Bombardier ITINO | |
Bombardier ITINO | |
Általános adatok | |
Gyártó | Bombardier Transportation (korábban: Adtranz), Hennigsdorf |
Gyártásban | 2002- |
Darabszám | 40 db |
Műszaki adatok | |
Tengelyelrendezés | D2: B'2'B' D3: B'2'2'B' |
Nyomtávolság | 1 435 mm |
Hajtókerék-átmérő | 850 mm |
Futókerék-átmérő | 770 mm |
Gyorsítás | D2: 1,0 m/s² D3: 0,8 m/s² |
Fékezés | 1,1 m/s² |
Teljesítmény | |
Névleges | 2 × 500 kW |
Vontató | svéd változatok: 2 × 400 kW Odenwaldbahn: 2 × 430 kW |
Engedélyezett legnagyobb sebesség | 140 km/h (opcionálisan: 160) km/h |
Kapcsolókészülékek közötti hossz | Y31: 39 200 mm Y32: 55 300 mm Odenwaldbahn: 39 470 mm |
Magasság | 2 850 mm |
Szélesség | 4 221 mm |
Forgócsaptávolság | D2: 16 000 mm D3: 16 000 / 16 350 mm |
Tengelytáv forgóvázon belül | 2 200 / 2 700 mm |
Teljes tengelytávolság | kétrészes: 34 200 mm háromrészes: 50 550 mm |
Szolgálati tömeg | EIB: 74 t Y31: 76 t Y32: 96 t |
Legnagyobb tengelyterhelés | 17 t |
Hajtás | kardános, kúpkerekes |
Vezérlés | szinkronvezérlés max. 3 motorvonatig |
Kapcsolókészülék típusa | Scharfenberg 10 |
Fékek | |
Kiegészítőfék | mágneses sínfék |
Rögzítőfék | rugóerőtárolós |
Dinamikus fék | hidrodinamikus retarder[1] |
Átmenő fék | elektropneumatikus tárcsafék |
Vonatfűtés | hűtővízkörből + Webasto |
Erőátvitel | Voith Turbo T 212 bre, 1 db hidrodinamikus nyomatékmódosító + 2 db hidrodinamikus tengelykapcsoló[2] |
Motorkocsi/Motormozdony-vontatás | |
Motor | |
Típusa | MAN D 2842 LE 607 |
Szerkezete | Euro2-es 12 hengeres V-hengerelrendezésű dízelmotor kipufogógázos turbófeltöltéssel és töltőlevegő-hűtéssel |
Névleges fordulatszám | 2100 min-1 |
Kocsi / Motorkocsi | |
Ülőhelyek száma | EIB: 0+102(+12)[3] Y31: 0+86(+14) Y32: 0+142(+22) db |
Állóhelyek száma | (4 fő/m²) EIB: 115 Y31: 100 Y32: 145 |
Padlómagasság | 1 260 / 600 mm |
Alacsony padlós rész | D2: 57 D3: 70 % |
Osztályok | 2. vagy 1. és 2. |
Üzemmód | dízel-hidraulikus[4] |
A Wikimédia Commons tartalmaz Bombardier ITINO témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A Bombardier ITINO kiviteltől függően két- vagy háromrészes (ITINO D2, illetve ITINO D3 típusjelzésű), 140 km/h legnagyobb sebességű dízel-hidraulikus motorvonat. Mindegyik változatát, egy-egy a két szélső kocsirészben (tagban) elhelyezett gépcsoport hajtja. A szerelvények gyártása a Berlin melletti Hennigsdorfban történik.
Az ITINO-t az Adtranz fejlesztette ki azzal céllal hogy a kínálatában Regio-Shuttle motorkocsit nagyobb és teljesítőképesebb járműtípussal egészítse ki. Még az első példány elkészülte előtt az Adtranzot 2001-ben a Bombardier Transportation vette át. Míg a kartelljogi döntések értelmében Regio-Shuttle gyártási jogát Stadler Rail-nek kellett átadni, addig az ITINO a Bombardiernél maradt. Ebben a helyzetben az ITINO belső konkurenciát jelentett a már régebb óta Bombardier-tulajdonú Talent-típuscsaládnak. Ennek a helyzetnek köszönhető, hogy a regionális forgalmú motorvonatok amúgyis túlzsúfolt piacán az ITINO motorvonatokból eddig mindössze 40 db-ot (23 járművet Németországban és 17 db-ot Svédországban) értékesítettek, míg versenytársaikat tízszeres nagyságrendben állítják elő.
A járművek jó menetkomfortot és a jó motorizáltságnak köszönhetően igen kedvező gyorsítóképességgel rendelkeznek. Ezáltal az ITINO fővonalakon, villamos hajtású vonatok között is bevethető. Minden kocsirész (tag) saját klímaberendezéssel ellátott. Ezek működéséhez 2 db, a dízelmotorok által meghajtott generátor biztosítja az energiát.
A járműbe az alacsony padlós építési módnak köszönhetően kényelmes és kerekesszékes utasok által könnyen lehetséges a beszállás a kétrészes változatnál oldalanként két-két, a háromrészeseknél három-három db kétszárnyú villamos hajtású lengő-tolóajtón keresztül. Egyedül a vonat két, vezetőállásos végénél található szakasz (melyek alatt a gépcsoportok helyezkednek el) megközelítéséhez szükséges lépcső. A zárt rendszerű WC-ket ugyancsak igénybe vehetik kerekesszékesek is. A beszállóterekben emelőliftek elhelyezésére is lehetőség van, ezt eddig az egykori prototípus járműnél alkalmazták, mely jelenleg az EIB tulajdona. Az oldalfalakhoz rögzített (Cantilever) ülések a német Franz Kiel GmbH & Co. KG termékei.
A vezetőállásokból a beszállóajtókat eredetileg nem visszapillantó tükrökből, hanem két külső kamerán keresztül lehet figyelni, melyek képe egy monitoron jelenik meg. A svéd vevő kérésére azonban külön kibillenthető visszapillantó tükröket is beépítettek. A Rhein-Main-Verkehrsverbund (RMV) által az Odenwaldbahn részére megrendelt 22 (plusz a 2007-ben megrendelt további 4) járművet belső video-figyelőrendszerrel is ellátták.
Több más járművel szemben az ITINO-k a korszerű közúti villamosokhoz hasonlóan egyetlen menet-fék karral irányítható. A járművezérlés a Bombardier MITRAC rendszere szerinti
Az ITINO korszerű, Knorr-gyártmányú elektropneumatikus fékrendszerrel rendelkezik, melyet egy, a Voith T 212 bre típusú hajtóművébe épített hidraulikus fék (retarder) egészít ki. Az alkalmazott úgynevezett blending-fékkoncepció szerint a fékszámítógép a különböző fékberendezések fékerőszükségletét a szükséges fékteljesítmény alapján kombinálja, melynek során először a kopásmentes féket használja ki és csak a többletigény mértékéig működteti a légféket.
Az ITINO jellegzetessége még az újszerű ütközési koncepció, melyet az erfurti prototípus óta továbbfejlesztettek és így megfelel a TSI 1 és TSI 2 normáknak. A Scharfenberg rendszerű ütköző-vonókészüléken kívül a szögletes, ütközőszerű törőelemek energiaemésztő anyagokból állnak. Ezek több más megoldással együtt a közúti járműveknél szokásos ütközőzónákhoz hasonlóan viselkednek. A rendszer egy svéd mozdonnyal szemben már élesben is "bemutatkozott".
A kocsiszekrény alumíniumprofilokból készült, míg a járműhomlokok anyaga a manapság szokásos módon üvegszálerősítéses műanyag. Az ablakkeretek a Regio-Shuttle-lel azonos módon ferdén futnak le, itt azonban ennek statikai szerepe már nincs. A forgóvázak a Bombardier siegeni üzeméből származnak, mindkét változat H alakú kerettel, acéllemezekből hegesztett dobozszerkezettel készült. A primer rugózás csavarrugós, a szekunder rugózást légrugók biztosítják.
A svéd járművek közül a kétrészesek sorozatjele Y31, a háromrészeseké Y32. Pályaszámaik: 1401–1405 és 1412–1416 (Y31), illetve 1406–1411 (Y32). A Németországban közlekedő társaikkal szemben ezeket a járműveket a fokozott téli üzem követelményeinek megfelelően alakították ki, így például fűthetőek az üzemanyagtartályok és hókotróval vannak felszerelve. E járművek utastere is komfortosabb a beépített asztaloknak, a lehajtható kartámaszoknak és a laptopok részére kialakított villamos csatlakozásoknak köszönhetően.
A németországi járműveket a Bombardier számozási rendszerében IT D2.0.001 – IT D2.0.023 számokkal jelölik. A vasúttársaságok saját állományukban a VT 201 (EIB), illetve VT 101–122 (Odenwaldbahn, üzemeltető a VIAS GmbH).
Habár az ITINO-t DB 613 sorozatként azonosítja, ilyen vonatok Németországban az Erfurter Bahn (EIB) Erfurt-Kassel és Erfurt–Ilmenau vonalain kívül csak az Odenwaldbahn Eberbach-Darmstadt/Frankfurt am Main, Wiebelsbach-Frankfurt am Main vonalain közlekednek. Az EIB-jármű egy prototípus, melyen az Odenwaldbahn részére tervezett jobban motorizált változatot próbálták ki.
Az Odenwalbahn korszerűsítése keretében a Fahrzeugmanagement Region Frankfurt Rhein/Main GmbH (fahma) 22 db kétrészes ITINO-t rendelt, melyeket 2005. augusztus 5. és november 22. között szállítottak le és 2005. december 11-én, a menetrendváltással álltak forgalomba. A kétrészes ITINO-k javított motorizáltsága lehetővé tette, hogy a menetrendet az eredetileg tervezett billenőszekrényes technológia nélkül megvalósíthassák.
12 további ITINO-vonatot (6-6 db két- és háromrészes) szállítottak Svédországba, ahol Nässjö környékén a JLT és a TiB társaságok színeiben közlekednek. 2006 elején további 5 vonatot szállítottak a skandináv országba.
Jelenleg tehát 40 vonat közlekedik a típusból. További három egységet rendelt meg az RMV az Obenwaldbahnra 2007 augusztusában.[5]