Bánmonostor (Баноштор / Banoštor) | |
![]() | |
Svetozar Marković utca | |
Közigazgatás | |
Ország | ![]() |
Tartomány | Vajdaság |
Körzet | Dél-bácskai |
Község | Belcsény |
Rang | falu |
Irányítószám | 21312 |
Körzethívószám | +381 21 |
Népesség | |
Teljes népesség | 780 fő (2002)[1] +/- |
Népsűrűség | 36 fő/km² |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 158 m |
Terület | 21,4 km² |
Időzóna | CET, UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Bánmonostor témájú médiaállományokat. |
Bánmonostor (szerbül Баноштор / Banoštor) falu Szerbiában, a Vajdaságban, a Dél-bácskai körzetben, Belcsény községben.
Szerémségben, a Duna jobb partján fekszik, a Tarcal-hegység északi lejtőin. A település a Dunán keresztül komppal össze van kötve a bácskai oldalon fekvő Begecs faluval. Újvidéktől 28 km-re távolságra van.
1198-ban Keu néven említik először. Bencés monostora már a 12. században létezett. 1229-ben Ugrin kalocsai érsek itt alapította meg a szerémi püspökséget. A település a tatárjárásban elpusztult. 1309-ben Monasterium Bani néven szerepelt egy oklevélben. Brunszvik-kastélya korábban a szerémi püspökség várkastélya volt, és már a 15. században állott.
1910-ben 1137, többségben szerb lakosa volt, jelentős német kisebbséggel. A trianoni békeszerződés után a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság része lett, előtte Szerém vármegye Újlaki járásához tartozott.
1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2002 |
---|---|---|---|---|---|---|
706 | 677 | 678 | 733 | 650 | 618 | 780[2] |
Nemzetiség | Szám | % |
Szerbek | 732 | 93,84 |
Horvátok | 17 | 2,17 |
Szlovákok | 5 | 0,64 |
Magyarok | 5 | 0,64 |
Szlovének | 3 | 0,38 |
Németek | 3 | 0,38 |
Csehek | 1 | 0,12 |
Ruszinok | 1 | 0,12 |
Muzulmánok | 1 | 0,12 |
Bolgárok | 1 | 0,12 |
Jugoszlávok | 1 | 0,12 |
Egyéb/Ismeretlen[3] |