót szereztek. Az első szőlőt az 1770-es években telepítették, de gyümölcsöseik már korábban is voltak. A lakosság egy része szénégetéssel és szerszámkészítéssel foglalkozott, amelyhez bőséges faanyagot nyújtottak az erdők. Fakészítményeiket a győri, veszprémi, pápai és komáromi vásárokon értékesítették.
A falu telepesei szabadmenetelű jobbágyok voltak, akiknek 1747-ben egyetlen terhük a robot volt, jogszolgáltató hatóságuk az Esterházy család cseszneki úriszéke. Római katolikus anyaegyháza 1746-ban létesült. Templomát ugyanekkor kezdték építeni. Iskolájában 1771-ben olvasást és írást oktatott a rektor. 1935-ben Esterházy Györgynek 903, két középbirtokosnak pedig 360 kataszteri hold földje volt a község határában.
A falunak 1785-ben 627, 1910-ben 1032, 1941-ben 1056, 1949-ben 953, 1968-ban pedig 876 lakosa volt. A 20. század elején – elsősorban az Esterházyak betelepítéseinek köszönhetően – növekedett a lélekszám, de a két világháború között a kedvezőtlen gazdasági viszonyok miatt sokan kivándoroltak Amerikába. A második világháború után a németek kitelepítése (1945–47) és az elvándorlás csökkentette a lakosok számát.
A lakosság nagyobb része 1968-ban a Jó Barátság Termelőszövetkezetben dolgozott, de a fiatalok inkább a dudari szénbányában, valamint a győri és veszprémi ipari üzemekben kerestek munkát. 1910-ben még csak 28-an dolgoztak bányában, 1960-ban azonban már 116-an. Napjainkban közel kétszázan kelnek naponta útra a faluból. Az 1945 előtti években gyalog jártak a 6 kilométerre lévő dudari szénbányába, napjainkban bányászautóbuszok szállítják őket.
1951-ben villamosították a községet, megindultak az autóbuszjáratok, bekötőút épült Bakonyoszlop és Dudar között. A volt Esterházy-kastélyban 1946 óta állami gondozott gyerekek élnek és tanulnak. A község feletti részen épült fel a megyei KISZ-bizottság vezetőképző tábora, ahol ma szakképző iskola működik.
A községnek van klubkönyvtára, vegyesboltja és vendéglője is.
1964-ben nyolcholdas kultúrparkot létesítettek a településen. A létesítés 450 000 forintos költségéhez a lakosok mintegy 120 ezer forint értékű társadalmi munkával járultak hozzá. A parkot 1983-84-ben felújították. A parkban füves kispálya, körülötte vörös salakos atlétikai pálya: külön-külön magasugró és távolugró hely, gyermekjátszótér, tekepálya, teniszpálya és büfé is van. A területen sok platán-, fenyő- és gesztenyefa díszlik. Minden társadalmi ünnepséget itt rendeznek. A park mellett folydogál a Dudar-patak. A kultúrközpont jelenlegi épületének átalakításával és bővítésével önkormányzat, orvosi rendelő és könyvtár kap helyet benne.
A település népességének változása:
Lakosok száma | 441 | 430 | 420 | 444 | 445 | 432 | 439 |
2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
A 2011-es népszámlálás idején a lakosok 85,8%-a magyarnak, 12,6% németnek, 0,2% cigánynak, 0,2% románnak mondta magát (13,7% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 65,4%, református 5,9%, evangélikus 1,4%, izraelita 0,2%, felekezeten kívüli 8,2% (18,3% nem nyilatkozott).[11]
2022-ben a lakosság 82,7%-a vallotta magát magyarnak, 7% németnek, 1,3% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (17,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 37,8% volt római katolikus, 3,8% református, 1,1% evangélikus, 0,7% görög katolikus, 1,1% egyéb keresztény, 0,9% egyéb katolikus, 8,5% felekezeten kívüli (46,1% nem válaszolt).[12]