Bicaj alközség

Bicaj alközség
A Bicaji-szoros bejárata
A Bicaji-szoros bejárata
Közigazgatás
Ország Albánia
MegyeKukës
KözségKukës
Népesség
Teljes népesség5631 fő (2011)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság654 m
Időzóna
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 42° 00′, k. h. 20° 25′42.000000°N 20.416667°EKoordináták: é. sz. 42° 00′, k. h. 20° 25′42.000000°N 20.416667°E
Kukës megye községei és alközségei
Kukës megye községei és alközségei
Sablon • Wikidata • Segítség
Ez a szócikk az albániai alközségről szól. Hasonló címmel lásd még: Bicaj (egyértelműsítő lap).

Bicaj alközség alsó szintű közigazgatási egység Albánia északkeleti részén, Kukës városától déli irányban, a Fekete-Drin jobb partján. Kukës megyén(wd) belül Kukës község(wd) része. Központja Bicaj falu, további települései: Bushat, Domaj, Gabrica, Kolesjan, Muhola, Mustafa, Nanga, Osmanaj és Tërshena.[2] A 2011-es népszámlálás alapján az alközség népessége 5631 fő.[3]

Fekvése

[szerkesztés]

Bicaj a Fekete-Drin jobb partján, a Gjallica-hegy(wd) (2487 m) és a Kolesjani-hegy(wd) (2050 m) nyugati előterében, a Fekete-Drin völgyébe meredeken ereszkedő hegyoldalban fekszik. Az alközség területén lévő Kolesjani-hágón (Qafa e Kolesjanit) vezet át a Kukëst Peshkopia városával összekötő főút.[4]

Történelme

[szerkesztés]

A Fekete-Drin völgye az ókorban fontos közlekedési útvonal volt, amely Lychnidus városát kötötte össze a Drin völgyén keresztül Dardaniával(wd). Ennek egyik állomáshelye volt a 4. században épült castrum, mai nevén bushati vár (Kalaja e Bushatit), amelynek romjai ma is láthatóak, illetve a valamivel délebbre, Domajnál található Hisar-vár (Kalaja Hisar e Domajt). A bushati castrum nem néptelenedett el a Római Birodalom bukásával, falait egészen a 10–11. századig lakta a komani régészeti kultúrához(wd) sorolt arber népesség.[5]

Nevezetességei

[szerkesztés]

Az alközség főként természeti értékeiről nevezetes, keleti hegyvidéki részei a Korab–Koritnik Tájvédelmi Körzet(wd) területéhez tartoznak. A Bicaji-szoros (Gryka e Bicajt) a névadó falutól keletre húzódó, 2,5 kilométer hosszú, mindössze 4-6 méter széles és 150-200 méter mély szurdokvölgy. További nevezetességek a Bushat közelében fekvő Kukësi-mocsár (Këneta e Kukësit), a 430 méteres tengerszint feletti magasságban fakadó, kristálytiszta vizű Kolesjani-forrás (Burimi i Kolesjanit), valamint Tërshena közelében, a Topojani-tetőn (Laku i Topojanit), 1450–1600 méteres tengerszint feletti magasságban, 34 hektáron elterülő háborítatlan szilfaerdő, amelyben a 160-200 éves példányok magassága eléri a 20-25 métert, törzsük átmérője az 1 métert.[6]

Az alközség legfőbb történeti emléke a bushati vár, a 4. században épült, 0,7 hektár területű castrum, amelynek csaknem 400 méter hosszú falait kilenc, változatos (kör, patkó, négyszög) alaprajzú torony tagolta, déli bejáratát pedig egy-egy kaputorony szegélyezte.[7] További, műemléki védelmet élvező építészeti emlékek Bicaj falu régi iskolája, valamint Osmanajban a Shahini-ház.[8]

Frederick William Hasluck(wd) régész feljegyzései szerint Nangánál a 19–20. század fordulóján a szúfi halveti(wd) szerzetesrend zarándokhelye volt, ahol egy bizonyos Hasan sejket tiszteltek.[9] A környék szomorú nevezetessége, hogy a második világháborúban, 1944 szeptemberében itt, Kolesjannál fogták el és verték agyon az albán kommunista partizánok saját elvtársukat, Enver Hoxha párton belüli ellenlábasát, Llazar Fundót(wd).[10]

Bicaj szülötte volt Abedin Shehu (1918–1988) kommunista politikus, közmunkaügyi és ipari miniszter.[11]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ https://web.archive.org/web/20160304053805/http://www.instat.gov.al/media/195829/8__kukes.pdf
  2. ↑ Ligj Nr. 115/2014 për ndarjen administrativo-territoriale të njësive të qeverisjes vendore në Republiken e Shqipërisë. Fletorja Zyrtare, 137. sz. (2014) 6365–6390. o. arch
  3. ↑ Censusi i popullsisë dhe banesave / Population and housing census: Kukës 2011. Tiranë: Instituti i Statistikës. 2013. 84. o.  
  4. ↑ Nagel 1989 :138.
  5. ↑ Përzhita 1986 :207.; Nagel 1989 :138.; Ceka 2013 :30., 462.; Wilkes 2006 :172., 174.
  6. ↑ Kukësi 2010 .
  7. ↑ Përzhita 1986 :189–190., 207.
  8. ↑ Monumentet: Rrethi i Tropojës. imk.gov.al (Hozzáférés: 2018. április 7.) arch
  9. ↑ Elsie 2010 :182.
  10. ↑ Elsie 2010 :182.
  11. ↑ Dervishi 2012 :225.

Források

[szerkesztés]
  • ↑ Ceka 2013: Neritan Ceka: The Illyrians to the Albanians. Tirana: Migjeni. 2013. ISBN 9789928407467  
  • ↑ Dervishi 2012: Kastriot Dervishi: Kryeministrat dhe ministrat e shtetit shqiptar në 100 vjet: Anëtarët a Këshillit të Ministrave në vitet 1912–2012, jetëshkrimet e tyre dhe veprimtaria e ekzekutivit shqiptar (’Az albán államiság száz évének miniszterelnökei és miniszterei: Az 1912–2012 közötti minisztertanácsi tagok, életrajzuk és tevékenységük’). Tiranë: Shtëpia Botuese 55. 2012. ISBN 9789994356225  
  • ↑ Elsie 2010: Robert Elsie: Historical dictionary of Albania. 2nd ed. Lanham: Scarecrow Press. 2010. = European Historical Dictionaries, 75. ISBN 9780810861886  
  • ↑ Kukësi 2010: Kukësi general info. Blue Albania (2010) (Hozzáférés: 2018. április 22.)
  • ↑ Nagel 1989: Albánia. [Pécs]: Baranya Megyei Könyvtár. 1989. = Nagel Útienciklopédiák, ISBN 9637272194  
  • ↑ Përzhita 1986: Luan Përzhita: Kështjella e Bushatit. Iliria, XVI. évf. 2. sz. (1986) 187–213. o.
  • ↑ Wilkes 2006: John J. Wilkes: The significance of road-stations for the archaeology of Albania in the Roman era. In New directions in Albanian archaeology: Studies presented to Muzafer Korkuti. Ed. by Lorenc Bejko and Richard Hodges. Tirana: International Centre for Albanian Archaeology. 2006. 169–176. o. = International Centre for Albanian Archaeology Monograph Series, 1. ISBN 9994392301