Bródy Henrik | |
Született | 1868. május 21.[1][2] Ungvár |
Elhunyt | 1942. május 7. (73 évesen)[1] Jeruzsálem[3] |
Állampolgársága | |
Foglalkozása |
|
Tisztsége | főrabbi (1912–) |
Sírhelye | Olajfák hegye Zsidó Temető |
A Wikimédia Commons tartalmaz Bródy Henrik témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Bródy Henrik, Brody Chaim (Ungvár, 1868. május 21. – Jeruzsálem, 1942. május 6.) irodalomtörténész, rabbi.
Bródy Henrik a csehországi Abraham Broda (1640–1717) rabbi leszármazottja. Anyai nagyapja Ganzfried Salamon talmudtudós volt. Édesapja Salamon Zalman Brody (1835–1917)[4] rabbinikus bíró. 1899-ben feleségül vette Ehrenfeld Esthert, a prágai főrabbi, Ehrenfeld Nathan lányát.
A tolcsvai és pozsonyi jesivákon tanult, a berlini Humboldt tudományegyetemen bölcsészdoktori oklevelet (1894), a berlini rabbiképző intézetben rabbi oklevelet szerzett (1898).
A csehországi Nachodban rabbi (1898–1902), a Mizrachi budapesti cionista szervezet elnöke (1902–1905), a prágai talmud-tóra iskola igazgatója (1905–1913), Prágában főrabbi (1913–1930) és ugyanott a zsidó jóléti központ elnöke (1920–1930). A héber költészet kutatására megalakult berlini Schocken Intézet igazgatója (1930–1933), az intézettel együtt Palesztinába költözött (1933). A jeruzsálemi Schocken Intézet igazgatója (1933–1942).
A középkori héber költészet világhírű kutatója. Irányításával kezdődött meg a középkori héber költők műveinek kritikai kiadása.