Benedek Gábor (öttusázó)

Ez a szócikk az öttusázóról szól. Hasonló címmel lásd még: Benedek Gábor (egyértelműsítő lap).

Benedek Gábor
Született	1927. március 23. (97 éves) Tiszafüred
Állampolgársága	magyar[1]
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	öttusázó vívómester edző
Öttusázópályafutása
Klub	Budapesti Honvéd (1950–1959)
Edző	Karácson László
Edzőként	Budapesti Honvéd (1960–1969) Warendorf (1969–1990)
Tanítványai	Móna István Török Ferenc Török Ottó Plank Gábor
Vívópályafutása
Klub	Csepeli MTK (1948–1959)
Edző	Kecskés István
Edzőként	Warendorf (1969–1990)
A Wikimédia Commons tartalmaz Benedek Gábor témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Szerzett érmek

Magyarország színeiben Öttusa Olimpiai játékok arany 1952, Helsinki csapat ezüst 1952, Helsinki egyéni Világbajnokság arany 1953, San Domingo egyéni arany 1954, Budapest csapat Magyar bajnokság bronz 1947 egyéni bronz 1949 egyéni arany 1949 csapat bronz 1950 egyéni ezüst 1950 csapat ezüst 1951 egyéni arany 1951 csapat arany 1952 csapat arany 1953 csapat bronz 1956 egyéni bronz 1956 csapat Téli öttusa bajnokság arany 1951 csapat Vívás Magyar bajnokság arany 1951 párbajtőr csapat

Benedek Gábor (Tiszafüred, 1927. március 23. –) olimpiai bajnok magyar öttusázó, vívó, edző. A magyar öttusasport első világbajnoka.

Pályafutása

A Soproni katonai középiskola tanulója volt. Ott sajátította el az öttusa technikai sportágainak alapjait. A második világháborúban Lengyelországba vezényelték. Dániában esett hadifogságba. Később Koppenhágában liftesfiúként dolgozott, majd Svédországban próbált menedékjogot kapni, de onnan visszatoloncolták Dániába^[2] A háború után két év elteltével került haza.^[3]

1948-tól a Csepeli MTK vívója, egyúttal a Budapesti Honvéd öttusázója volt. Kiemelkedő eredményeket öttusában ért el. 1948-tól szerepelt a magyar válogatottban. Az 1952. évi helsinki olimpián csapatban arany-, egyéniben ezüstérmet szerzett. A magyar csapat ezzel – meglepetésre – a svéd öttusázók évtizedek óta tartó egyeduralmát törte meg. Az 1953. évi világbajnokságon egyéni aranyérmet nyert, ezzel ő lett a magyar öttusasport első világbajnoka. Az 1956. évi olimpia előtt a magyar sportolók olimpiai fogadalomtételén ő mondta az eskü szövegét. Az olimpiára történő utazás közben beválasztották az olimpiai csapat forradalmi bizottságába. A versenyen egyéniben és csapatban is pontszerző helyen végzett, de teljesítménye elmaradt a várakozásoktól.

Az olimpia alatt nem fogott kezet a szovjet versenyzőkkel. Hazatérése után elbocsátották állásából és szikvíz-készítő kisiparosként kellett megélnie. 1959-ben elindult egy párbajtőr versenyen. Az eseményről beszámoló újságcikkből tudta meg, hogy politikai okokból örökre eltiltották a további versenyzéstől.^[3]

1964-től a Budapesti Honvéd öttusaszakosztályának edzője lett. Tanítványa volt többek között az olimpiai bajnok Móna István és Török Ferenc is. 1967-ben a Testnevelési Főiskolán öttusa- és vívó szakedzői oklevelet szerzett. 1969-ben egyik gyermeke külföldi gyógykezelésre szorult. Ekkor elhagyta az országot és a Német Szövetségi Köztársaságban telepedett le. Szondy István segítségével Warendorfban kapott edzői állást.^[2] Részt vett a bonni öttusaközpont szervezésében, majd 1992-ben történt nyugalomba vonulásáig Warrendorfban vívómesterként tevékenykedett.

1990 után Tiszafüred díszpolgárává választották. Tiszteletére a tiszafüredi sportcsarnokot Benedek Gábor Városi Sportcsarnoknak nevezték el, valamint az arra érdemes, helyi sportolók elismerésére létrehozták a Benedek Gábor-díjat.

Sporteredményei

Öttusában:

• olimpiai bajnok:
  • 1952, Helsinki: csapat (Kovácsi Aladár, Szondy István)
• olimpiai 2. helyezett
  • 1952, Helsinki: egyéni
• olimpiai 4. helyezett:
  • 1956, Melbourne: csapat (Bódy János, Moldrich Antal)
• olimpiai 6. helyezett
  • 1956, Melbourne: egyéni
• kétszeres világbajnok:
  • 1953, Rocas Santo Domingo: egyéni
  • 1954, Budapest: csapat (Szondy István, Tasnády Károly)
• világbajnoki 5. helyezett:
  • 1954, Budapest: egyéni
• ötszörös magyar bajnok:
  • csapat: (1949, 1951–1953, téli: 1951)

Párbajtőrvívásban:

• csapat: 1952

Elismerései

• A Magyar Népköztársaság kiváló sportolója (1951)^[4]
• A Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója (1954)^[5]
• A magyar öttusa örökös bajnoka (1988)^[6]
• Tiszafüred díszpolgára
• A Magyar Érdemrend tisztikeresztje (2017)^[7]

Jegyzetek

1. Paul Tchir: List of the Oldest Living Olympians (aged 90+)
2. Huszárló és szódavíz. mno.hu. (Hozzáférés: 2022. március 23.)
3. Egy elmaradt kézfogás törte ketté az életét. sportgeza.hu. (Hozzáférés: 2010. augusztus 22.)
4. Összeállították a Magyar Népköztársaság kiváló sportolóinak névsorát. Népsport, VII. évf. 83. sz. (1951. április 27.) 1–2. o.
5. Kik lettek újabban érdemes sportolók. Népsport, (1954. április 29.)
6. MÖSZ >> Kitüntetések. pentathlon.hu. [2009. április 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. augusztus 22.)
7. Öttusa: állami kitüntetést kapott a 90 éves Benedek Gábor. nemzetisport.hu, 2017. március 18. (Hozzáférés: 2017. március 18.)

Források

• Benedek Gábor profilja a Nemzetközi Olimpiai Bizottság oldalán (angolul)
• Benedek Gábor profilja az Olympedia oldalán (angolul)
• Havas László: A magyar sport aranykönyve – Budapest, 1982 – ISBN 963-253-572-3
• Lukács László – Szepesi György: 112. A magyar olimpiai aranyérmek története – Budapest, 1980 – ISBN 963-253-553-7
• Révai új lexikona II. (Bak–Bia). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 1998. ISBN 963-901-540-7  
• Bocsák Miklós: Hogyan élnek olimpiai bajnokaink (166-an szerte a világban) – St. plusz kft., 1998 – (ISBN szám nélkül)
• Ki Kicsoda 2004 – ISBN 963-86345-0-2
• Adatok Archiválva 2016. március 5-i dátummal a Wayback Machine-ben

További információk

• Benedek Gábor a Magyar Olimpiai Bizottság honlapján
• A magyar öttusa kiemelkedő egyéniségei a Magyar Öttusa Szövetség honlapján

• Olimpiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap