Benedetto da Maiano

Benedetto da Maiano
Született1442[1][2][3][4][5]
Elhunyt1497. május 24. (54-55 évesen)[8][9]
Firenze[10]
Állampolgárságaolasz[11]
Foglalkozása
A Wikimédia Commons tartalmaz Benedetto da Maiano témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Giorgio Vasari Le Vitéjében
Madonna dell'Olivo (1480 körül), Pratói székesegyház
Feszület (1495 körül), Santa Maria del Fiore katedrális, Firenze
Benedetto da Maiano és Leonardo del Tasso, a főoltár Anconája (1493–1497), a firenzei Santa Chiara egykori templomában
Szent Máté-lunetta, 1481, a Szent Ház Szentélye, Loreto
Benedetto da Maiano: Madonna Gyermekével és a kis Keresztelő Szent Jánossal, 1490 k., üvegezett terrakotta

Benedetto da Maiano, más néven Benedetto di Leonardo (Maiano, 1442 – Firenze, 1497. május 24.) itáliai reneszánsz építész és szobrász.

Életpályája

[szerkesztés]

Művészi képzése családján belül, fafaragó apja, Leonardo d'Antonio útmutatásain, valamint két fivérével, Giuliano da Maianóval és Giovannival való kapcsolatán alapult.[12]

Művészeti tevékenységét főleg faszobrokkal kezdte, és ezzel a technikával hamar híressé vált, olyannyira, hogy a firenzei Palazzo Vecchio mennyezetét ő díszíthette. A kőszobrászatban első alkotásait Bernardo Rossellino és a klasszikus modellek befolyásolták, amint azt a faenzai katedrálisban látható San Savino-bárka is bizonyítja.

Művészetének leghíresebb tanúságai közé tartozik a San Gimignano egyetemi templom Santa Fina oltára és a firenzei Santa Croce szószéke. Ez utóbbi ötszögletű, oszlopnak támaszkodó alappal és négy faragott táblával, amelyek Assisi Szent Ferenc életét mesélik el, kis oszlopokkal tarkítva, amelyeken Filippo Brunelleschi kockái és klasszikus ihletésű fríz láthatók; az alsó gyámköveken ott vannak az Erények, nagy plaszticitással.

Sandro Botticellivel és Baccio Pontellivel szerzője azoknak a rajzoknak, amelyek mintául szolgáltak ahhoz az intarziás dekorációhoz, amely Federico da Montefeltro herceg urbinói Palazzo Ducaléban található dolgozószobájának falait gazdagítja.

Az 1470-es években Firenze egyik legkeresettebb szobrásza volt, lágy és harmonikus stílusának köszönhetően, ahol a naturalizmus, az idealizáció és a technikai virtuozitás kellő mértékben megfért egymás mellett. Fontos megbízásokat kapott, különösen a város arisztokráciája számára készített mellszobrokat, amelyek közül kiemelkedik Pietro Mellini (1474) és Filippo Strozzi mellszobra (1476). A Fájdalmas Szűzanya, a 15. század utolsó évtizedének polikróm terrakotta mellszobrát, a La Spezia-i Amedeo Lia Polgári Múzeumban őrzik.

Az 1980-as évek elején a Loretói Szent Ház szentélyében tevékenykedett.[13]

1485 és 1489 között Nápolyba költözött, hogy a Piccolomini-kápolnában Aragóniai Mária emlékművét és a Sant'Anna dei Lombardi Correale-kápolnában értékes Angyali üdvözletet készítsen.

Az arezzói Santa Maria delle Grazie-templom oszlopcsarnoka is építészeti alkotásai közé tartozik.

Gyakran dolgozott bátyjával, Giuliano da Maianóval. I. Mátyás magyar király számára is dolgozott Aragóniai Beatrixszel kötött házassága után. Visegrádi palotájából 2024-ben is kerültek elő carrarai márványból faragott kerubszobrai.

Intarziáiról is híres volt, olyannyira, hogy Giorgio Vasari, aki e művészet legfontosabb pillanatait a tizenötödik századi Firenzébe helyezi, ezt írta A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete című művében: „A legjobb dolgok ebben a fajtában már Firenzében készültek Filippo di ser Brunellesco, majd Benedetto da Maiano idejében.”[14]

Válogatott művei

[szerkesztés]
  • Arezzo
    • Loggia, Santa Maria delle Grazie
  • Berlin, szoborgyűjtemény a Bode-Múzeumban
  • Szépművészeti Múzeum (Budapest)
    • Krisztus és a szamaritaniai nő a kútnál
  • Faenzai dóm
    • San Savino bárkája
  • Firenze
  • Santa Casa-bazilika, Loreto
    • Keresztelőkút, San Giovanni, sekrestye, 1480 k.
    • Lunetta: Szent Máté, üvegezett terrakotta az azonos nevű sekrestye portálján, 1481
    • Lunetta: Szent Lukács, üveges terrakotta az azonos nevű sekrestye portálján, 1481
    • Lunetta: Szent János üveges terrakotta az azonos nevű sekrestye portálján, 1481 (az elveszett mű gipszmásolata)
    • Lunetta: Szent Márk, üveges terrakotta az azonos nevű sekrestye portálján, 1481 (az elveszett mű gipszmásolata)
  • Lion, Szépművészeti Múzeum
    • Madonna Gyermekével (szinezett famásolat a washingtoni márványszoborról)
  • Mercatello sul Metauro, Szent Ferenc-templom
  • Párizs
  • Jacquemart-André múzeum
      • Madonna Gyermekével.
    • Louvre:
      • Filippo Strozzi márvány mellszobra (1476 k.)
      • Madonna Gyermekével (attribútumaival).
  • Pratói székesegyház
    • Madonna dell'Olivo (1480 k.)
  • San Gimignano:
    • Santa Fina-kápolna Collegiata oltára
    • Szent Bertalan bárkája Chiesa di Sant’Agostino
  • Szentpétervár, Ermitázs
    • Ismeretlen férfi mellszobra
  • Siena, Basilica di San Domenico
    • Márványcibórium és két angyal
  • Washington, National Gallery of Art
    • Madonna Gyermekével, 1475 k.
    • Keresztelő Szent János, 1480 k.
  • Nápoly, Sant’Anna dei Lombardi-templom
    • Maria d'Aragona hercegnő sírja (Antonio Rossellino kezdte el)
    • Angyali Üdvözlet-oltár, Correale-kápolna
  • Oppido Mamertina, Museo Diocesano

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 15.)
  2. ↑ Benedetto da Majano (angol, bokmål norvég, svéd, finn, dán és észt nyelven)
  3. ↑ Benedetto da Maiano (angol nyelven)
  4. ↑ Benedetto da Maiano
  5. ↑ Benedetto Da Maiano (angol nyelven). Oxford University Press, 2006
  6. ↑ Dizionario Biografico degli Italiani (olasz nyelven), 1960. (Hozzáférés: 2017. október 2.)
  7. ↑ Union List of Artist Names (angol nyelven), 2017. november 14. (Hozzáférés: 2019. április 14.)
  8. ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  9. ↑ benedetto-di-leonardo-detto-b-da-maiano
  10. ↑ Union List of Artist Names (angol nyelven), 2017. november 14. (Hozzáférés: 2018. október 25.)
  11. ↑ mutualart.com
  12. ↑ "Le Muse", De Agostini, Novara, 1965, Vol. IV, 59. o.
  13. ↑ Benedetto di Leonardo detto da Maiano, Treccani.it
  14. ↑ Vite de' più eccellenti pittori, scultori e architettori, Ed. Milanesi, Firenze, Sansoni, 1906, I, cap. XVII, p. 203.
  15. ↑ T. Verdon, Il pathos del legno e del colore. Il Crocifisso di Benedetto da Maiano nel duomo di Firenze, in (AA.VV. 2016 pp. 129-133.)

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Benedetto da Maiano című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Bibliográfia

[szerkesztés]
  • Fece di scoltura di legname e colorì: scultura del Quattrocento in legno dipinto a Firenze. Firenze-Milano: Giunti (2016). ISBN 978-88-09-82913-8 
  • Benedetto da Maiano. Ein Florentiner Bildhauer an der Schwelle zur Hochrenaissance. Regensburg: Schnell & Steiner (2005). ISBN ISBN 3-7954-1719-8 
  • Giulia Brunetti: BENEDETTO di Leonardo, detto B. da Maiano. In: Alberto M. Ghisalberti (szerk.): Dizionario Biografico degli Italiani (DBI). 8. kötet: Bellucci–Beregan. Istituto della Enciclopedia Italiana, Rom 1966 (olaszul)

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]