Barç (Korça)

Ez a szócikk a Korça községi faluról szól. Hasonló címmel lásd még: Barç (egyértelműsítő lap).
A címszóban szereplő hímnemű albán helynév határozatlan és határozott alakja Barç, illetve Barçi.
A nemzetközi ajánlásnak megfelelően a hímnemű albán helynevek határozatlan, a nőneműek határozott alakját használjuk.
Barç
Devolli típusú agyagedény az 1-es számú barçi halomsírból
Devolli típusú agyagedény az 1-es számú barçi halomsírból
Közigazgatás
Ország Albánia
MegyeKorça
KözségKorça
AlközségQendër Bulgarec
Népesség
Teljes népességismeretlen
Földrajzi adatok
Időzóna
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 40° 37′ 44″, k. h. 20° 48′ 14″40.629000°N 20.804000°EKoordináták: é. sz. 40° 37′ 44″, k. h. 20° 48′ 14″40.629000°N 20.804000°E
Sablon • Wikidata • Segítség

Barç falu Albánia délkeleti részén, a Morava-hegység(wd) nyugati lábainál, Korça közvetlen északkeleti szomszédságában. Korça megyén belül Korça községhez(wd) tartozik, Qendër Bulgarec alközség(wd) egyik települése.[1] A falu nevezetes mint őskori régészeti helyszín, határában egy neolitikus telephelyet, valamint bronz- és vaskori halomsírokat is feltártak.

Régészeti lelőhelyei

[szerkesztés]

A falu határában található barçi neolitikus település (albán vendbanimi prehistorik i Barçit) feltárása során két megtelepedési kultúrréteget különítettek el a régészek: először a korai neolitikumban (i. e. 7000–6100) használták tartósan telephelyként (Barç I), majd a neolitikum végén (i. e. 3500–2600) ismét emberi lakhelyként szolgált ugyanaz a terület.[2] A kora neolitikus rétegekben talált kő-, kova- és csonteszközök, agyagedények és kultikus tárgyak tipológiája alapján a podgoriei kultúrához sorolták a település műveltségét. Monokróm (vörös, sötétvörös, szürke vagy fekete) fazekastermékeik formai szempontból kevéssé voltak változatosak, a gömb vagy félgömb alakú, lapos vagy gyűrűszerűen kiképzett talppal rendelkező edények pereme egyenes, ritkán befelé forduló volt, füllel csak elvétve rendelkeztek. Díszítésüket tekintve a korszakra jellemző impresso- vagy barbotintechnika(wd) általános.[3] A késő neolitikus rétegeket a maliqi műveltséggel analóg, világos okker vagy homoksárga, esetenként vörös vagy barna színű agyagedény-töredékek, terrakotta kultikus tárgyak jellemzik.[4]

A barçi halomsírok (albán tumat e Barçit) keletkezése a középső bronzkorra, az i. e. 2. évezred első felére tehető, bár rendszeres feltárást csak a legnagyobb halomsíron végeztek (Barç 1). Ennek legrégebbi, kőlapokkal bélelt központi sírjában felhúzott térdekkel temették el a halottat, sírját pedig más albániai halomsírokhoz hasonlóan kőkörrel vették körbe.[5] Az első sír mellett a középső vaskorig, kb. i. e. 850-ig még további kétszáz sírhelyet alakítottak ki, amelynek eredményeként az 1-es számú halomsír átmérője elérte a 41 métert, ezzel a kamenicai mellett a legnagyobb albániai halomsírok egyike lett.[6] A sírmellékletek analógiás összevetése alapján nem kizárt, hogy a sír egészen a vaskor végéig, az i. e. 1. évezred közepéig használatban volt,[7] a sötét kor protogeometrikus és geometrikus stílusú(wd) edényeinek sokasága a középső vaskori használatot mindenesetre visszaigazolja.[8] Az i. e. 2. évezred etnikai és társadalmi folyamatainak megértése szempontjából azonban jóval jelentősebbek a sír bronzkori rétegei. Egyfelől az arany és bronz ékszerek, brossok és ruhadíszek tömege egy fejlett, jólétben élő közösségről vall, amelyben a társadalmi differenciálódás is előrehaladott volt. Ugyanakkor míg más korabeli albániai lelőhelyeken (Mat-vidék, Drin-völgy stb.) a vezető réteg sírjaiban számottevő volt a fegyverek aránya, Barçban a helyi fémművesek által előállított Duna-medencei fegyvertípusok csak a vaskor elején jelentek meg.[9] A barçi sírokból előkerült fazekastermékek nagy része a közeli maliqi kultúra edényeit idézi, de jelentős a jóval északabbi, a mai nyugat-szerbiai lelőhelyekről (pl. Belotić(wd), Bela Crkva(wd)) ismert edénytípusok aránya is.[10] Ezek az albániai bronzkori lelőhelyeken ritka északi kultúrjavak az albán régészettudomány szerint azt látszanak igazolni, hogy az i. e. 3. évezred végéig lezáruló nagy indoeurópai vándorlás(wd) során a keletről érkező új népességelemeknek csak kis része jutott el a mai Albánia területére.[11] Ezt látszanak visszaigazolni a barçi halomsír központi sírjában nyugvó csontváz antropológiai vizsgálatai is, amelyek eredményeként megállapították, hogy az nem az őshonos mediterrán vagy paleobalkáni, hanem indoeurópai népesség embertani jegyeit viseli magán.[12]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Ligj Nr. 115/2014 për ndarjen administrativo-territoriale të njësive të qeverisjes vendore në Republiken e Shqipërisë. Fletorja Zyrtare, 137. sz. (2014) 6365–6390. o. arch
  2. ↑ Korkuti 2013 :350., 353.
  3. ↑ Korkuti 2013 :404.
  4. ↑ Jacques 2009 :6–7.; Ceka 2013 :48.; Korkuti 2013 :194., 526.
  5. ↑ Jacques 2009 :12.
  6. ↑ Wilkes 1992 :46.
  7. ↑ Ceka 2013 :434.; Korkuti 2013 :530–534.
  8. ↑ Ceka 2013 :21., 51.
  9. ↑ Wilkes 1992 :46–47.; Ceka 2013 :56.
  10. ↑ Wilkes 1992 :46.; Jacques 2009 :13.; Ceka 2013 :45., 48.
  11. ↑ Ceka 2013 :48.
  12. ↑ Jacques 2009 :12–13.; Ceka 2013 :48.

Források

[szerkesztés]
  • ↑ Ceka 2013: Neritan Ceka: The Illyrians to the Albanians. Tirana: Migjeni. 2013. ISBN 9789928407467  
  • ↑ Jacques 2009: Edwin E Jacques: The Albanians: An ethnic history from prehistoric times to the present. Jefferson: McFarland. 2009. ISBN 9780786442386  
  • ↑ Korkuti 2013: Muzafer Korkuti: Albania: Archaeological studies on the prehistory of Albania. Tirana: Academy of Sciences of Albania. 2013. ISBN 9789995610517  
  • ↑ Wilkes 1992: John Wilkes: The Illyrians. Oxford;  Cambridge: Blackwell. 1992. = The Peoples of Europe, ISBN 0631146717