Berillium-azid

berillium-azid
berilliumion
azidion
Más nevek berillium-diazid
Kémiai azonosítók
CAS-szám 44606-75-9
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet BeN6
Moláris tömeg 93,05 g·mol−1
Megjelenés fehér, szilárd anyag
Oldhatóság (vízben) bomlik
Veszélyek
Főbb veszélyek nincs adat
Rokon vegyületek
Azonos kation berillium-oxid
Az infoboxban SI-mértékegységek szerepelnek. Ahol lehetséges, az adatok standardállapotra (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. Az ezektől való eltérést egyértelműen jelezzük.

A berillium-azid szervetlen vegyület, a hidrogén-azid berilliumsója, képlete Be(N3)2.

Előállítása

[szerkesztés]

Hidrogén-azid és dimetil-berillium reakciójával állítható elő −116 °C alatt, vízmentes dietil-éterben oldva a reagáló anyagokat:[1]

Előállítható berillium-klorid és trimetil-szilil-azid reakciójával is:[2][3]

Szerkezete

[szerkesztés]

Az előrejelzések szerint végtelen láncokból áll, melyek tetraéderesen koordinált Be2+ és áthidaló N3− ionokból állnak.[3]

Tulajdonságai

[szerkesztés]

A berillium-azid színtelen szilárd anyag. Vízben oldva hidrolizál. Reagál a levegőben található nedvességgel.[1]

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Berylliumazid című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Beryllium azide című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Georg Brauer: Handbuch der Präparativen Anorganischen Chemie, Band II, Seite 897. 1978. ISBN 3-432-87813-3  
  2. ↑ Thomas M. Klapötke, Thomas Schütt: SYNTHESIS AND SPECTROSCOPIC CHARACTERIZATION OF BERYLLIUM AZIDE AND TWO DERIVATIVES. In: Main Group Metal Chemistry. 22, 1999, S. , doi:10.1515/MGMC.1999.22.6.357.
  3. ↑ a b (1999) „Synthesis and spectroscopic characterization of beryllium azide and two derivatives”. Main Group Metal Chemistry 22 (6), 357–360. o.