Call to Power II | |
Fejlesztő | Activision |
Kiadó | Activision |
Producer | Parker A. Davis Doug Pearson |
Tervező | David White |
Programozó | Steve Marriotti |
Sorozat | Civilization |
Platformok | Windows |
Kiadási dátum | 2000. november 24. |
Műfaj | körökre osztott stratégia |
Játékmódok | egyjátékos, többjátékos |
Adathordozó |
|
Sablon • Wikidata • Segítség |
A Call to Power II egy körökre osztott stratégiai játék, melyet az Activision fejlesztett és adott ki 2000-ben. A "Civilization: Call to Power" című játék folytatása, amely a Civilization névjogok birtoklása miatt kapta ezt a címet, a folytatás idejére azonban a kiadó már nem rendelkezett ezzel.
2003 októberében az Activision szabaddá tette a játék forráskódját, amelynek köszönhetően a mai napig aktív rajongói közössége tartja életben és fejleszti tovább a programot.[1] 2010-től kezdődően a digitális játékáruházak kínálatában is elérhető.[2]
Az első részhez képest több ponton változtattak a játékon. A legfontosabb ilyen átalakítás az interfészt illette, mert arra sok kritika érkezett korábban.[3] Megnövelték a hadseregek maximális létszámát, kiegyensúlyozottabbá tették a játékmenetet, a gazdasági rendszert pedig finomhangolták, így a jó minőségű talajt birtokló játékosok jobban profitáltak. Bizonyos eredmények elérésekor a játékos immár bónuszokat is kapott, amennyiben ő hajtotta végre azokat elsőnek (pl. a világ körbehajózása).
Átdolgozták a diplomáciai rendszert és több lehetőséget biztosítottak a tárgyalásra. A játékos például megegyezhetett a riválisokkal, hogy azok ne fejlesszenek ki egy bizonyos technológiát, vagy csökkentsék a nukleáris arzenáljukat.
A világűr kolonizációját és a játéktérkép felett húzódó, a világűrt szimbolizáló második térképet teljes egészében kivették, ahogy az "idegen élet projekt" győzelmi lehetőséget is. Helyette bekerült új győzelmi módként a bolygó Gaia szenzorokkal való betelepítése és a hozzá kapcsolódó csoda megépítése.
Fontos újítás volt még a modok támogatása. A játékszabályokat a program szöveges dokumentumok formájában tárolta, ahogy a mesterséges intelligencia szkriptjeit is. A hozzá kapcsolódó programozási nyelvet a SLIC-et az Activision teljes körűen támogatta és részletes útmutatót is közzétett a használatához.
Miután az Activision befejezte a program támogatását, az Apolyton Civilization Site rajongói közösség folytatta azt a továbbiakban. 2003 októberében sikeresen megegyeztek a kiadóval és megkapták a játék forráskódját, ennek köszönhetően további javításokat tudtak kiadni hozzá.[4] A kiadó megkötése csak annyi volt, hogy kereskedelmi forgalomba nem lehetett semmit hozni abból, amit ez alapján készítettek.[5]
A rajongók által utolsónak készített patch a rev.1111 számot kapta és 2011 júniusában jelent meg.[6]
A játék mérsékelt sikert aratott a kritikák alapján. Sokan dícsérték az új interfészt, az animációkat és a hangokat, valamint az újrajátszhatóságot. Kritika érte viszont, hogy a játékban a diplomáciai döntéseinkről nem ad elégséges visszaigazolást a játék, hogy harc közben nem lehet taktikai jellegű döntéseket hozni, még úgy sem, hogy az előző rész város-mikromenedzselését felváltotta a katonai mikromenedzsment.[3]