Binomiális szavazási rendszer

Nem tévesztendő össze a következővel: Kéttagú arányos képviseleti rendszer.

A binomiális szavazási rendszer (spanyolul: Sistema binominal) egy félarányos választási rendszer, amelyet Chilében 1989 és 2013 között az ország parlamentjének megválasztására használtak.

A választási rendszerek közötti besorolás szempontjából a binomiális rendszer tulajdonképpen a D'Hondt-módszer, nyílt listával, ahol minden választókerület két (innen a rendszer neve) képviselőt választ a törvényhozó testületbe. Az a tény, hogy minden kerületben csak két jelöltet választanak, azt a sajátosságot eredményezi, hogy a második legnagyobb párt felülreprezentált lesz a parlamentben. Használatát a Pinochet-rezsim alatt alkotmányos erejű törvény írta elő.

A binomiális rendszert Lengyelországban találták fel az 1980-as években, a Wojciech Jaruzelski-rezsim alatt, a demokratizálódási folyamat politikai stabilitásának előmozdítása érdekében, megőrizve a Lengyel Egyesült Munkáspárt elsőbbségét a Szolidarność ellenzéki mozgalom felemelkedésével szemben. A rendszer itt a legtöbb elemző szerint elősegítette a konszenzust és a tárgyalásokat a szembenálló oldalak között,^[1] azonban Chileben a binomiális rendszert tartották a legfőbb alkotmányos gátnak, amely megakadályozta az ország a demokratikus átmenetének befejezését.^[2]

Jellemzői

A rendszer a következőképpen működik: A pártok és a független jelöltek listákba vagy koalíciókba tömörülnek. Minden párt legfeljebb két jelöltet állít választókerületenként a listájára (tartományonként vagy más földrajzi egységenként) és minden választó egy jelöltre adja le a szavazatát (amivel egyszerre a jelölhöz tartózó listára is szavaz).

A szavazatokat először listánként (nem jelöltenként) számolják össze. Hacsak a legtöbb szavazatot (relatív többséget) szerző listán a szavazatok száma legalább kétszer annyi, mint a második legtöbb szavazatot szerző lista, erről a két listáról egy-egy jelölt szerez mandátumot. A listáról ekkor a több szavazatot szerző jelölt kerül hivatalba. Más szóval, a binomiális rendszer alapvetően azt jelenti, hogy minden kerületben a két (helyben) legnagyobb párt egyenlő képviseletet kap, kivéve, ha az első dupla annyi szavazatot szerez, mint a második, amikor ez a többségi párt "mindent visz", azaz mind a két mandátumot megszerzni.

Példák

Működése egy választókerületben

A következő esetekben [v]-vel jelöljük azt a jelöltet, akit binomiális rendszerben megválasztanának:

	1. eset	2. eset	3. eset	4. eset
1. lista	40%	50%	60%	39%
1A jelölt	30% [v]	30% [v]	50% [v]	20% [v]
1B jelölt	10%	20%	10% [v]	19%
2. lista	40%	30%	30%	33%
2A jelölt	22% [v]	18% [v]	18%	18% [v]
2B jelölt	18%	12%	12%	15%
3. lista	20%	20%	10%	28%
3A jelölt	11%	11%	6%	26%
3B jelölt	9%	9%	4%	2%

A leggyakoribb eset a 2. eset, amelyben az egyik listán a szavazatok száma magasabb, mint a másiké, de mindkettőn pontosan ugyanannyi jelöltet választanak meg, az 1A és 2A jelölteket. Abban a valószínűtlen esetben, ha mindkét lista pontosan ugyanannyi szavazatot kap, szintén mindkettő egy-egy jelöltet juttat hivatalba. Csak abban az esetben kaphat két mandátumot az 1-es lista, ha az 1. lista kétszer annyi szavazatot szerez, mint a 2. lista – még akkor is így lesz, ha a 3. esethez hasonlóan a többségi (1.) lista második megválasztott jelöltje (1B) kevesebb szavazatot szerzett, mint a 2. lista egyik jelöltje (2A). Így a rendszer megnehezíti a kisebb pártok jelöltjeinek megválasztását: a 4. esetben a 3A jelölt kapja a legtöbb szavazatot, de a binomiális rendszerben az 1A és a 2A jelölteket választják meg.

Összesített eredmények

Mint alább látható, a binomiális rendszer nagyban (az összes választókerületet nézve) általában úgy működik, hogy a második legnagyobb pártnak nagyjából egyenlő, vagy csak valamivel kisebb képviseletet nyújt, mint a többségnek. Továbbá, arra törekszik, hogy minden egyéb kisebbséget kizárjon a folyamatból, a gyakorlatban egy zárt kétpárti rendszert generál, amelyben rendkívül nehéz az egyik blokknak felülkerekedni a másikon. Az alábbi táblázat a 2005-ös alsó kamarai parlamenti választások választási eredményeit tartalmazza két különböző szavazási rendszerrel.

	Concertación Democrática (egy balközép koalíció)		Alianza (jobboldali konzervatívok)		Juntos Podemos (baloldali progresszívek, ökológusok és mások)		Fuerza regionalista mozgalom
	képviselők	%	képviselők	%	képviselők	%	képviselők	%
Binomiális rendszer	65	54,2%	54	45,0%	0	0,0%	1	0,83%
Pártlistás arányos rendszer	62	51,6%	46	38,3%	9	7,5%	1	0,83%

Céljai

A binomiális rendszer – a támogatói szerint – a politikai helyzet stabilitását szolgálja azáltal, hogy szinte lehetetlenné teszi egyetlen politikai tömb vagy koalíció számára, hogy egyoldalúan hozzon fontos döntéseket.^[3] Ez megakadályozza a hosszú távú személyiségközpontú populista rezsimek kialakulását, amelyek elterjedtek voltak Latin-Amerika történelmében. Azzal is érveltek, hogy elősegíti a konszenzusteremtést, a vitát és a tárgyalásokat. Végül a binomiális rendszer védelmében emlegetik, hogy ez olyan reprezentációt biztosít a legnagyobb kisebbségi tömb számára, amelyet a többségi rendszerek nem.

Kritikák

A rendszer kritikusai azzal érvelnek, hogy az hibás demokráciát eredményez, mivel nem feltétlenül azokat a jelölteket választja meg, akik a legtöbb szavazatot kapták. Ezenkívül gyakorlatilag kizárja azokat a kisebb politikai erőket, amelyek nem tagjai a két nagy választási szövetségnek.

Jegyzetek

1. Maira, Luis (2001). «El amarre institucional del General Pinochet y las restricciones de la transición chilena». En Labastida, Julio; Camou, Antonio. Globalización, identidad y democracia: México y América Latina (I edición). México: Siglo Veintiuno Editores. p. 94. ISBN 968-23-2300-2.
2. Huneeus, Carlos: Chile: A System Frozen by Elite Interests. International Institute for Democracy and Electoral Assistance. [2015. január 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. március 17.)
3. Carey, John M.: "Las virtudes del sistema binomial", en Revista de Ciencia Política, Vol.26 N°1 (2006), pp. 226–235.

További irodalom

• Siavelis, Peter M.: La lógica oculta de la selección de candidatos en las elecciones parlamentarias chilenas ", en Estudios Públicos, No.98 (2005), pp. 189-225.
• Von Baer, Ena: " Sistema Binomial: Consensos y disensos, en Reforma al Sistema Binomial chileno

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Binomial voting című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.