Candelária | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | ![]() | ||
Állam | Rio Grande do Sul | ||
Mezorégió | Centro Oriental Rio-Grandense | ||
Mikrorégió | Santa Cruz do Sul | ||
Alapítás éve | 1925 | ||
Polgármester | Nestor Rubem Ellwanger | ||
Irányítószám | 96930-000 | ||
Körzethívószám | 51 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 28 906 fő (2022)[1] | ||
Tszf. magasság | 57 m | ||
Terület | 934,93 km² | ||
Elhelyezkedése | |||
![]() | |||
![]() | |||
![]() | |||
Candelária weboldala | |||
![]() | |||
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Candelária témájú médiaállományokat. | |||
Candelária egy község (município) Brazíliában, Rio Grande do Sul államban. 2021-ben népességét 31 475 főre becsülték.[2]
Neve kezdetben Germânia volt. 1876-ban a megalakuló egyházközséget Gyertyaszentelő Boldogasszonynak szentelték (Nossa Senhora da Candelária da Germânia), és később a település (és a község) is felvette a Candelária nevet.[3] Candelária Szűz Mária egyik jelzője, Nossa Senhora da Candelária jelentése Gyertyafényes Miasszonyunk, vagyis Gyertyaszentelő Boldogasszony.[4]
Az európaiak megérkezése előtt nagy kiterjedésű, sűrű erdők borították, ahol jelentős mennyiségű keményfa volt. A spanyol jezsuiták 1626-ban hatoltak be a vidékre, és a mai Candelária területén 1632-ben Pedro Romero atya megalapította a Jesus-Maria redukciót, amely néhány év múlva már 10 000 guarani lakost számlált, akik közül több mint hatezret megkereszteltek. A redukciók virágzásának a São Paulo-i portugál bandeirantek portyázásai vetettek véget, akiknek az volt a céljuk, hogy megszállják a déli országrészt és rabszolgákat szerezzenek. 1636 végén a Jesus-Maria redukció is elesett, a spanyolokat elüldözték, az indiánokat fogságba ejtették vagy megölték. A vidék elnéptelenedett és több, mint egy évszázadig lakatlan volt.[3]
A 18. században a területet királyi földadományokként (sesmarias) portugál földbirtokosoknak osztották ki. 1798-ban megnyitották a Botucaraí kereskedelmi útvonalat, amely Rio Pardot kötötte össze Passo Fundoval. Candelária települése (melyet kezdetben Germânianak neveztek) 1860 körül kezdett kialakulni a Botucaraí-út mellett, José Francisco da Silveira földjén. Gyarmatosítói németek voltak, akik állattenyésztéssel és fakitermeléssel foglalkoztak. Egyházközsége 1876-ban alakult meg, 1898-ban pedig Rio Pardo kerületévé nyilvánították. A forradalmi események nem érintették. 1925-ben függetlenedett és önálló községgé alakult. A 20. században az állattenyésztés helyett a dohány- és rizstermesztés került előtérbe, és megjelent az élelmiszeripar.[3][5]
Székhelye Candelária, második kerülete Botucaraí.[5] Az úgynevezett Colônia Baixa vidéken található, a Rio Grande-i felföld (planalto) és az állam központi medencéje között. A községközpont az állami fővárostól 150 kilométerre, 160 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik.[3] A község domborzata változatos, magaslatokkal, síkságokkal, völgyekkel. Itt található az állam egyik legprominensebb elszigetelt sziklamagaslata (morró), az 570 méteres Cerro do Botucaraí. Éghajlata szubtrópusi, földje termékeny, a növényzetet szubtrópusi erdők képviselik, amelyekbe egzotikus fák is vegyülnek. Fő vízfolyásai a Rio Botucaraí és a Rio Pardo.[6] A község gazdaságának fő ága a kereskedelem és a szolgáltatások, de jelen van a mezőgazdaság (dohány, szója) és az ipar (élelmiszer, készruha, cipő) is.[7] Történelmi látványossága az 1870 körül João (Johann) Kochenborger által épített akvadukt (Aqueduto de Candelária), amely egy 300 méterre található gáttól szállította a vizet a településre.[8]