Borisz Andrejevics Lavrenyov

Borisz Andrejevics Lavrenyov
Született	1891. július 5.[1] 1891. július 17.[2][1] Herszon
Elhunyt	1959. január 7. (67 évesen)[3][4][5][6][2] Moszkva
Állampolgársága	orosz szovjet
Foglalkozása	színműíró író fegyveres erők tagja prózaíró újságíró fordító költő
Iskolái	Moscow Imperial University, Faculty of Law
Kitüntetései	Az 1941–1945-ös Nagy Honvédő Háborúban Németország Fölött Aratott Győzelemért érdemérem emlékérem az 1941–1945-ös Nagy Honvédő Háborúban való bátor részvételért Moszkva 800. évfordulója emlékérem A Munka Vörös Zászló Érdemrendje (1939. január 31.) Medal "For Battle Merit" (1940) A Szovjet Sarkvidék Védelméért emlékérem (1944) State Stalin Prize, 1st degree (1946) Stalin Prize, 2nd degree (1950)[7] A Munka Vörös Zászló Érdemrendje (1951)
Sírhelye	Novogyevicsi temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Borisz Andrejevics Lavrenyov témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Borisz Andrejevics Lavrenyov (oroszul: Борис Андреевич Лавренёв, eredeti családneve: Szergejev), (Herszon, 1891. július 4..^[8] – Moszkva, 1959. január 7.) szovjet-orosz író, költő, drámaíró, haditudósító, a Sztálin-díj kétszeres kitüntetettje (1946, 1950).

Élete és munkássága

Jogásznak készült, az első világháborúban katona volt, a polgárháború idején a Vörös Hadseregben harcolt. 1921-ben kezdett irodalommal foglalkozni. Első elbeszélései a polgárháború élményeinek hatására jöttek létre (A szél, Egyszerű dolog). A hősi romantika jegyében ábrázolta figuráit, matrózokat, katonákat, forradalmárokat. Nevezetes műve, A negyvenegyedik, 1926-ban született. Ebben költőien ábrázolja egy fehérgárdista tiszt és egy vörösgárdista mesterlövész lány szerelmét, amelynek a lány vet véget: a férfit, mint menekülő ellenséget — negyvenegyedik áldozataként — kénytelen lelőni. A művet 1927-ben majd 1956-ban is megfilmesítették, utóbbi rendezője Csuhraj volt.

A negyvenes években főként publicisztikával foglalkozott és színdarabokat írt a szovjet tengerészekről (Dal a fekete-tengeri matrózokról; Azokért, akik kint vannak a tengeren). Nagy sikerrel játszották a háborús hisztéria ellen írt Amerika hangja c. darabját, melyben patetikus modorban a hidegháborús évek légkörét örökíti meg.

Magyarul megjelent további műveiből

• Egyszerű emberek (1944) elbeszélések
• Az öregasszony (1945) elbeszélés
• A világ egy üveggolyóban (1969, fordította Justus Pál) kisregény

Jegyzetek

1. Литераторы Санкт-Петербурга. ХХ век (orosz nyelven)
2. Russian literature of the 20th century. Volume 2, 2005
3. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
4. Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
5. BnF-források (francia nyelven)
6. The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
7. https://www.lemonde.fr/archives/article/1950/03/21/l-anti-occidentalisme-rapporte-aux-ecrivains-et-aux-artistes_2052424_1819218.html
8. a dátum a régi orosz naptár szerint értendő, a születés napja a nyugati naptár szerint július 18.

Források

• ↑ Életrajzi jegyzetek: Életrajzi jegyzetek. In A világ egy üveggolyóban: Öt szovjet kisregény. Fordítók: Justus Pál, Lányi Mária, Seres J. Amália, Nagy Elek. Budapest: Európa. 1969. = A Világirodalom Remekei,  
• Világirodalmi lexikon VII. (Lanf–Marg). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1982. 88. o. ISBN 963-05-2677-8