A zenés bohózat a 18. század utolsó és a 19. század első három évtizedében elsősorban Velence és Nápoly, kisebb mértékben Olaszország többi részén elterjedt operaműfaj.
Általában egyfelvonásos vígopera volt, néha balett mellett játszották. Szerkezetileg hasonlít a játékos, kétfelvonásos drámához (amiből vélhetően származik), osztva a koncertek felépítését, de rövidebb recitatívókkal. A szűkös anyagi lehetőségekkel rendelkező kis színházaknak szánták, a kórusok szinte teljes hiánya és a jelenetek szűkös változása jellemezte (néha a színpadkép ugyanaz marad az előadás teljes időtartama alatt). Gyors tempó, „természetes” karakter és mérsékelt cselekmény is jellemzője volt. Néhány bohózatot a francia stílus befolyásolt, például a comédie mêlée d'ariettes.
A bohózat a tizennyolcadik század kilencvenes éveinek elején kezdett megjelenni, és csúcsát 1800 körül érte el. A legnagyobb sikere Velencében volt, ahol főként a San Moisè Színházban farsang idején adták elő. Ebben a városban alig több mint húsz év alatt 106 librettót zenésítettek meg, néhányat többször különböző zeneszerzők, az összesen 191 olaszországi produkcióból.
A fő librettisták, akik hozzájárultak ehhez az operaműfajhoz, Giuseppe Maria Foppa és Gaetano Rossi voltak, míg a zeneszerzők közül kiemelkednek Giuseppe Farinelli, Pietro Generali, Simon Mayr, Giuseppe Mosca, Gioachino Rossini, Gaetano Donizetti és Vittorio Trento.
Szótári meghatározások a Wikiszótárban
Kézikönyvek a Wikikönyvekben
Idézetek a Wikidézetben
Forrásmunkák a Wikiforrásban
Képek a Commonsban
Hírek a Wikihírekben
Ez a szócikk részben vagy egészben a Farsa (genere operistico) című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.