Blommersia blommersae

Blommersia blommersae
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Kétéltűek (Amphibia)
Rend: Békák (Anura)
Alrend: Neobatrachia
Család: Aranybékafélék (Mantellidae)
Alcsalád: Mantellinae
Nem: Blommersia
Dubois, 1992
Faj: B. blommersae
Tudományos név
Blommersia blommersae
(Guibé, 1975)
Szinonimák
  • Gephyromantis blommersae Guibé, 1975
  • Mantidactylus blommersaeBlommers-Schlösser, 1979
  • Mantidactylus (Blommersia) blommersae — Dubois, 1992
  • Blommersia blommersaeVences & Glaw, 2006
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Blommersia blommersae témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Blommersia blommersae témájú kategóriát.

A Blommersia blommersae a kétéltűek (Amphibia) osztályába, a békák (Anura) rendjébe és az aranybékafélék (Mantellidae) családjába tartozó faj.

Nevének eredete

[szerkesztés]

Nevét Rose Marie Antoinette Blommers-Schlösser holland zoológus, herpetológus tiszteletére kapta.[1]

Előfordulása

[szerkesztés]

Madagaszkár endemikus faja. A sziget középső-keleti területein, 800–1200 m-es tengerszint feletti magasságban honos, az Andasibe Nemzeti Parktól a Ranomafana Nemzeti Parkig.

Megjelenése

[szerkesztés]

Kis méretű, karcsú testfelépítésű békafaj, testhossza elérheti a 22 mm-t.[2] Mellső lábai úszóhártya nélküliek, a hátsókon található úszóhártya. Színe változatos, háta szürke vagy világosbarna, sötétebb, szabálytalanul elhelyezkedő pettyekkel. Hallószerve környéke barna. Felső ajka fehér. Hasi oldala szabálytalan, sötét színnel pettyezett, különösen a torkán és a mellén.[2]

Természetvédelmi helyzete

[szerkesztés]

A vörös lista a nem veszélyeztetett fajok között tartja nyilván.

Források

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. The Eponym Dictionary of Amphibians. Pelagic Publishing, 25. o. (2013. december 4.). ISBN 978-1-907807-42-8 
  2. a b (1975. december 4.) „Batraciens nouveaux de Madagascar”. Bulletin du Museum national d'histoire naturelle, Paris 323 (230), 1081–1089. o.