Bánk | |||
Bánk a levegőből, előtérben a Bánki-tó | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Észak-Magyarország | ||
Vármegye | Nógrád | ||
Járás | Rétsági | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Torma Andrea (független)[1] | ||
Irányítószám | 2653 | ||
Körzethívószám | 35 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 739 fő (2024. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 65,86 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 9,9 km² | ||
Földrajzi nagytáj | Észak-magyarországi-középhegység[3] | ||
Földrajzi középtáj | Észak-magyarországi-medencék[3] | ||
Földrajzi kistáj | Nógrádi-medence[3] | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 47° 55′ 28″, k. h. 19° 10′ 31″47.924490°N 19.175350°EKoordináták: é. sz. 47° 55′ 28″, k. h. 19° 10′ 31″47.924490°N 19.175350°E | |||
Bánk weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Bánk témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Bánk (szlovákul: Banka) község Nógrád vármegyében, a Rétsági járásban.
A vármegye délnyugati részén fekszik, Budapesttől 60, Balassagyarmattól 25, Rétságtól 4, Salgótarjántól 68, Váctól pedig 27 kilométerre. A táj jellegét a Cserhát dombjai határozzák meg.
A szomszédos települések Rétság, Felsőpetény és Romhány.
Csak közúton közelíthető meg, a 2-es főútról Rétság után Romhány felé letérve a 2115-ös úton, amely Bánkból egyébként nem Romhány, hanem Nézsa felé vezet tovább; a falut Romhánnyal az itt kiágazó 2116-os út köti össze. Nyugati határszélén ágazik ki a 2-es főútból a Balassagyarmaton át Salgótarján térségéig vezető 22-es főút.
Korábban vasúton is elérhető volt a Diósjenő–Romhány-vasútvonalon, de 2007. március 4. éjféltől ezen a vonalon megszüntették a személyforgalmat. A bánki megállóhely közúti elérését a 2115-ös útból kiágazó 21 325-ös út tette lehetővé.
A terület ősidők óta lakott, ezt bizonyítja a környéken talált több régészeti lelet is. Első fennmaradt írásos említése 1405-ből való. 1506-ban Terjényi Radnóti György volt a birtokosa.
A török hódoltság idején a falu elpusztult, ezért szlovákokat telepítettek be, akik magukkal hozták nyelvüket és evangélikus vallásukat. 1715-ben 11, 1720-ban 13 háztartást írtak össze. A 18. század közepén a Jeszenszky család, 1770-ben pedig az úrbéri rendezés alkalmával Becskády Pál, Gyurcsányi Ignác és Hodossy József lettek a helység földesurai. 1826-ban már báró Andreánszky István nyugalmazott államtitkár a helység legnagyobb birtokosa.
Az evangélikus templom 1783-ban épült. Az evangélikus temetőben egy régi templom alapfalai láthatók. A templom mögötti dűlőn a helyi szájhagyomány szerint eredetileg egy református templom állt, amely a török hódoltság idején pusztult el a körülötte lévő településsel együtt.
Az 1970-es években a Bánki-tó kedvelt turistacélpont lett, ám a tavat és környékét az 1990-es évek elejére teljesen lelakták, tönkretették, a vize fürdésre alkalmatlanná vált. Ennek az állapotnak csak tíz évvel később, 2001-ben vetettek véget, amikor az önkormányzat rendbe hozatta a partot, illetve a tó medrét is kitisztíttatta.
Bánk és Felsőpetény között működött a Felsőpetényi Kisvasút, mely az ott működő kő- és agyagbánya által kitermelt nyersanyagot szállította Bánkra. 2005-ig üzemelt, később egy-egy különleges alkalomkor személyszállítás is folyt a vágányhálózat 2014-es elbontásáig.[forrás?]
A településen 2000. december 10-én időközi polgármester-választást tartottak[6] az előző polgármester lemondása miatt.[13]
A település népességének változása:
Lakosok száma | 730 | 705 | 678 | 643 | 650 | 659 | 780 | 703 | 728 | 739 |
1980 | 1990 | 2001 | 2011 | 2013 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
2001-ben a település lakosságának 66%-a magyar, 34%-a szlovák nemzetiségűnek vallotta magát.[14]
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 84,1%-a magyarnak, 0,8% németnek, 0,2% ruszinnak, 0,2% szerbnek, 32,5% szlováknak mondta magát (15,7% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 14,4%, református 4,5%, evangélikus 48,2%, felekezeten kívüli 5,9% (22,4% nem nyilatkozott).[15]
2022-ben a lakosság 90,8%-a vallotta magát magyarnak, 14,7% szlováknak, 0,9% németnek, 0,4% cigánynak, 0,1-0,1% románnak és lengyelnek, 2,6% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 33,9% volt evangélikus, 24,5% római katolikus, 3,4% református, 1% görög katolikus, 0,1% izraelita, 0,1% ortodox, 0,4% egyéb keresztény, 1% egyéb katolikus, 7,8% felekezeten kívüli (27,7% nem válaszolt).[16]