Bolhás | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Dél-Dunántúl | ||
Vármegye | Somogy | ||
Járás | Nagyatádi | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Szabó Bence László (Fidesz-KDNP)[1] | ||
Irányítószám | 7517 | ||
Körzethívószám | 82 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 378 fő (2024. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 13,3 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 31,43 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 46° 16′ 11″, k. h. 17° 16′ 12″46.269739°N 17.270111°EKoordináták: é. sz. 46° 16′ 11″, k. h. 17° 16′ 12″46.269739°N 17.270111°E | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Bolhás témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Bolhás egy község Somogy vármegyében, a Nagyatádi járásban.
A Dombóvár–Gyékényes-vasútvonal mellett található, közúton zsákfalu.
Bolhást már a 14. században említették írásban, ekkor nevét Villa Bolhas alakban írták, ekkor a segesdi királynéi birtokhoz tartozott (amire a címer alsó részén található liliomos arany korona is utal), később Mátyás király birtokába került. 1533-ban készült a község harangja, amely később a föld alá ásva vészelte át a történelem viszontagságait, majd egy földmunka során előkerült, és a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatóságának épületébe vitték megőrzésre. A település a török megszállás idején elnéptelenedett. Lakói ekkor az erdőkbe húzódva kerestek maguknak menedéket, majd a törökök kiűzése után visszatelepültek, de a 18. század elején ismét elhagyták a települést. Bolhás 1721-ben népesült be újra.
Az 1830-as években Tallián Ignác, akinek családja már a 17. század óta birtokolta a falut, vidéki udvarházat építtetett Bolháson. A református templom 1853-ban épült, a katolikus kápolnát a rajta elhelyezett tábla szerint 1864-ben építtette gróf Zichy Anna. Ugyanebben a században a Somssich család gőzmalmot is működtetett a faluban, amelynek része volt Imre-major, Júliafalva-major, Richárd-major és a középkorban nagy jelentőségű Szentlászló faluból kialakult puszta is. Ennek közelében állt régebben az Alma nevű földvár és a Szent László-monostor is.
A térség más településeinek jelentős fejlődést hozó, 1872-ben megnyílt Dombóvár–Zákány-vasútvonal érintette ugyan Bolhást is, de megállója nem volt, az csak az 1930-as évek után létesült. Ekkor több mint 1000-en éltek a településen. Később kiépítették a szennyvízelvezető-rendszert is.[3]
A település népességének változása:
Lakosok száma | 436 | 437 | 431 | 384 | 383 | 377 | 378 |
2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 97,6%-a magyarnak, 10,2% cigánynak, 0,2% németnek mondta magát (2,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 73,8%, református 12,6%, evangélikus 0,5%, felekezet nélküli 10% (3,2% nem nyilatkozott).[12]
2022-ben a lakosság 93,5%-a vallotta magát magyarnak, 3,7% cigánynak, 1% németnek, 0,5% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (6,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 45,7% volt római katolikus, 8,9% református, 0,3% görög katolikus, 0,5% egyéb keresztény, 2,6% egyéb katolikus, 2,1% felekezeten kívüli (39,7% nem válaszolt).[13]
A település egyetlen műemléke a Tallián-kúria,[14] de emellett jelentős értéket képvisel még a hozzá tartozó katolikus kápolna, a református templom, a parókia, néhány régi lakó- és gazdasági épület, valamint egy 87 éves, faragott szőlőfürtökkel díszített kőkereszt.[15]