Beipiaosaurus | ||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Evolúciós időszak: kora kréta, 124,6 Ma | ||||||||||||||||||
A Beipiaosaurus sp. rekonstrukciója
| ||||||||||||||||||
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Fosszilis | ||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
Fajok | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Beipiaosaurus témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Beipiaosaurus témájú médiaállományokat és Beipiaosaurus témájú kategóriát. |
A Beipiaosaurus ('jelentése 'beipiao-i gyík', a lelőhely közelében fekvő Beipiao városra utalva) a therizinosauroidea theropoda dinoszauruszok egyik neme. A felfedezését 1999. május 27-én jelentették be a Nature című folyóiratban. A fosszíliáit a kínai Liaoning tartományban, a Yixian-formáció (Jihszien-formáció) Jianshangou (Csiensangou) kőzetpadjában találták meg, amely a kora kréta korban, mintegy 124,6 millió évvel ezelőtt keletkezett.[1] Egyetlen ismert faja, a B. inexpectus neve „az állat meglepő tulajdonságaira utal”.[2] E fajhoz tartozóan jelentős mennyiségű fosszilizálódott csont került elő, köztük koponya töredékek, egy állkapocscsont, három nyakcsigolya, négy hátcsigolya, egy farokcsigolya, a lapocka és a hollócsőr, egy egész mellső láb, valamint egy teljes medence, a hátsó lábbal együtt. 2009-ben Xu (Hszü) és szerzőtársai leírást készítettek egy második példányról, mellyel együtt egy teljes koponya és az egyedi, hosszú tollakból álló, kiterjedt tolltakaró is előkerült.[3]
A therizinosauroideák pontos osztályozása komoly viták tárgya volt, mivel prosauropodaszerű fogazattal és olyan testfelépítéssel rendelkeztek, ami azt jelzi, hogy a szokványos theropodáktól eltérően általában növényevők voltak.
A Beipiaosaurust olyan kezdetleges therizinosauroideának tartják, melynek jellemzői arra utalnak, hogy az összes therizinosauroidea, köztük a jóval fejlettebb Therizinosauridae család tagjai coelurosaurus theropodák voltak, és nem a sauropodomorphák vagy a madármedencéjűek rokonai, ahogyan azt korábban gondolták.
A Beipiaosaurus 2,2 méteres hosszával a legnagyobb tollas dinoszauruszok közé tartozott.[2] A jóval fejlettebb therizinosauridáknak négy működő lábujja volt, de a Beipiaosaurus lábfején a belső ujjak kisebbé váltak, azt jelezve, hogy a fejlett therizinosaurida forma talán egy háromujjú therizinosauroidea ősből fejlődött ki. A fej a többi therizinosauroideáéhoz viszonyítva aránylag nagy volt, és egy, a felkar felénél hosszabb állkapocs tartozott hozzá.[2] A Beipiaosaurus fogatlan csőrrel és pofafogakkal rendelkezett.
A B. inexpectus típuspéldányának bőrlenyomatai azt jelzik, hogy a testet főként pehelytollszerű, a Sinosauropteryxénez hasonló, de valamivel hosszabb, a karra merőlegesen álló rostok borították. Xu és a példányról leírást készítő szerzőtársai felvetették, hogy ezek a pehelytollak átmenetet képeznek a Sinosauropteryx és a jóval fejlettebb madarak (az Avialae csoport) tollai között.[2]
Az ismert theropodák között egyedinek számító Beipiaosaurus már rendelkezett egy másodlagos, hosszabb, az aljtollazatból kiemelkedő, egyszerűbb tollakból álló tolltakaróval.[4] Erről az egyedi (meghosszabbodott, széles, rostos tollakból álló) tollakaróról elsőként Xu és kollégái készítettek leírást 2009-ben, egy törzsből, fejből és nyakból álló példány alapján. Xu és csapata ezeket a tollakat a B. inexpectus eredeti példányánál is megtalálták a további preparálás során.
Az egyedi tollak különböznek más tollaktól, mivel egyetlen elágazásmentes rostból állnak. A legtöbb egyéb tollas dinoszaurusz egy közös pontból vagy szárból elágazó, két vagy több rostból álló, pehelytollszerű tollakkal rendelkezett. A Beipiaosaurus tollai sokkal hosszabbra nőttek a többi kezdetleges típusnál, a hosszúságuk körülbelül 100–150 milliméter volt, ami nagyjából a nyak hosszának fele. A Sinosauropteryx esetében a leghosszabb tollak csak a nyak hosszának mintegy 15%-át érték el.
A Beipiaosaurus tollai szokatlanul szélesek voltak, a típuspéldány esetében 3 milliméteres szélességet állapítottak meg. A Sinosauropteryx legszélesebb tollainak szélessége csak 0,2 millimétert ért el, és a nagyobb nemek, például a Dilong tollai sem voltak sokkal szélesebbek. Emellett a legkezdetlegesebb tolltípusok keresztmetszete kör alakú volt, a Beipiaosaurus tollainak keresztmetszete viszont ovális.
A Beipiaosaurus egyetlen példányánál sem találtak nagy ívben meggörbült vagy meghajlott tollakat, ami azt jelzi, hogy ezek a függelékek elég merevek lehettek. A tollak valószínűleg üregesek voltak, legalábbis a tövük közelében.
Egy 2009-es interjúban Xu kijelentette: „Egyértelmű, hogy a kettő közül egyik [tolltípus] sem repülésre szolgált, bizonyítva, hogy a kihalt állatok egyes struktúráinak feladata nagyon összetett volt, és ebben az esetben sem dönthető el biztosan, hogy a tollak célja a jelzés volt vagy valami más.”. Úgy vélte, hogy a finomabb tollak a szigetelés, a nagyobb tollak pedig a díszítés, talán a társas érintkezés, például a párválasztás vagy a kommunikáció elősegítésére fejlődtek ki.[4]