Barnanyálkás csigagomba

Barnanyálkás csigagomba
Rendszertani besorolás
Ország: Gombák (Fungi)
Törzs: Bazídiumos gombák (Basidiomycota)
Osztály: Agaricomycetes
Rend: Kalaposgombák (Agaricales)
Család: Hygrophoraceae
Nemzetség: Hygrophorus
Tudományos név
Hygrophorus latitabundus
Britzelm. (1899)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Barnanyálkás csigagomba témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Barnanyálkás csigagomba témájú kategóriát.

A barnanyálkás csigagomba (Hygrophorus latitabundus) a csigagombafélék családjába tartozó, Európában elterjedt, fenyvesekben élő gombafaj.

Megjelenése

[szerkesztés]

A barnanyálkás csigagomba kalapjának átmérője 5–8 (12) cm, alakja félgömb alakúból idővel kiterülő; középen tompán púpos. Felülete nyálkás-ragadós, pereme száraz, finoman gyapjas. Színe sötétbarna, a közepén feketésbarna; az idős gomba világosabban szürkésbarnán foltosodó. Húsa vastag, ruganyos, színe fehér, a tönknél kissé okkeres. Szaga kellemes, enyhén malátaszerű, íze nem jellegzetes.

Ritkán álló lemezei vastagok, tönkhöz nőttek vagy kissé lefutók. Színük fiatalon fehéres krémszínű, később barnás. Spórapora fehér. Spórái elliptikusak, felületük sima, méretük 7,8-11,4 x 5,1-7,5.

Tönkje 6–10 (12) cm magas, 1,5–3 cm vastag. Alakja hengeres vagy orsószerű. Felülete felül finoman szemcsézett fehér színű, vékonyabbnak tűnő; az alsó része vastagon nyálkás, a nyálka alatt kalapszínű, gyűrűszerű zónákba rendeződő pikkelyekkel.

A barnanyálkás csigagomba
mikológiai jellemzői
Étkezési érték:
ehető
Életmód
Tráma
Spórapor

mikorrhizás

lemezes

fehér
Kalap
Lemezek
Tönk

domború

vagy lapos

tönkhöz nőttek

csupasz

Hasonló fajok

[szerkesztés]

A többi barna csigagombával (pl. a sárgás tönkű és lemezű fagyálló csigagombával vagy a tölgyerdőkben élő olajszínű csigagombával) lehet összetéveszteni.

Elterjedése és termőhelye

[szerkesztés]

Európában (inkább a kontinens középső és déli részén) honos. Magyarországon ritka.

Fenyőerdőkben él, ahol főleg a Pinus nemzetség (pl. erdeifenyő) fajaival alkot gyökérkapcsoltságot. A meszes talajt preferálja. Ősszel terem.

A nyálkaréteg eltávolítása után ehető, de ritkasága miatt kíméletet érdemel.

Kapcsolódó cikkek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]