Cao Cse ( ) | |
Cao Cse egy Qing ( )-kori ábrázoláson | |
Élete | |
Született | 192. |
Elhunyt | 232. |
Sírhely | Tomb of Cao Zhi |
Nemzetiség | kínai |
Szülei | Empress Dowager Bian Cao Cao |
Gyermekei | Cao Zhi |
Pályafutása | |
Jellemző műfaj(ok) | költészet |
Alkotói évei | Han-dinasztia; a három királyság kora |
A Wikimédia Commons tartalmaz Cao Cse ( ) témájú médiaállományokat. |
Cao Cse (pinjin: Cao Zhi; névváltozatok: C’ao Csi, Cao Cse-csien; 192 – 232) kínai költő.
Cao Cao, a nagy hatalmú tábornok harmadik fia, Cao Pi öccse volt a Han-dinasztia végén, a kínai történelem három királyság néven ismert szakaszában. Már fiatal korában megmutatkozott költői tehetsége. Húszéves korában több mint tízezer verssort tudott fejből idézni. Saját alkotásaival megszerezte számára a kor híres költői, többek közt az apja által támogatott költői csoport, a „Csien-an kor hét költője” barátságát.
Költői tehetsége mellett szeszélyes, önfegyelemre képtelen személyiség volt és már fiatalon erősen ivott.
Cao Cao halála után bátyja, Cao Pi császárrá lett. Cao Cse ( )t ekkor bátyja félreállította, osztályrésze élete végéig a mellőzés és az üldöztetés lett. Rendkívüli tehetsége, amely a politikában nem juthatott szerephez, költészetében alkotott maradandót.